Az újságíró archívumából – fegyverkészítő művészek

Nem emlékszem, hogy aktív pályafutásom évtizedeiben sportcikket írtam volna. Próbálkoztam a műfajjal, aztán rájöttem: fölösleges; suszter maradjon a kaptafánál, azaz külpolitikai újságíró is a maga területén. Aztán egyszer mégis majdnem kivételt tettem: 1986 őszén, amikor (az akkor még NDK-beli) Suhlban sportlövő-világbajnokságot rendeztek. Ezt az alkalmat nem lehetett kihagyni, már csak azért sem, mert nem sokkal előtte jártam a türingiai bájos városkában. Azt viszont már az olvasóra bízom, hogy eldöntse: mennyire sikerült sportosra a 35 esztendővel ezelőtt a Magyar Hírlap (nem tévesztendő össze a ma ugyanezen a címen megjelenő nyomtatvánnyal!) sportrovatában 1986. szeptember 5-én megjelent írás. Íme:

«Leg-ekben gazdag Suhl városa és az azonos nevű megye: az NDK-nak talán legbájosabb megyeszékhelye; egyébként a legkisebb, mindössze 32 ezer lakosú. A legdélnyugatibb fekvésű, és azon a vidéken a legjobbak a síterepek. Építészeti és műszaki emlékekben Is a leggazdagabbak közé tartozik az országban. Átvonul rajta az NDK legismertebb és leghosszabb turistaútvonala, a Rennsteig. Német földön bizonyítottan Suhlban készítettek legelőször és leghosszabb ideig kézi tűzfegyvereket. Puskamíves hagyományairól messze földön ismert. Négyszázötven esztendő alatt kivívta magának Európa fegyverkovácsa kétes értékű jelzőjét. Jó négy évtized óta csak sport- és vadászfegyvereket gyártanak Suhlban. Módosult-szelídült hát az állandó jelző is:

Türingia talán legszebb városházája.

Vendégszerető, jókedélyű nép lakja a Türingiai-erdő vidékét, a többi között Suhlt is. Már ez is egyik biztosítéka annak, hogy kellemes hetet töltenek el a hegység déli lankáira kapaszkodott, jó 400 méter magasban fekvő bájos városban a 44. sportlövő-világbajnokság részvevői. Szeptember 6–12. között rendezik meg a Lauter és a Hasel partján (huszonnyolc esztendő után ismét egy szocialista országban) a vb-t, öt földrész 70 országa, mintegy 1200 sportolójának, a legbiztosabb kezűeknek és legélesebb szeműeknek az erőpróbáját.

Helyi állami és sportvezetők igen nagy megtiszteltetésnek tartják, hogy Suhl rendezheti a sportlövő vb-t. A jármű- és vadászfegyvergyár kitűnő termékeinek, a nemzedékek óta ott dolgozó puskamívesek tudása elismerésének szól a megbízatás. Kiemelkedő teljesítményekkel is készültek a Német Demokratikus Köztársaság sportolói a suhli vb-re. Így például 197 galambbal ők nyerték a skeet-bajnokságot Berlin-Hoppegartenben. Figyelemreméltó helyezéseket szereztek a montecatini agyaggalamblövő-versenyen. Az olaszországi bajnokságon 199 galambos eredményüket a nagydíjas ET 203-as flintával érték el. A suhli vadász- és sportfegyverek 1954 óta 42 arany-, ezüst- és 29 bronzérmet szereztek tulajdonosaiknak a világ- és Európa-bajnokságokon, olimpiákon.

Több mint hatszáz esztendővel ezelőtt alapították az első kovácsműhelyeket Suhlban, miután rövid idő alatt magas szintre fejlődött környékén a vasércbányászat. A mohácsi vész utáni esztendőben kapott városjogot, és attól kezdődően illették az Európa fegyverkovácsa jelzővel is. A XVI. század végén súlyos tűzvész pusztított Suhlban; a 30 éves háborúban termékeikkel érdemeket szerzett fegyverkovácsai csakhamar újra fölvirágoztatták a türingiai várost.

Tavaly ünnepelte a puskaművesség 450. évfordulóját Suhl. A Henneberg grófok oklevelei bizonyítják: 1535-ben települtek le ott az első vándor fegyverkovácsok, hogy meghonosítsák az új kézműiparágat. Minden feltétel adott volt hozzá: kitűnő minőségű, jól formálható vas, folyóvíz a pöröly működtetéséhez, hűtéséhez, és persze fa is bőven a vas izzításához. Suhlban és környékén egyébként már a XIV. században gyártottak kardokat, alabárdokat, lándzsákat. Céhalapításra 1565-ben kaptak engedélyt a lakatosok, fegyverkovácsok, fújtatógyártók. E céh utóda a mai puskaműves kisipari szövetkezet, a Bühag.

