Máig ugyanaz a címe az 1955-ben (tehát az államszerződés megkötése után) alapított Osztrák Televízió legnézettebb műsorának, a ZiB-nek, azaz Zeit im Bildnek.
Csak a szignálja változott az évtizedek során: tucatnál is többször „igazítottak” rajta a szerkesztők jóváhagyásával. Bevallom: én nem tettem volna, mert (talán konzervatív vagyok) vallom: ne változtass azon, ami bevált! És a legelső főcím – amelyet sokmillióan megszoktak, elvégre az osztrák televíziót nem csupán Ausztriában, hanem a környező országokban is rengetegen nézték, megbízható híradásait (az időjárás-jelentéssel bezárólag) várták: mindenekelőtt Csehszlovákiában, Magyarországon, Jugoszláviában. Itthon nagyon sok tévéantenna tekintett nyugatra, igaz, csak a Dunántúl egy részén, ameddig a földi sugárzás eljutott… Hol volt akkoriban még a világútlevél meg az Európai Unió, amely 27 ország lakóinak belföldje!
Olyanok is fölszereltették a „bécsi tévé” vevőantennáját, akik egy kukkot sem tudtak németül, de belenézhettek a másik, a szabad világ hétköznapjaiba. Még a reklámokat is türelemmel lesték (akkoriban elképesztő áruválaszték, minőség), hát még a sokféle, nem csupán osztrák, hanem a német és svájci tévéktől átvett meg kapcsolásos, látványos-zenés szórakoztató műsorokat. Aki tudott németül (még pontosabban: bécsiül!), annak külön csemege volt – a többi között – a jeles, magyar származású, ám ízig-végi bécsi színész-humorista, rendező, író, színházigazgató Karl Farkas havonta jelentkező „Bilanz des Monats” című műsora, és fellépése a szilveszteri kabarékban. Másnap délelőtt viszont a már elegáns, nemzetközi hírű-rangú művészekkel az újévi koncert várta az osztrák tévé nemzetközi közönségét…
Legszebb „férfikorában”, 1985-ben jelentkezett először az Osztrák Televízió a gyerekeknek szóló – eléggé nem méltatható! – tévéhíradójával, a MiniZiB-bel, melynek egyik sztárja Quaxi, a megmentett béka volt…
«Telitalálat volt az ORF, az Osztrák Rádió és Televízió részéről az éppen egy esztendővel ezelőtt megindított műsor, a Mini ZiB, azaz a gyerekek tévéhíradója” – kezdődött ismertetésem a Magyar Hírlap 1986. január 6-i számában. – „Vasárnap kivételével, naponta, délután öt óra előtt öt perccel jelentkezik az első programban a felnőtthíradó, a Zeit im Bild ifjúságnak szóló kiadása. Népszerűségét mutatja, hogy átlagosan hétszázezer nézője van a tízperces Mini Zeit im Bildnek, arányaiban valamivel több is, mint az este fél nyolckor mindkét programban egyszerre kezdődő tévéhíradó első kiadásának.
Mint minden újat, a Mini ZiB ötletét is kétkedéssel fogadták a bécsi Würtzburggassén, az osztrák televízió ultramodern fellegvárában. „Nem érdeklik az óvodásokat, általános iskolásokat a nagyvilág hírei” – próbáltak érvelni a gondolat ellenzői. Friedl Neuhauser főszerkesztő és lelkes munkatársai aztán meglehetősen rövid idő alatt bebizonyították: műsorukkal, a gyermek-tévéhíradóval egy rendkívül népes, információkra is éhes és különösen fogékony közönség igényeit igyekeznek kielégíteni – méghozzá sikerrel.
Módszerük szerfölött egyszerű: értelmes, gondolkodó emberként kezelik a képernyő elé kuporodó lányokat, fiúkat, kicsiket, nagyokat egyaránt. Nem gügyögnek nekik, nem magyarázzák túl a képes riportokban bemutatott történéseket. Ugyanazok foglalnak helyet a bemondóasztalnál, egy hatalmas földgömb előtt, akik esténként a felnőttek híradójában is szerepelnek. Csak arra ügyelnek kínosan, hogy a nagyvilágból és Ausztriából érkező híreket világosan, idegen szavak mellőzésével, de a tényeknek megfelelően fogalmazzák meg, és a lehetőség szerint azonnal illusztrálják is.
A múlt péntek délutáni Mini ZiB például beszámolt a Greenpeace-mozgalomról, annak kapcsán, hogy egyik hajója az Antarktisz közelében a jég fogságába került. Megemlékezett az osztrák gyerekek által is jól ismert SOS-Kinderdorf szervezet évfordulójáról, elmondván, hogy napjainkban több mint nyolcvan országban kétszáznál is több gyermekfalut építettek föl. Riportot láthattunk a karácsonyi-újévi szünidejüket töltő osztrák gyerekekről, bemutatva, hol és hogyan célszerű okosan, pihentetően kihasználni a téli vakáció napjait…
Ennél jóval felnőttesebb témákat, híreket is földolgoznak a Mini ZiB szerkesztői, munkatársai. Beszámoltak például a genfi csúcstalálkozóról, megmagyarázták, miért sürget a leszerelés és ezzel kapcsolatban mi a szovjet és az amerikai vélemény. A kolumbiai vulkánkitörésről szóló hír háttereként bemutatták: mi a tűzhányó, hogyan „működik”? És amikor leesett az első hó, figyelmeztették az iskolásokat: másnap reggel idejekorán induljanak el hazulról, nehogy elkéssenek az első óráról.
A „Mini” szerkesztői – pedagógusok is vannak közöttük! – arra is törekednek, hogy napra készen ismerjék a tízen innenieket és túliakat foglalkoztató gondokat, örömöket, általában a beszédtémáikat. Szeretnék ugyanis hasznosítani értesüléseiket a képernyős munkájukban, amellyel – tagadhatatlan sikereik ellenére – sincsenek megelégedve. „Nem akarjuk a gyerekek fejét teletömni politikával, még[1]is szeretnénk az eddiginél politikusabbá tenni műsorunkat, amelynek a gazdasággal foglalkozó jelentéseit is bővíteni kívánjuk. Emellett persze továbbra is lesz bőven sport, állatsztori, környezetvédelem, és rendszeresen beszámolunk más országok, földrészek gyerekeinek életéről.”
Van hó bőven, holnap is mehettek szánkózni, síelni, kirándulni – újságolta pénteken délután a Mini ZiB időjárás-jelentését ismertetve a bemondó, miközben megjelent a kis nézők kedvence, Quaxi, a levelibéka. Egy gyerek mentet[1]te meg Quaxit, „aki” halált megvető bátorsággal akart átugrálni a forgalmas autóút másik oldalára. A bécsi Herrengassén található Alsó-ausztriai Tartományi Múzeum akváriumában lakó Quaxi naponta százával kapja a kiskorú nézők leveleit, ajándékait. Az egyik kislány arról érdeklődött, hogy nem fáznak-e télen a békák? A válasz a Mini ZiB képernyőjéről érkezett, bemutatván a „közönséges” Quaxik téli hétköznapjait…»
A MiniZiB – számomra érthetetlen módon – csak 12 évet élt az ORF, az Osztrák Televízió műsorrendjében. Bizonyára nagy sikere lenne, ha „föltámasztanák”.