A költészet napján újra nyit a Centrál

Feltámadt és megnyílik magyar irodalmi élet aranykorának egyik szentélye, a budapesti Centrál nagykávéház a költészet napján, tehát április 11-én. Kezdetben csak „óvatosan”, hetente négy napon (csütörtökől vasárnapig) várja vendégeit, majd pedig teljes nyitvatartással. (A nyitó kép az 1910-es évek elején készült…)

Éppen 135 esztendővel ezelőtt, 1887-ben nyílt meg a Centrál Kávéház Pest szívében, az V. kerületi Károlyi Mihály utca 9. alatt, Erényi Ullmann Lajos 1884-ben emelt bérházában. Építészeti terveit Vágfalvi Quittner Zsigmond (Pest1857február 13.Bécs1918október 25.) készítette el. A kávéházat a földszinten alakították ki: nyolc teremből, két játékszobából, egy kávékonyhából és egy ruhatárból állt. A mennyezet és a falak díszítését a szobafestőből a műfestészet zsenijévé vált Scholtz Róbert készítette. Alapítója Seemann kávés volt, aki a veje, Frankl részére rendezte be a kávéházat. A következő tulajdonos Grüneck Gusztáv 1900-ban vette át a kávéházat, őt pedig veje, Mészáros Győző követte 1905-ben. Ez volt a kávéház máig emlékezetes, virágzó korszaka, a pesti szellemi élet egyik centrumaként tartották számon.

A Centrál Tudósasztala körül vitázott a többi között Gombocz Zoltán nyelvész, Eckhardt Sándor művészettörténész, Szekfű Gyula és Hóman Bálint történész. A kávéház nevezetes Kerek Asztalánál szerkesztette Kiss József a Hét című képes szépirodalmi hetilapot, onnan indult el,

majd tért vissza ugyanoda 1920-ban a nagykörúti New York Kávéházból a Nyugat szerkesztősége. Törzsvendég volt a Centrálban Ady Endre, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Osvát Ernő, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Ignotus Hugó, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád, Kaffka Margit, később Illyés Gyula, Tamási Áron, Veres Péter – hogy csak néhányat említsünk a 20. század eleje szellemi életének nagyjai közül. A Centrálban működött 1940–44 között a Bolyai Akadémia irodalmi és társadalomtudományi baráti kör Püski Sándorral, Féja Gézával.

A második világháború után, 1946–48 a Centrálban szerkesztették az első irodalmi folyóiratot – az Újholdat – így lett a kávéház törzsvendége Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Szabó Magda, Mándy Iván, Örkény István, Ottlik Géza, Hubay Miklós, Devecseri Gábor, Somlyó György…

Fénykorában a Centrál Kávéház.

A 20. század elején már csaknem 500 (!) kávéház működött a fővárosban, ami alkalmat adott a legkülönfélébb foglalkozásúaknak beszélgetésre és politizálásra. De nem sokáig, mert a Centrál kávéházat is rövid időre eszpresszóvá alakították át a második világháború után, majd 1949-ben bezárták. Attól kezdve a Paprikaközpont Nemzeti Vállalat (!) vette birtokába, majd 1953-tól a Metro Építő Vállalat kultúraotthona és üzemi étkezdéje működött benne.

Az akkori egyetemi hallgatók még emlékeznek rá: a Centrál helyiségeiben működött 1965-től az ELTE diákklubja, az Eötvös-klub. Még szerencse, hogy a megmaradt berendezés egy részét, a lambériát és a lépcsőket, a mellvédeket, oszlopokat, kandelábereket, fali karokat védetté nyilvánították. Márványtábla őrizte a nagyhírű vendégek emlékét. Csakhogy az 1970–80-as évek kedvelt egyetemi találkozó- és szórakozóhelyéről eltűntek az történelmi emlékeket megörökítő márványtáblák, és már az is kideríthetetlenné vált, hová lettek a védett berendezések. Három évtizeddel ezelőtt ott nyílt meg a Wizard’s játékterem.

Majd újabb átépítés következett, hogy ismét kávéház legyen a Centrál, ám a covid-járvány miatt ez is bezárt.

Az idén 30 éves Eventrend cégcsoport tavaly novemberben bejelentette: átveszi és működtetni fogja a Centrált, a főváros legidősebb kávéházát, miáltal a második irodalmi kávéház üzemeltetését vállalta fel Budapesten. (2021. november 22-i hír: Orbán Viktor kedvelt török üzletembere átadta a Centrál Kávéház üzemeltetését másnak)

Az Eventrend Group képviselői meggyőződéssel vallják: a mostanra megújult Centrál Kávéház jeles irodalom- és művészettörténeti helyszín, ezért kötelességük visszaállítani és megőrizni a 19/20. századfordulós történelmi kávéházak legendás hangulatát, Budapestet újra a pompás kávéházak fővárosává tenni, megvalósítván az alapítók eredeti céljait is. Modern világban igyekeznek kialakítani és megőrizni a klasszikus vendégszeretetet.

Az újranyíló kávéház egyszerre tiszteleg a Centrál aranykora előtt, egybeolvasztja a korabeli szellemiséget a jelenkorra jellemző modernséggel és progresszivitással, ezzel együtt minden napszakban, minden alkalomból, a lehető legszélesebb vendégkör előtt nyitva áll.

A Centrál belterének megújításakor fontos szempont volt a kávéház múltjához méltó, kedves, ám elegáns otthonosság érzetének elérése, amiben a vendég nem feszeng. A kávéja mellett – ha ehhez van kedve – kicsit elveszhet a történelmi időutazásban, nagypolgári életérzésben, felfedezheti a kávéház apró, rejtett szépségeit, meg is örökítheti őket, ha épp úgy látja jónak. Ellenben, ha elektronikus leveleire kell válaszolnia vagy egy prezentációt összeállítania, a Centrálban arra is megvan a lehetősége. A pompás környezet és a kitűnő konyha ígérete minden bizonnyal vonzza majd a vendégeket a turisták és a helybéliek által kedvelt pest-belvárosi szögletben, és újra éled a már-már csaknem elfeledett kávéházi hangulat.