Az előző napokban három írásom is megjelent itt, a Infovilág hasábjain abból az alkalomból, hogy 70 esztendővel ezelőtt, 1955. május 15-én írták alá az Osztrák Államszerződést, a második világháború utáni Európa egyik különösen fontos nemzetközi dokumentumát, amelyben a győztes hatalmak elismerték, hogy attól kezdődően Ausztria szabad, az örökös semlegesség mellett elköteleződött ország. A négyrészes történelmi interjúsorozat befejező része következik. (A nyitó képen: hatalmas tömeg gyűlt össze a bécsi Belvedere palota előtt az államszerződés aláírása alkalmából. Foto: ÖNB, Lessing)

«Országunk újkori történelmében a legfontosabb fejlemény a független és demokratikus Ausztria visszaállításáról megkötött államszerződés _ — mondja dr. Erika Weinzierl (ezekben a napokban lenne 100 esztendős) egyetemi tanár, a Történettudományi Intézet osztályvezetője. A sokat publikáló, az osztrák televízió vitaműsoraiban gyakran szereplő professzor asszony így folytatja véleményét az éppen huszonöt esztendővel ezelőtt megkötött államszerződést értékelvén:

– Az államszerződés alapján létrejött semlegességünk külpolitikánk nagyszerű eszköze. Tisztában vagyunk azzal, hogy napjainkra az Osztrák Köztársaság – népességét, területét tekintve – tehát súlyához mérten nagyobb nemzetközi politikai tényezővé vált alig negyed évszázad alatt. Julius Raab kancellár 1955. május 15-én este rádiószózatot intézett az osztrák néphez, amelyben kijelentette:

Julius Raab szövetségi kancellár (1955. április) Moszkvából visszatérvén beszámol az államszerződésről szóló tárgyalások sikeres lezárásáról. (Kép: Salzburger Nachrichten)

„A jövőben mindig arra kell gondolnunk, hogy nemcsak szabad és független, hanem semleges ország is akarunk maradni. Minden szomszédos országgal és azon túl, a világ minden országával békében és barátságban akarunk élni.”

– Nos, ennek szellemében mi kezdettől érdekeltek vagyunk a politikai enyhülésben, arra törekszünk, hogy lehetőségeinkhez mérten aktív semlegességi és el nem kötelezett külpolitikát folytassunk. Ehhez a politikához – egy reprezentatív fölmérés adatait idézem – 1968-ban a népesség fele, öt évvel később már nyolcvan százaléka adta a fölhatalmazását és egyetértését a törvényhozó és végrehajtó hatalom legfőbb letéteményeseinek.

– Az 1955. október 26-án alkotmányba iktatott és nemzetközileg elismert örökös osztrák semlegesség az 1907-i hágai szerződés szerinti katonai semlegesség. Ez azt jelenti, hogy Ausztria egyszer s mindenkorra távol marad mindennemű katonai és politikai csoportosulástól. A mi semlegességünk tehát az állam semlegességét jelenti, de nem az állampolgárét; nem ideológiai és nem gazdasági semlegesség. Következésképpen: egyáltalán nem zárja ki a világ minden nemzetével, népével való együtt munkálkodást a nemzetközi szervezetekben, mi több, kötelezettségeket ró ránk, osztrákokra, hogy erőnkhöz, képességeinkhez mérten részt vegyünk a világ politikai, gazdasági, társadalmi stb. gondjainak, feladatainak a megoldásában – hangoztatja Weinzierl professzor asszony.

Összecsengő gondolatok! Egy másik beszélgetőtársam, dr. Stephan Verosta nemzetközi jogászprofesszor így fogalmazott: „Nem lehetünk kívülállók mi, osztrákok; főleg Európában nem!” Dr. Herbert Neumayer, a Szövetségi Sajtószolgálat államtitkára Ausztriának a világban elfoglalt helyét értékelvén kifejtette:

– Az osztrák külpolitika célja Ausztria minden oldalú függetlenségének fenntartása és erősítése. Felfogásunk szerint ezt a célt leginkább az európai biztonság és együttműködés, az enyhülés érdekében kifejtett aktív semlegességi politikánkkal szolgálhatjuk. E politikánk fundamentumát az osztrák parlament által 1955. október 26-án elfogadott, Ausztria örökös semlegességéről szóló alkotmánytörvény adja. Meggyőződésünk, hogy Ausztria semlegessége – amelyet mindenkor a békés egymás mellett élés szolgálatába állítottunk – stabilizáló tényező főként a mostani, rendkívül bonyolult, feszültségekkel teljes nemzetközi helyzetben. Az ENSZ-be való fölvételünk, tehát 1955. december 15-e óta arra törekszünk, hogy államunknak az örökös semlegességi státus adta lehetőségeit és előnyeit kihasználva vegyünk részt a világszervezet sokrétű feladatainak megoldásában. A valamikori osztrák külügyminiszter és ENSZ-nagykövet, dr. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárrá választása nem csupán dr. Waldheim személyének nagyrabecsülését jelenti, hanem – ne tekintse dicsekvésnek! – annak a bizalomnak is a kifejeződése, amelyet a semleges Ausztria a népek családjában kivívott magának.

