Az újságíró archívumából – kérdések a kosaras kancellárhoz

Ötvenedik születésnapja előtt, 1987. szeptember végén látogatott Magyarországra Franz Vranitzky (Bécs, *1937. október 4. –) kancellár. A Kreisky (13 év) után második leghosszabb hivatali időt kitöltő (11 év) osztrák szociáldemokrata politikus, a Második Osztrák Köztársaság 8. szövetségi kancellárja, 1988–97 között pedig Ausztria Szociáldemokrata Pártjának (SPÖ) elnöke volt. Közgazdász-bankárként lett a szocialista párt vezető személyisége; ne feledjük: hosszú ideig kiváló kosárlabdázóként is ismerték honfitársai. A magyar–osztrák kapcsolatokban hagyományosnak és rendszeresnek számító, 1987 őszén esedékes kormányfői látogatásakor Domány András rádiós kollégámmal együtt egy balatoni hajón kaptam mikrofonvégre Vranitzky kancellárt. Az interjú a Magyar Hírlap október 1-jei számában jelent meg. (A nyitó képen dr. Franz Vranitzky válaszol Kulcsár László (Magyar Hírlap) és Domány András (Magyar Rádió) kérdéseire.)

Vendéglátója, Grósz Károly társaságában szerdán délután rövid, balatoni hajókiránduláson vett részt Franz Vranitzky és kísérete. Előtte a füredi Baricska csárdában Grósz Károly szívélyesen gratulált vendégének a közelgő 50. születésnapja alkalmából. Az osztrák szövetségi kancellár a hajón válaszolt munkatársunk, Kulcsár László kérdéseire.

– Szövetségi kancellár úr, véleménye szerint a magyar kormányfővel folytatott tárgyalásai alapján miként bővíthetnénk az utóbbi egy-másfél évben értékét tekintve visszaesett osztrák–magyar együttműködést, kereskedelmi forgalmat?

– Nincs patent, recept vagy valamiféle varázspálca, amelynek segítségével azonnal megtalálhatnánk a legjobb megoldást. Minden olyan területen viszont, ahol a magyar fél akadályt, nehézséget lát, tapasztal, a magunk részéről arra törekszünk, hogy kölcsönös megelégedésre megszüntessük a kereskedelmi, gazdasági kapcsolatok akadályait.

– Hogyan?

– Egyrészt azzal, hogy folytatjuk a bevált együttműködési formákat – kooperáció, vegyes vállalatok stb. –, másrészt pedig új konstrukciókat igyekszünk kidolgozni. Így például, hogy konkrétabban szóljak néhányról, ma délelőtt Grósz úrral egész sor elképzelésről, tervről beszéltünk. A többi között olyan villanymozdonyok közös gyártásáról, amelyek mindkét vasúthálózaton közlekedhetnek. Vagy például a távközlési hálózat korszerűsítéséről. Nagyszerű példája együtt munkálkodásunknak az osztrák közreműködéssel készülő bős–nagymarosi vízerőmű, amelyről vállalat- és államközi szerződés van érvényben. – Eltökélt szándékunk annak az útnak a folytatása, amelyen évtizedekkel ezelőtt Kádár és Kreisky úr indult el, hogy politikai alapokat teremtsen és indíttatást adjon az igazán széles körű, gyümölcsöző magyar–osztrák együttműködésnek. A mi feladatunk most, hogy a megváltozott körülmények között, a nyolcvanas-kilencvenes évek követelményeinek megfelelő konstrukciókat dolgozzunk ki. Olyan korszerű kereteket, amelyek révén még elmélyültebbé és szélesebbé válhat a két szomszédos ország minden oldalú együttműködése a magyar és az osztrák nép boldogulására.

– Vranitzky úr, múlt heti lengyelországi hivatalos látogatásán többször is említette: Közép-Európának nagyobb helyi értéket kell nyernie a mai világban. Mit jelent ez a Közép-Európa a jövő terveiben, elképzeléseiben ön szerint?

– Szó sincs itt valamiféle politikai szándékról, mint például, hogy eltöröljük az európai, a nemzeti határokat, és valamiféle európai egyesült államokat hozzunk létre. Még csak valamiféle közép-európai politikai egységet sem akarunk teremteni. De a mi hivatásunk, tehát a mai nemzedékeké – tekintettel a térség történelmi, kulturális és egyéb humanista hagyományaira –, hogy minden erőnkkel- és tehetségünkkel elősegítsük Közép-Európa népeinek, országainak a boldogulását. Azt, hogy békében, biztonságban, jólétben, barátságban éljenek egymás melltett. Együttműködésre van szükség mindennapos, konkrét feladatok megoldásában egyebek között a kutatás, a fejlesztés összehangolásában. Olyan körülményeket, légkört akarunk teremteni ebben a térségben, amelyben minden további nélkül vehetem a telefont, és fölhívhatom Grósz, Kádár, Strougal, Messner urat, ha éppen sürgős, azonnali döntést kívánó ügyben kell intézkednünk.

– A mi dolgunk előkészíteni azt a történelmi lexikont, amelyet majd unokáink fognak lapozni, hogy utána nézhessenek: mi volt is annak idején a NATO vagy a Varsói Szerződés? Hadd szögezzem le: földön járó, realista alkat vagyok. De, mint minden ember, én is, még politikusként is, szoktam álmodozni. És az imént mondottakat egyik legszebb álmomnak tekintem.

– Lassanként letelik az SPÖ–ÖVP közös kormányzásának első éve. Mik az osztrák nagykoalíció vezetőjének a tapasztalatai?

– Egész sor országos reformot határoztunk el közösen. Persze, türelem, egymás szempontjainak a figyelembevétele kellett a közös nevező kialakításához. Nálunk is elkerülhetetlen az adóreform, az ipar szerkezeti korszerűsítése. Készülünk a nyugdíjreformra is. Nem csökkent az Osztrák Köztársaság külpolitikai aktivitása sem a közös kormányzás hónapjai alatt. Ha csupán a kormányfői szintű kapcsolatfelvételeket, látogatásokat veszem számba: Bécsben járt Rizskov szovjet miniszterelnök, jómagam tárgyalhattam a jugoszláv, a csehszlovák, a lengyel és most a magyar kormányfővel. Még az idén eleget teszek Kohl kancellár meghívásának. Nagyon fontosnak tartjuk a politikai mellett a gazdasági együttműködést is a térség országaival, köztük kiemelten az Európai Gazdasági Közösséggel, amely persze nem zárja ki, hogy megkülönböztetett figyelmet szenteljünk Kelet-Európának, és ahol csak lehet, bővítsük együtt munkálkodásunkat a szocialista országok gazdasági közösségével.

– Szövetségi kancellár úr! Köszönöm a válaszokat!