„Kár, hogy nincs benne a Bécs­ről szóló útikönyveinkben az osztrák főváros egyik mindenképpen egye­dülálló látványossága, az I. kerüle­ti Schottenringen található Berger-múzeum” – írtam a Magyar Hírlap 1987. július 11-i hétvégi mellékletében megjelent beszámolómban. Azóta, persze, az osztrák fővárosban is változott a világ, ez alkalommal viszont ragaszkodunk az újságíró archívumából előbányászott eredeti szöveghez.

 

Mert miként a fiáker-, a dohánymúzeumot (és megannyi más kis és még kisebb gyűjteményt) meg­említik, megtekintésre ajánlják a bédekkerek, akként a náluk sokkal­ta értékesebb judaikagyűjteményt is jelezniük kellene. Annál is inkább, mert az üzletemberből szívós önkép­zéssel már-már tudóssá vált Max Berger életét és minden vagyonát a világ egyik legnagyobb és leg­szebb zsidó kulturális és vallástörténeti gyűjteményének szentelte.

Háromezernél is több kiállított tárgy – iparművészeti alkotások­ban is rendkívül gazdag zsidó kul­turális örökség kitűnő ízléssel, nagy hozzáértéssel összeválogatott darab­jai – tölti meg a bécsi nagykör­úti lakás szobáit.

A házi múzeum képei, érméi, le­velezőlapjai, kultikus ötvös- és tex­tilművészeti remekei mellett ugyan­csak fölbecsülhetetlen értéket kép­visel a tizenkétezer kötetes zsidó könyvtár. A különlegességek közül azonban (aligha csupán magyar vonatkozása miatt!) kiemelkedik a gó­tikus szárnyas oltárra emlékeztető Misrach-tábla. Alkotója Tolnai J. Béla, az 1858-ban Pest-Budán született magyar művész. Ez is Jeruzsálem felé néz, mint a vallásos zsidó otthonokban, zsinagógákban a táblaképek. Gazda­gon díszített, festett, helyenként aranyozott, fafaragással ékesített mindhárom táblakép. A középső a legnagyobb, a kőtáblát tartó Mózest ábrázolja. Az oldalsó, nyitlha- tócsukható szárnyakon héber írás­sal a tízparancsolat; Jákob tizenkét törzsének jelképe mellett a megne­vezés viszont németül olvasható.

Max Berger az 1950-es évek ele­jén telepedett le Becsben; a lengyel származású férfit kezdetben a XVIII—XIX. századi bécsi porcelán érdekelte. A judaika-gyűjtéssel csak 1959-ben kezdett foglalkozni, de at­tól kezdve teljes erőbevetéssel. Igye­kezett mindazt a szellemi és tárgyi értéket fölkutatni, amit a ké­sei középkortól kezdődően alkotott a zsidóság. Híres művészettörténeti, történeti és iparművészeti múzeumok tartják számon a bécsi Schot­tenringen található Berger-gyűjteményt. Kölcsönzés formájában be­mutatták a magánmúzeum egy ré­szét Augsburgban, Münchenben, Sankt Pöltenben, Melkben, Grafeneggben és állami kiállítás részeként Bécsben.

A kiállítás egyik legszebb darab ja a hanuka-gyertyatartó. (A hanuka zsidó ünnep, templomavató, a fény ünnepe.) A  22,5 centi­méter magas gyertyatartó a XVIII. században készült német földön. A képzelet szülte, leginkább pávára hasonlító, kilencfejű madáralak nyolcvan dekát nyom; ezüstből ké­szítette az ismeretlen ötvösmester.

Kultúra- és vallástörténeti jelentőségénél fogva különösen nagy értéket képviselnek a mózesi törvényeket, az öt könyvet (egyébként az Ószövetség részét) megörökítő per­gamen tóratekercsek és tartóik. Nagy gonddal, művészi érzékkel készített ötvösmunkák ez utóbbiak. Max Ber­ger egy XVII. századi tórakoronát is őriz a gyűjteményében, a fém­szálas hímzéssel díszített tórafüggö­nyökkel együtt.

