Amikor még senki sem sejtette, hogy huszonhat hónap múlva világrengető, legalább is Európa sorsát fordító eseménysorozat helyszíne lesz az egykori császárváros, Bécs is, ám a nemzetközi helyzet – különösen pedig a magyar–osztrák/osztrák–magyar kapcsolatok olyan kellemesek voltak, mint – mondjuk – a 19./20. század fordulóján, nos, akkor, 1987 tavaszán avatták föl Bécsben a hosszú, alapos, nemzetközi pályázattal előkészített, végül schilling-milliárdokból megvalósított kongresszusi központot a Duna-parti ENSZ-városban. Volt szerencsém a Magyar Hírlap munkatársaként bejárnom ezt a pompás épületet, amiről az egykori kormánylap 1987. április 25-i mellékletében számoltam be. (A nyitó kép forrása: https://kongres-magazine.eu.)

«Van megint miről vitatkozniuk a bécsieknek! Kellett-e a Duna-parti ENSZ-város, az UNO-City mellé a nem kevés idegen pénzből épített kongresszusi központ, az Austria Center Vienna? Miért éppen oda telepítették, a Hubertusdamm mellé, a Wagramer Strasséra, a „világ végére”? Lesz-e elegendő rendezvény, hogy kifizetődővé váljék a 3,5 milliárd schillinges beruházás? Miért nem jó továbbra is a nemzetközi tanácskozások, kongresszusok, találkozók céljára részben átalakított, berendezett Hofburg? stb.

Kezdjük a legutóbbi kérdés megválaszolásával! Mert az osztrák főváros egyik műemléki ékessége elhasználódott, és mind szűkebbnek is bizonyult. Sürgősen föl kell újítani. Az építkezés, erről meggyőződhetnek a Bécset járó magyarok tízezrei, máris elkezdődött; egyelőre a Mihály-szárnyat renoválják. Hosszú időbe telik, mire az egész, 1,5 millió köbméteres épületegyüttest, a Michaelerplatztól a Ringig rendbe teszik. És mi pénzbe fog kerülni!

Kellett Bécsnek az új konferencia-központ azért is, mert New York és Genf után, immár húsz esztendeje az ENSZ harmadik „fővárosának” nem volt egy helyütt akkora előadóterme, ahol szükség szerint egyszerre akár 3000 személy foglalhat helyet kényelmesen, és részesülhet a nemzetközi rendezvényektől megkövetelt mindennemű szolgáltatásban. Egészen eddig, az Austria Center Vienna, tehát a kongresszusi központ április 22-i fölavatásáig, ha bárminemű népes összejövetelt akartak rendezni Bécsben, a Hofburgon kívül csak a Stadthalle, illetve a Messepalast jöhetett szóba. Egyik sem annyira flexibilis és korszerű, hogy a mindegyre finomodó igényeket kielégítse.

Messze van a városközponttól? A létesítményegyüttes bájos sajtófőnöke, Ursula Haslauer így érvel: „Földalattival nyolc perc alatt a Kärntner Strasse sarkára ér az ember; sokkal gyorsabban és kényelmesebben, mint gépkocsival. Néhány hónap múlva elkészül az az autópálya-leágazás is, amely a schwechati repülőtérről egyenesen az UNO-Citybe vezet. Ezt az utat negyedóra alatt meg lehet tenni! Az Austria Center Vienna körül 1200 gépkocsi számára építettek parkolót…”

Persze, kérdés, hogy a magas rangú diplomaták hajlandók lesznek-e metrózni? Az is igaz, hogy az ENSZ-városban nincsenek meghitt vendéglők, elegáns butikok. De hát amikor 1968-ban az Osztrák Köztársaság és Bécs városa nemzetközi pályázatot hirdetett, elsősorban munkahelyek, irodák, tánácskozótermek és mindezeket kiszolgáló létesítmények építéséről volt szó. Harminchat országból 283 tervpályázatot bírált el a héttagú zsűri, amely az osztrák Johann Staber építészmérnök megoldását fogadta el megvalósításra. Az építkezés első szakasza 1973-ban kezdődött, 1979. augusztus 23-án Kirchschläger államfő, Kreisky kancellár és Waldheim ENSZ-főtitkár jelenlétében fölavathatták a jellegzetes, íves magasépületeket.

