Fényképeket bemutató sorozatomhoz olyan felvételeket válogattam (mielőtt bárki is a szerzői jogot vitatná, ide írom: a felvételek jórésze családi örökség, tehát nem saját „kattintásom”), amelyek egy adott helyen és időben megörökített pillanatképeket villantanak a mai olvasó szeme elé. A fotók között egyaránt feltűnnek a 19-20. század peremén készült, a Kárpát-medencéből és a világ sok országból származó fényképek, olyanok, amelyek az idő múlásával egyre inkább elmosódnak, elfelejtődnek. (A nyitó képhez: 1980 decemberében New Yorkban meggyilkolták John Lennont, a Beatles egyik tagját. Az eset nagy megdöbbenést és részvétet keltett. Százak vonultak lakóhelye, a Central Park melletti épület elé. A képen a ház bejáratánál álló rendőrök és a részvét koszorúi.)
Nem lehet elégszer ismételni, hogy nemcsak a mára és a bennünket váró holnapra kell odafigyelnünk, hanem ott vannak, nagyon is ott vannak a tegnapjaink, mert nélkülük nem tudjuk felmérni, hol tartunk is manapság, milyen örökségekkel kell megbirkóznunk – vagy milyent tisztelni –, milyen a történelmi hátterünk, mit csináltunk jól és mit rontottunk el. Ennek a jó évszázadnak néhány mozzanatát láthatjuk az időről időre megjelenő képes krónikában, összeállításban, aminek összeállítója előre kidolgozott koncepciók nélkül barangol egy végtelenül gazdag tárházban, bemutatván 21. századi világunk olvasóinak a múlt sokféle szeletét, köztük egy családi háttérből származó örökséget is.
Végezetül, személyes ajánlatom mindazok számára, akik majd 20, 30 vagy 40 év múlva is körülnéznek majd e földön és a Földön: mindenképpen őrizzék meg életük emlékeit, kérdezzék szüleiket, nagyszüleiket, ne hagyják veszni a talán még meglévő retrótárgyaikat, ekként a családi fényképeket sem, mert ha fiatalon nem is, de később, – és itt saját példámra hivatkozhatom – úgy a negyedik X táján, rá fognak döbbenni, hogy további életükben, gondolkodásukban mekkora értékkel bír mindaz az örökség, ami rájuk marad.
És ha már az örökség, mint összekötő kapocs, gyakran fel-felbukkan e sorokban, a múltról merengvén nem szabad kitörölni emlékezetünkből azt a hagyatékot sem, ami megannyi szenvedést, kegyetlenséget, rombolást okozott a Föld négy sarkában. Hiszen, ha tetszik, ha nem – miként szólás tartja – egyre inkább egy csónakban evezünk…
Következzék egy kis körséta az 1970-es és 80-as évek eseményeiről, Helsinkiből, Közép-Európából, Amerikából és Afrikából.
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) keretében folytatott, évekig tartott tárgyalások után 1975-ben a finn fővárosban a 35 résztvevő állam legmagasabb rangú képviselői aláírták a Helsinki Záróokmányt. Ez a dokumentum volt az első, amely az 1970-es évek enyhülésnek nevezett hidegháborús időszakában a tárgyalóasztal köré vont három országcsoportot, a Varsói Szerződést tömörítő „keleti blokkot”, a NATO-t és az Európai Gazdasági Közösséget képviselő nyugat-európai és észak-amerikai államokat, valamint a sem ide, sem oda nem tartozó, el nem kötelezett országokat. A helsinki záróokmány úttörő jellegű volt, mert olyan témákat is tartalmazott, melyekben élesen különböztek a résztvevő államok nézetei, de a fogalmazási és szerkesztési formuláknak köszönhetően – sikerült megegyezésre jutni. Mint tudjuk, a nemzetközi körülmények azóta alaposan megváltoztak, amit a többi között ez az akkori fénykép is elárul, hiszen a tárgyalóasztal körül ott láthatjuk Jugoszlávia, a Szovjetunió, Csehszlovákia és más képeken az NDK képviselőit is.
Ezen az amerikai repülőgépen érkezett vissza ünnepélyes külsőségek között a Szent Korona Magyarországra 1978 januárjában. Washington eme akkori gesztusa azt mutatta, hogy az Egyesült Államok kissé eltérő módon kezdte szemlélni a Varsói Szerződés egyes országaiban zajló folyamatokat.
Az el nem kötelezett mozgalom egyik zászlóvivő országában, Jugoszláviában 1978-ban ez a kép fogadta a montenegrói Kotor városába látogatókat. A sajátos helyzetet mutatta az is, hogy az ún. keleti blokk országaitól magát távol tartó, de kommunisták vezette államban a hivatalos rádió napi műsora éjfélkor az Internacionálé hangjaival fejeződött be.
A New Jersey-i Great Adventure nevű szórakoztató parkban készült 1979-i fényképen látható a közvetlen kapcsolat a látogatók és az ott tartott állatok között. Volt olyan gépkocsi, melyre négy-öt majom is felmászott. Nem véletlenül figyelmeztet egy tábla arra, hogy mindenki tartsa zárva kocsija ablakát.
Iskoláskép: Budapest, 1980.
Párizsi szobrászművész 1980-ban. A szobor tényleg nem élő ember…
Addisz Abeba, 1980-ban.
Ez a felvétel is az etióp fővárosban készült.
Tanzániában, a jó 200 négyzetkilométer kiterjedésű Manyara Lake nemzeti parkban 1980-ban csodás látvány fogadott, amikor orrunk előtt vonult el egy elefánt csapat.
Ugyanott zenével és énekkel fogadták a látogatókat.
A magyar látogatók afrikai emléktárgyakat vásárolnak a nemzeti parkban.
New Brunswick-i kulturális összejövetel 1981-ben: szólt a country mindenki kedvére.
Az USA-beli Wild West City látogatóközpont bemutatói arra irányulnak, hogy a nézőknek bemutassák a Vadnyugat hétköznapjait. Ezen az 1981-ben készült képen egy jelenetlátható, ahol a megrendezett fegyveres összetűzésben az egyik fél ott hagyja a fogát. A játékos – szerepe szerint – halottként hever a homokban. Engem már akkor is zavart, hogy ezeket a jeleneteket fiatalok, gyerekek előtt adják elő.