Az újságíró archívumából – Lenin, mint kávé, Svájcban…

Külföldön az újságíró, ha teheti, segíti a fogadó országban működő helyi kollégákat – mint ahogy ő is segítséget remél tőlük. Cikkünk szerzője pozsonyi tudósítóként – és hazatérte után is – viszonylag gyakran jelentkezett a szlovákiai magyar lapok hasábjain, ám hogy ‘anyaszerkesztősége’, a Népszabadság ne vegye túlságosan zokon a ‘testvéri segítségnyújtást’ (1968!), álnevet használt – anyai nagyapja után Újvári Flóriánként jegyezte írásait. Külpolitikai újságíróként távoli országokban szerzett tapasztalatait, vagy a külföldi újságokban talált érdekes híreket osztotta meg olvasóival. Alábbi jegyzete a Vasárnap című pozsonyi hetilap 2004. március 26-i számában igyekezett mosolyt csalni a felvidéki magyarok arcára… (A cikkünk illusztrálására használt képek forrása: https://www.tripadvisor.com)

A középkorúak és az azoknál idősebbek még emlékezhetnek rá, mekkora eseménysorozattal és micsoda fantasztikusabbnál fantasztikusabb ötletekkel ünnepelte az egykor volt szocialista országcsoport és általában a „béketábor” a bolsevik forradalom vezérének, Leninnek századik születésnapját. 1970 tavaszán a lapok oldalait elborították különféle egyéni és kollektív felajánlások, vállalások. Az egyszerű termelési túlteljesítések ígérete mellett az olvasó jócskán tallózhatott a különféle olyan ötletekben, amelyekről a végén már nehéz volt megmondani, hogy kitalálóik komolyan is gondolták-e, vagy pedig csak ironikus szellemüket kívánták bizonyítani, szegény megboldogult Vlagyimir Iljics rovására. Az már csakugyan a vicc kategóriájába tartozott, hogy az 1. számú moszkvai óragyár új kakukkos órát készített, amelyen a pontos időt egy hagyományos madárfigura jelezte ugyan, csakhogy a madárka „kakukk” helyett azt kiáltotta: „Lenin!” Az pedig már az abszurd humort jelezte, hogy – egy másik vicc szerint – erre a konkurens 2. számú moszkvai óragyár rá is licitált: az ő jubileumi termékükön egy kis Lenin-figura ugrott elő a számlap feletti rekeszből, s imigyen rikkantott: „Kakukk!” …

A zürichi Lenin-albérletre emlékező tábla.

A centenáriumi ünnepségek Moszkvában zajlottak, a kommunista országok vezetői megérkeztek, de Nyugatról is jöttek. A legtekintélyesebb közülük kétségtelenül a finn államfő, Urho Kekkonen volt. Finnország az első világháború előtt a cári birodalomhoz tartozott, s Moszkva a későbbiekben sem igazán örült annak, hogy ez a helyzet megváltozott. Állítólag Koszigin miniszterelnök ajánlgatta is a finn elnöknek, hogy fontolná meg a két ország újbóli egyesítését, ám – ugyancsak állítólag – Kekkonen erre szellemesen reagált: „Öreg vagyok én már ahhoz, hogy ekkora birodalomnak az államfője legyek…”

A Lenin-centenáriumra érkezett Kekkonen még azzal is megtoldotta személyes megjelenésének hatását, hogy engedélyt kért a szovjet vezetőktől: hadd avasson fel egy emléktáblát a Szmolnij falán. (Ebben a palotában volt Szentpéterváron az 1917. októberi felkelés irányító központja – a szerk. megj.) A Kreml urai majd’ elsírták magukat, és természetesen minden jóváhagyást megadtak. Így következett be a pillanat, midőn Kekkonen leleplezte a fehér márványtáblát, rajta a finn és orosz nyelvű szöveggel: „Erről a helyről hirdette ki a nagy Lenin Finnország örökös függetlenségét!”

A zürichi “Lenin-házban” működő boltocskában a Rubik-kocka mellett Lenin-szobrocska is kapható…

A századik születésnap ünnepségei – az ünneplőkkel együtt – elmúltak, s nem úgy látszik, hogy a 150.-ről hasonló módon emlékezne majd meg a „haladó emberiség”. Ugyanakkor a minap Svájcból kaptunk egy érdekes hírt, ami ugyancsak egy dátumhoz – és Leninhez – kapcsolódik. Az egykori szovjet vezető arcképével ezentúl kávét kívánnak eladni Tell Vilmos hazájában. Lenin emigrációs éveinek egy részét Zürichben múlatta, az októberi forradalom előtti években egy közeli kávézó törzsvendége volt. A helvét ínyencek ezután betérhetnek a zürichi, genfi stb. kávéházakba, és kérhetnek, mondjuk, „egy hosszú lenint, tejjel és két cukorral, mert úgy a legjobb”. A lenini kávé őrölve is kapható, tíz deka 5,30 svájci frank, azaz 3,40 euró.

Lapvélemények szerint a legújabb „fekete leves” sikere garantált, bár Oroszországban biztosan nem kerülhet kereskedelmi forgalomba, ugyanis az orosz törvények tiltják, hogy ismert emberek különféle termékek húzónevei legyenek. Így hát le sem védették a Lenin nevet. Most pedig már verhetik a fejüket a falba: nemzetközileg végérvényesen lekéstek erről a lehetőségről.