Bécs városa jelképes bérleti díjért, egy schillingért adta ki az Egyesült Nemzetek Szervezetének 99 esztendőre a mintegy 4000 alkalmazottnak korszerű munkahelyet kínáló épületegyüttest. Nagyon kellettek ezek az irodák, miután 13 ENSZ-szervezet, az atomenergia-ügynökségtől a fejlődő országok szövetkezeti mozgalmát segítő ILO-megbízottakig, nagyon sok kék útleveles tisztviselő dolgozik a bécsi Duna-parton. A szokásos ENSZ-hivatali létesítményeken – postahivatal, vámmentes boltok, éttermek stb. – kívül a bécsi UNO-Citynek saját rádióállomása is van. Az ultrarövid-hullámú Blue Danube Radio (Kék Duna Rádió) a 102,5 megahertzen sugározza angol) francia, és legújabban spanyol nyelvű műsorát. Jó terjedési viszonyok esetén, megfelelő URH-antennával még Budapest külső kerületeiben is fogható a BDR. (A rádió, sajnos, 22 évvel ezelőtt, 2000. január 31-én beszüntette a műsorsugárzást.)

Ülésezni, táncolni, egyaránt lehet az új kongresszusi központban – mondják kezelői, akiknek még olyan „apróságra”, mint a létesítmény telefonszáma is futotta a figyelmükből; a hívószám 234567 (miután Bécs város körzetszáma 1), elfelejthetetlen. És persze minden irodát központkezelő nélkül lehet tárcsázni, a 7-es után következő négy hívószámmal. A hat földrészt jelképező hatszögletű, háromszintes konferencia-központ 14 előadó-, rendezvénytermében egyszerre 9500-an foglalhatnak helyet. A legnagyobbikban 3000 széket helyeztek el, de a gombnyomásra elmozduló válaszfalak révén 4600 személyesre bővíthető. A többi kisebb-nagyobb helyiség is 50–1500 fős rendezvényekre alkalmas. Konferenciákat, kongresszusokat, bálokat, banketteket, kiállításokat, divatbemutatókat, színházi előadásokat és tévé-showműsorokat egyaránt rendezhetnek az Austria Centerben. Ez utóbbira alkalmasságát május közepén ki is próbálják: az osztrákok nagy showman-je, Peter Alexander vezeti majd a műholdon át is közvetítendő nemzetközi sztárparádét.

Huszonnégy vasbeton pillér tartja a 12 lépcsőházzal közrefogott, szellemes építészeti megoldásokban nem szűkölködő tanácskozó nagyüzemet. Minden helyiségét fölszerelték vezeték nélküli, infravörös hullámokkal működő kilencnyelvű tolmácsberendezéssel, vetítő és tévéképnagyító készülékkel: rádió- és tévéstúdió; zárt tévélánc, számítógépes dokumentációs központ, saját postahivatal, bankfiók, utazási iroda, éttermek és persze sajtóközpont segíti a zavartalan működést.

Michael Auracher, az Austria Center igazgatója, miközben nem győzi mondani, hogy az eredetileg 5 milliárd schillingesre tervezett beruházást sikerült 3,5 millárdból megvalósítani, nagyon reálisan azzal is számol, hogy Bécs hatszögletű új látványossága eleve deficites vállalkozás. „Még nem hallottam olyan kongresszusi központról a világon, amely nyereséges lenne!” A létesítmény minden helyiségét egyidejűleg kiadni nem szabad; legföljebb négyötödrészt, mint a szállodákat is általában. Egyelőre 45–65 százalékos kihasználtsággal számolnak a központot működtető részvénytársaság vezetői. Eddig erre az évre 40 rendezvény számára foglalták le.

A legfontosabb bérlő, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet bécsi utókonferenciája máris átköltözött a Hofburgból, miként az európai haderőcsökkentésről tárgyaló országok küldöttségei is az új helyen folytatják maratoni megbeszéléseiket.»