Miután a Berger-múzeum az oszt­rák fővárosban található, a tulaj­donos-gyűjtő különösen fontos feladatának tartja a bécsi vonatkozá­sú kiállítást. Így láthatók a vitri­nekben a többi között Victor Adler (az Osztrák Szociáldemokrata Párt megalapítója), Adolf von Sonnenthal (az Erdélyből származó oszt­rák jellemszínész) és mások érméi, medáljai, Sigmund Freud (a pszi­choanalízis megteremtője), Gustav Mahler (osztrák zeneszerző és kar­mester, 1888–91 között a budapesti Operaház igazgatója) képe. A friss szerzemények között említi és mu­tatja Max Berger a nagyrészt Ga­líciából elvándorolt és Bécsben letelepedett bécsi ezüstművesek által készített kultikus tárgyakat. Mind­ezekből – lényegében az egész Berger-gyűjteményből – Bécs város történeti múzeuma az idén (1987-ben – a szerk.) vándorkiállítást rendez.

Könyvet is írt Max Berger, egy nagyon reprezentatív, sok száz kép­pel illusztrált kötetet Wolfgang Häusler történésszel és Erich Lessing fotóművésszel közösen. A cik­künkhöz fölhasznált képek ebből a könyvészeti ritkaságnak is számító műből valók. A „Judaica – Die Sammlung Berger – Kult und Kultur des europäischen Judentums” című könyv megírásának, kiadásának személyes indítéka is volt. Nevezetesen: régi zsidó hagyomány, az értelmes, gazdag életet bizonyítandó, a templomépítés, könyvírás és a gyerek tisztességes fölnevelése. Bergeréknek nincs gyermekük; tehetségéhez mérten azonban hozzájárult a valamikori bécsi zsidónegyed köz­pontjában, a Judenplatzon álló temp­lom újjáépítéséhez, és könyvet is írt.

Wilhelm Stiassny, a neves bécsi építész hozta létre az első zsidómú­zeumot Bécsben, nem sokkal azután, hogy 1893-ban megalakult a zsidó­ság történelmi emlékeinek össze­gyűjtésére, megőrzésére szervezett társaság. A Praterstrasséról a Malzgasséba átköltöztetett múzeum Ausztria náci megszállása idején csaknem teljesen elpusztult. Volt egy másik gyűjtő is, Albert Frigdor (1843–1927), akinek viszont az udvari kamarilla nem engedélyezte, hogy értékes életművét valamelyik nagy közgyűjteményben elhelyezze, így aztán az anyag elkallódott. Zsi­dó kultúratörténeti gyűjteménye volt Wolf Sándor kismartoni bornagy­kereskedőnek is; sajnos, az a há­zi múzeum is elpusztult a második világháború viharaiban. Csak más­fél évtizeddel ezelőtt alakult meg az osztrák zsidó múzeumi egylet a kismartoni Wertheimer-házban…

Max Berger – állapították meg neves osztrák és külföldi szakem­berek, muzeológusok, történészek, kutatók – a bécsi Sohottenringen berendezett magángyűjteményével, nem kis anyagi áldozatokkal úttö­rő küldetést teljesít a három és fél ezer esztendős múltra visszatekintő nép kulturális örökségének a megőrzésével.

* * *

A szerző megjegyzése 34 év elteltével: az 1924-ben született Max Berger, aki családjából egyetlenként élte túl a holokausztot, nem sokkal a találkozásunk után, 1988-ban elhunyt. Felesége, Trude asszony halála után a gyűjteményt megőrzésre, kezelésre és bemutatásra átvette a nem sokkal a judaika-gyűjtemény alapítójának az elhunyta előtt (sok évtized után újra) létrehozott Bécsi Zsidó Múzeum, amely a Berger által hallatlan szorgalommal, megszállottsággal és hozzáértéssel fölkutatott, rendszerezett, közszemlére bocsátott, páratlanul értékes képzőművészeti és szakrális objektumokat integrálta a saját tárlatába.