Nem tagadom, értelmetlen lenne is, hogy dinamikusan fejlődő megyeszékhely napilapjánál töltöttem pályám első éveit. Jó szívvel emlékezem a nem túl népes szerkesztőségre: ember- és életismeretre oktató „tanműhely” volt. Bár a vidéki újságíró is rovatokban dolgozott, senki sem vette zokon, ha „bedolgozott” más területekre is, miáltal még több tapasztalatra, ismeretre tett szert. Az alábbi írás viszont szigorúan az ipari-gazdaságpolitikai rovat „felségterületén” keletkezett. Most, hat évtizeddel később talán érdekes a ma tizenévesei számára: megtudhatják, miként gondolkodtak egykoron – a mára bizonyára nagyapóvá őszült – eleik. (Megjelent: Kisalföld, 1965. január 7. – A nyitó képen a győri 400-as Ipari Szakmunkásképző Intézet, tanulóvárosként is emlegették.)
«Harmadéves esztergályostanulókkal beszélgettem a minap. Tizenhét-tizennyolc esztendős fiatalemberekkel. Tréfás kedvű, széles vállú, jól öltözött fiúkkal, akiknek véleménye a világról, az életről, az embertársaikról sokszor nagyon érdekes és tanulságos a felnőttek számára. Éles szemű, gyors eszű fiataljaink vannak.
Érett kamaszok
Kamaszok, szertelenek olykor, de már nagy dolgon törik fejüket, és szaktársaik a gyárakban, az üzemekben „komoly munkákat” is rájuk bíznak. Vagy nem? Vitatkoznak. Az egyik azt állítja, hogy igen, mert ő már csinált vezérorsót is. A másik panaszkodik, hogy az öreg szakik közül néhányan lenézik, és befogásokat, leszúrásokat végeztetnek vele. – Aztán mégis megállapodnak abban (valamikor beváltandó fogadalmak kora!), hogy ha megkapják a segédlevelüket, akkor ők másként csinálják. „Szavamra, én másként bánok majd a tanulóimmal, sokkal nagyobb türelemmel, megértéssel.” „Tíz év múlva is lesz majd ehhez türelmed?”
Érdeklődöm tőlük, miképpen lettek esztergályosok, miért választották ezt a szakmát? Az egyik (városi gyerek, az apja is vasas munkás) így felel: „Apámtól örököltem a hajlamot. Igaz, ő lakatos, de mondta, hogy jól keresnek nálunk az esztergályosok. És, ugyebár, ez nem utolsó dolog? Fiatal vagyok, jól szeretnék élni…
Véletlenül lettem esztergályos
–Az építőipari technikumban kezdtem a továbbtanulást – mondja egy másik –, de nem ment úgy, ahogy a tanárok elvárták tőlem. (Nagyon komolyan megjegyzi): – Meg aztán lehet, hogy én sem igyekeztem túlságosan, hát ezért lettem esztergályostanuló.
– Megbántad, hogy így választottál?
– Nem bántam meg, mert úgy érzem, hogy megszerettem a szakmát. Azt szokták mondani, hogy a vasipari szakmák királynője az esztergályozás. Meg aztán jó pénze is van annak, aki becsületesen dolgozik. Látom én azt a gyárban. A Célgépgyárba járunk gyakorlatra…
Az ipari tanulók és a középiskolások – érdekes ellentét van e két, korban azonos tanulócsoport között. Az eredetét kutatom, és sajnos, olyan eredményre jutok, hogy már a szülői házban megfogalmazódik: „Ha nem tanulsz, fiam, inasnak adlak.” Az ipari tanuló fogalom ma is mumus sok családban, és ez a gyerekben olyan képzetet kelt, hogy inasnak lenni igen rossz lehet.
Melegség, fény, kényelem
Sok technikumi, gimnáziumi tanár és igazgató szívesen tanítana olyan szép, tágas, jól felszerelt iskolákban, mint az iparitanuló-intézeteink. Sok középiskolás diák is boldog lenne az ilyen iskolában! Szakkörök, sportkörök, tanulóotthonok, melegség, fény, kényelem veszi körül ezeket a fiatalembereket. És fegyelem. Talán olykor-olykor még nyugtalankodik a kamasz, de a kitűnő nevelők legtöbbször elejét veszik a fegyelemsértésnek. Jólnevelt, szolid, erős akaratú, becsületes ifjak hagyják el két-három év után az iparitanuló-intézeteket. – A legeredményesebben működő KlSZ-szervezetek is az iparitanuló-intézetekben vannak. (KISZ: Kommunista Ifjúsági Szövetség – a szerk. megj.)
A tizenhét-tizennyolc éves fiatalemberek, a végzős esztergályos tanulók a propagandára is gondolnak. A propaganda ez alkalommal felvilágosítást jelent. „A nyolcadikban édes keveset hallottunk a szakmákról, előnyeikről.” – „Az osztályfőnök leginkább a gimnáziumot, a szakközépiskolát és a technikumot ajánlotta mindenkinek.”
Továbbtanulhat-e az ipari tanuló?
„Hát persze, hogy továbbtanulhat, jómagam is technikumba készülök. Ha lesz hozzá türelmem és időm, lehet, hogy beiratkozom az érettségi után az egyetemre is.” – „Én gimnáziumba készülök, nyelveket szeretnék tanulni, utazni, világot látni.”
A szakma jövőjéről faggatom a fiúkat. Miként képzelik el a jövő szakmunkását? „Szerintem nem esztergályosra, hanem jó esztergályosra van szüksége az iparnak. Olyan szakmunkásra, aki igen jól ismeri az elméletet is. Az automatizálás a jövő útja.”
Kitöltött kérdőíveket forgatok. Az egyik kérdés: „Miért választottad ezt a szakmát?” A válasz: „Az építőipari technikumba kértem felvételemet, de nem sikerült. Sógorom tanácsára, aki itt, az intézetben esztergályos szakoktató, jelentkeztem tanulónak. Az volt a tervem, hogy egy év után itt hagyom az iskolát, és újra jelentkezem a technikumba. Megszerettem a szakmát, és annak ellenére, hogy két hónap után betegség miatt átmenetileg el kellett hagynom, újra ide jelentkeztem.
Legyen általánosan művelt
A másik kérdés: Mit kell tudni a szakmunkásnak? – A felelet: „Ismerje szakmája minden csínját-bínját, és állandóan képezze magát. Legyen általánosan művelt.”
A harmadik: „Mennyire fontos a szakmád a gazdasági életben?” – „Az esztergályos készítményére, gyártmányára minden ipari és gazdasági ágban szükség van. Nélkülünk megállna az élet, vagy legalábbis igen nehezen haladna előre.”
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)