Rég elfeledett fogalmak és kifejezések bukkannak elő az archívum őrizte lapokból. A ma fiatal felnőtteinek mi sem természetesebb, hogy térségünkben szabadon átjárnak az évtizedekig szigorúan őrzött (Nyugat felé sok halált, tragédiát okozott aknazárral „védett”) országhatárokon, számukra egységes belföld az Európai Unió valamennyi országa. Harminc-egynéhány évvel ezelőtt az európai sajtót megjárt hírnek számított, hogy az egykor két politikai és gazdasági rendszer választóvonalának számított magyar–osztrák határon talán még a régmúlt történelemből sem nagyon ismert határátkelők nyíltak. És az is újdonság volt, hogy Erhard Busek osztrák néppárti politikus, egykori alkancellár (később a Duna Régió és Közép-Európa Intézet elnöke) kezdeményezésre – közvetlenül a rendszerváltás után – négy ország külügyminisztere államainak együttműködése céljából szövetséget alapított Budapesten, és ehhez az akkor még létezett Csehszlovákia is csatlakozott, miáltal Pentagonale lett. Az „ötszög” tagjai: Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyar- és Olaszország voltak. Az államcsoport mindenekelőtt az Osztrák–Magyar Monarchia idejéből (!) származó számos közös vonásra alapozott együttműködést építhetett a kultúra és a tudomány területén. Nem sokkal később Lengyelország is kifejezte csatlakozási szándékát, ekként az ötszög hatszögre (Hexagonale) bővült, majd pedig kialakult belőle a Közép-európai Kezdeményezés. De ez már túl sok magyarázatot kívánna, miközben egy fontos külügyminiszteri látogatás leend szó a következőkben. (Megjelent a Mai Nap 1991. április 5-i számában; a nyitó kép Erhard Busek: Az elképzelt Közép-Európa című tanulmánykötetének az Európai Utas-Századvég Kiadó gondozásában megjelent1992-i magyar kiadású címlapja.)
«Ma és holnap hazánk vendége Alois Mock. Mire ez az interjú megjelenik, az Osztrák Köztársaság külügyminisztere és vendéglátója, Jeszenszky Géza éppen aláírja a megállapodást újabb határ-átkelőhelyek létesítéséről. Ezek: Fertőd–Pamhagen/Pomogy, Fertőrákos–Mörbisch /Fertőmeggyes, Mosonszentjános–Andau/Mosontarcsa, Bozsok–Rechnitz/Rohonc, Szentpéterfa–Eberau/Monyorókerék, Pinkamindszent–Moschendorf/Pinkamiske. Dr. Mock a Magyarországra érkezése előtti órákban válaszolt lapunk munkatársának a kérdéseire.
– Magyarország és Ausztria szoros kapcsolatokra törekszik az Európai Közösségekkel. Milyen esély van felvételünkre a közeli jövőben, miként működhetne együtt Bécs és Budapest e cél eléréséért?
– Magyarország kétségkívül az EK-hoz fog tartozni néhány év múlva. Viszont a magyaroknál jobban senki sem tudja, milyen erőfeszítésekre van még szükség, hogy minden vonatkozásban megszabaduljanak a régi rendszer maradványaitól, és éretté váljanak Európára. Meggyőződésem, hogy az osztrák–magyar kapcsolatok továbbépítése – mindenekelőtt a gazdaságiaké – hozzájárul a magyar EK-belépés anyagi feltételeinek a megteremtéséhez.
– A kelet-európai változások folytán – ekként értesültünk – Lengyelország, Románia, a Szovjetunió, sőt Albánia is csatlakozni kíván a Pentagonaléhoz. Mit gondol, megváltoznék ezzel a szövetség regionális jellege?
– Valójában nem mindegyik fölsorolt állam kíván a Pentagonale tagja lenni. Előreláthatólag még ezen a nyáron Lengyelországgal bővül a szervezet, további tagokról most nincs szó. Viszont minden érdekelt Pentagonale-szomszéd részt vehet a munkacsoportok keretében egyes projektumok megvalósításában.
– Sok ezer magyar él Ausztriában, mindenekelőtt Burgenlandban. Ez a népesség már régtől szeretne magának kétnyelvű gimnáziumot, valamint olyan középiskolát Bécsben, ahol magyarul is oktatnak. Van-e lehetőség e kívánság teljesítésére?
– Értesüléseim szerint az illetékes szervek már jó ideje vizsgálják az ausztriai magyaroktatás kiterjesztésének lehetőségeit. A vasfüggöny leomlása után különösen megnőtt eziránt az érdeklődés, ezért is remélem, hogy belátható időn belül elfogadható lehetőség teremtődik az oktatásban. Ausztria a múlt évben megnyitotta gimnáziumát Budapesten. Lehet, hogy a magyar kormány is dönt egy hasonló bécsi, burgenlandi intézmény megteremtéséről.»
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)