A bécsi ENSZ-város (a fenti képen), a tavaly (1979 – a szerk. megj.) augusztusban fölavatott UNO-City sajtó- és propaganda-igazgatója, Eberhard J. Strohal rendkívül érdekes adatokkal egészíti ki az Ausztria gyakorlati nemzetközi tevékenységéről kialakulóban levő képet:

– Bécs régtől fogva nemzetközi konferencia- és kongresszusváros. A Duna mentén vezető kelet–nyugati útvonal e fontos állomása a nagy találkozások és megbeszélések helye, az újságírók számára pedig kitűnő hírforgalmi központ, mondhatnám úgy is, hogy hírbörze. A többi között itt zajlott le Hruscsov és Kennedy, Ford és Szadat, Brezsnyev és Carter csúcstalálkozója; itt kezdődtek a SALT -tárgyalások; Bécs adott otthont a közép-európai haderő- csökkentési megbeszéléseknek, a ciprusi kérdés rendezését szolgáló tárgyalásoknak…

– Az osztrák főváros a központja az ENSZ egész sor szakosított szervezetének (Nemzetközi Atomenergia-ügynökség, UNIDO, a Palesztin Menekültek Segély- szervezete stb.), államközi szervezeteknek (OPEC, Európai Kivándorlási Bizottság), valamint további negyvennégy nem állami szervezetnek, a Gerontológusok Nemzetközi Társaságától a Nemzetközi Sakkszövetségig bezárólag. Ausztria nem kis anyagi áldozatot hozott a bécsi nemzetközi központ kialakításáért: az ENSZ-város fölépítése, berendezése majdnem 13 milliárd schillingbe került, és mindezért kilencvenkilenc esztendeig évi egy schilling jelképes bérleti díjat számít föl… Ez is bizonyítja: vannak tartalékaink, gazdaságunk erős, életképes, állja a nemzetközi versenyt.

Meghökkentő ellenállóképességről tett bizonyságot az osztrák gazdaság a múlt években, évtizedekben – tanúsítják a nemzetközi statisztikák és összehasonlítások. Annak ellenére, hogy a nemzetközi gazdasági válsághullámok Ausztriát is ostromolják, a tőkés Nyugat legfejlettebb országait felülmúló eredményekhez vezetett az osztrákok szorgalma. A népesség számára vetített bruttó hazai termelés 1960–78 között évi négy százalékkal növekedett. (Ugyanez a mutató a Német Szövetségi Köztársaságban 3,2. az OECD-tagországok átlagában pedig 11 százalék; az említett majd’ két évtizedben csupán Japán múlta fölül Ausztriát 7,1 százalékkal.)

A legfrissebb adatok szerint (az OECD és a Nemzetközi Valutaalap kimutatása) tavaly az Osztrák Köztársaságban a gazdasági növekedés ölszázalékos volt; a munkanélküliség (elsősorban  szakmai munkanélküliség) két százalék, tehát alig harmada a nyugat-európai átlagnak, az infláció rátája 3,1 százalék. Az osztrák ipar termelési értékének mintegy negyedét az államosított vállalatok adják. Különösen nagy nyereséget hozó gazdasági ágazat az idegenforgalom, amely általában annyi devizabevétellel jár, mint amennyi az ország kivitelének a harmada. Tavaly 84,4 millió éjszakát töltöttek külföldiek Ausztriában; az idegenforgalom bruttó devizabevétele majdnem 67 milliárd schillingre (5,3 milliárd dollárra) rúgott…

A bal oldali képen: dr. Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár.

Új korszak kezdődött Ausztria történelmében negyedszázaddal ezelőtt az államszerződés aláírásával, illetve az örökös semlegesség törvénybe iktatásával. A korszakot, amióta az osztrákok (jelképesen) egyedül ülnek a saját dzsipjükben, így jellemezte tavaly, kormánya bemutatkozásakor mondott nyilatkozatában dr. Bruno Kreisky kancellár: „…Az osztrák államszerződés volt a hidegháborúban leginkább érintett hatalmak között az első, a világpolitikai enyhülés távlatait megcsillantó aktus. Olyan negyedszázad volt ez, amely alatt egyszer sem éreztük fenyegettetve függetlenségünket és szabadságunkat; demokráciánk, gazdaságunk biztos fejlődésének negyed évszázada volt ez.

S ha semmi egyéb példával nem szolgálna is, csupán azzal, hogy a nagyhatalmak tárgyalások útján hasznos eredményeket érhetnek el a népek érdekében – az osztrák példa megteremtése máris megérte a türelmet és a fáradozást.”

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)