A világ leghíresebb fegyvergyűjteményeiben, Drezdában, Moszkvában, Leningrádban, Varsóban, Krakkóban, Prágában, Párizsban, Zürichben és persze a Suhli Fegyvermúzeumban egyaránt megtalálhatók a türingiai fegyverkovácsok, puskaművesek és mechanikusok, díszítő vésnökök művészi és nemegyszer rafinált alkotásai. Már a XVI–XVII. században magas elismerésben részesültek a suhli mesterek gazdag fantáziával, alapos szakismerettel és fejlett szépérzékkel készített munkái.

A szász királyi udvar (1660-tól örökség folytán Szászországé lett Suhl!) mind több és díszesebb vadászfegyvert rendelt-követelt a türingiai puskaiművesektől.

A fegyverkovács-díszkút.

A korabeli krónikákban följegyezték, hogy fejedelmek, magas állású urak nemegyszer személyesen zarándokoltak el Suhlba – amelynek fegyvergyára minden vonatkozásban a legnagyobb volt a XVI–XIX. századi Európában –, hogy rendeléseiket megbeszéljék. Arany- és ezüstrácsozattal, lapocskákkal, intarziákkal gazdagon díszített puskáikat, pisztolyokat – királyi vadászatok pompás eszközeit – adtak ki kezükből a türingiai mesterek.

Évente átlagosan 150 ezer látogatója van a világhírű Suhli Fegyvermúzeumnak, ahol ezernél több különlegesen értékes alkotás, rajzok, leírások-magyarázatok segítségével mutatják be a technikatörténet egyik izgalmas fejezetét, a fegyver- és vadász-, illetve sportfegyvergyártást a XIV. századtól napjainkig. A  XVII. század közepén emelt favázas épületben, az egykori malátaszáritóban – miként Wolfgang Krämer múzeumigazgatótól megtudtuk – nemzetközileg elismert kutatómunka is folyik.

Gyakran keresik meg a suhli szakembereket külföldi múzeumok, fegyver- és hadtörténeti gyűjtemények kezelői, szakvéleményt kérnek. A kiállítótermek anyagát tanulmányozván derül ki, hogy például a 30 éves háború alatt csupán a suhli mesterek 29 ezer muskétát készítettek, persze teljesen kézi munkával! Érdekesség az is, hogy a suhliaknak meg kellett érniük történelmük egyik legnagyobb szégyenét: 1634-ben az önmaguk készítette fegyverek segítségével vette be a várost Isolani császári tábornok. Hatalmas pusztítást végezték katonái Suhlban, majdnem teljesen lerombolták.

A suhli fegyveermúzeum.

Máig őrzik a kézműves hagyományokat Suhlban, és nem csupán a múzeumban. Az apáról fiúra öröklődó tudás, ügyesség, alkotókészség – párosulva a legkorszerűbb tudományos-műszaki vívmányokkal – szavatolják a világpiacon keresett suhli sport- és vadászfegyverek kiváló minőségét. A legismertebb márkák a Merkel, a Haenel, a Sauer és a Simson. A környék századdal ezelőtti urai, a Henneberg grófok igazi német alapossággal elő- és körülírták a Suhlban készülő fegyverek minőségi jellemzőit. Csak a megkövetelt találati pontosságú fegyverekbe ütötték be a „kiváló áru” jelzést: egy stilizált jérce rajzát és az SVL betűjelzést. Napjainkban az NDK mérésügyi hivatalának nemzetközileg bejegyzett jelzését, a suhli városcímert, valamint a fegyver elkészítésének évét, hónapját ütik be a sport- és vadászpuskákba, amelyekért öt év garanciát vállalnak készítőik.

Egyedülálló a világon a suhli fegyvergyár választéka: lényegében mindennemű sport- és vadászfegyver megtalálható prospektusaiban. A világ 50 országába szállítanak a suhliak, akik a 60 alapmodell kisebb-nagyobb (nemegyszer egyedi kívánságokat is figyelembe vevő) módosításaival néhány ezer változatot képesek előállítani.

(A cikkhez felhasznált képek forrása: https://de.nailizakon.com

“Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)