A többi között az akkori magyar külügyminiszter, Jeszenszky Géza is hivatalos volt a Törökország által kezdeményezett, 1992. november 25-én megnyílt nemzetközi külügyminiszteri konferenciára a balkáni háború továbbterjedésének megakadályozása céljából. A Mai Nap külpolitikai szerkesztőjeként azt a feladatot kaptam, hogy tudósítsak a földrészünk békéjét súlyosan veszélyeztető konfliktus beszüntetésére hivatott diplomáciai erőfeszítésekről.
A tököli – nem is olyan rég még szovjet katonai – repülőtérről startolt nem kis erőfeszítéssel a kormányzati repülőgépként (!) használt, ám már akkor is veteránnak számító AN 24-es. Minden porcikájában remegett-rezgett az öreg masina, alig értettük egymás szavát, amikor a külügyminiszter köré telepedtünk egy bizalmasnak tetsző információkért. Különösen nagyokat „szusszant” a talán a 1970-es évek közepén épített Antonov, amikor a Déli-Kárpátok fölött Romániából Bulgáriába kellett áthajóznia, pedig ott a legmagasabb csúcs is alig 2500 méter…
Az utazás lényege, írhatnám: pikantériája még csak ezután következett. Késő este landolt a „vitéz Háry László”, azaz az AN 24-es az isztambuli Atatürk-repülőtéren. A folytatás itt olvasható:
Az érkezés utáni percekben történteket egyedül szerénységem hallhatta-láthatta, mivel közvetlenül a vendég és vendéglátója mellett álltam. Természetesen az ilyesmi csemege nem csupán az újságíró, hanem az olvasó számára is, tehát nem maradhatott ki a késő este Budapestre küldött tudósításból. Szerencsénk volt, mivel a Mai Nap másnap pontban délben jelent meg az előző este, nem sokkal éjfél előtt megírt és elküldött tudósítással, jóval a többi újság lapzártája után. Tehát abszolút exkluzív isztambuli beszámoló landolt Budapesten.
A tudósító munkaeszköze, a Minitex is megérdemel néhány mondatot. A nyolcvanas évek végén megújulási-korszerűsítési hullám kezdődött a távközlés valamennyi formáját is birtokló Magyar Postánál. Akkor kért föl a Posta Központi Távíró Hivatalának igazgatója, hogy világot járó tudósítóként próbáljam ki a frissen (egyelőre csak kísérleti célból) beszerzett kütyüt. A Minitex egy mai phablethez hasonlítható leginkább: folyékony kristályos képernyővel és modemmel ellátott szövegszekesztő/táblázatkezelő programmal föltöltött kis komputer volt, teljes értékű billentyűzettel. Használója beleírhatta gondolatait (az újságíró a tudósítását), majd a szöveg elmentése után szerfölött egyszerű módon továbbíthatta a lap szerkesztőségébe. Semmi egyéb teendője nem volt, mint akár utcai telefonfülkéből fölhívni egy budapesti telefonszámot, a központi távíróhivatal fogadóegységét, amely a vételkészségét jellegzetes sípoló hanggal jelezte. A tudósító erre a telefonkagylóhoz illesztette az összecsukott Minitexet úgy, hogy annak (a készülékbe teljesen belesimuló) hallgatója a telefon mikrofonjához, mikrofontja pedig a telefon hallgatójához illeszkedjék. Az összeillesztés után kellett megnyomni a Minitex startgombját, és néhány másodpercen belül a gépben tárolt és küldésre kijelölt tartalom már a címzett (ez esetben – miként a mellékelt képen is látható – a lapszerkesztőség) telexgépén „landolt”. Abban a pillanatban már kézbe is vehette az ügyeletes szerkesztő a tudósítást.
Ország-világ sok tájáról sikerült ezzel a készülékkel – nem egyszer a nagy hírügynökségek munkatársait is megelőzve – írott, szöveges tudósítást, interjút, hírt, riportot küldenem a hazai szerkesztőségekbe.
A Minitex (és a technika) egyetlen „hátránya” volt, hogy csak a nagybetűket ismerte, az ékezeteket viszont nem. A remek gépírónőknek ez sosem okozott gondot, utólag őket is köszönet illeti.
Adós vagyok még az 1992. november 24-i tudósítás befejezésével:
(A képen: az isztambuli tudósítói igazolvány, a regisztrációs kártya.)
…-SZLAV VALSAG, MINDENEKELOTT PEDIG A BOSZNIAI VERONTAS MEGALLITASAERT. EPPEN EZERT BUDAPEST IGEN NAGYRA ERTEKELI A NEMZETKOZI SZERVEZETEK EROFESZITESEIT ÉPPUGY, MINT A REGIONALIS KEZDEMENYEZESEKET. ILYEN EZ A MOSTANI ISZTAMBULBAN. BAR CSAK EPPEN EGY HETTEL EZELOTT HIVTA MEG IDE TOROK KOLLEGAJA, EKKENT ELOFORDULHAT, HOGY AKAR ZOKKENOK IS LEHETNEK AZ ELOKESZITES HIANYOSSAGAI MIATT, BUDAPEST MINDEN JOSZANDEKU KEZDEMENYEZEST TÁMOGAT. MÉRHETETLEN EMBERI SZENVEDEST, HELYREHOZHATATLAN PUSZTITAST OKOZ A DELSZLAV KONFLIKTUS NAPJAINKBAN ELSOSORBAN BOSZNIABAN. DE MIUTAN KOZVETLEN SZOMSZEDSAGUNKROL VAN SZO, LETERDEKUNK DIPLOMACIAI RESZVETELUNK A HARCI CSELEKMENYEK MEGALLITASA ES A BALKANI BEKE HELYREALLITASA. A LONDONI KONFERENCIA KIVALO ELVI ALAPOKAT SZOLGALTAT A BOSZNIAI RENDEZESHEZ, A BAJ: A RENDELKEZESEIT NEM, VAGY CSAK KORLATOZOTTAN, KESLEKEDVE HAJTJAK VEGRE A BOSZNIAI SZERBEK. SAJNOS, SEMMI EREDMENYE SINCSEN A RESZTERULETEKEN (PL. GENFI BIZOTTSAGAGOKBAN) FOLYO MUNKANAK A HELYSZINEN, AHOL SZUNTELENUL DOROGNEK A FEGYVEREK, NAPONTA SZA ZAK PUSZTULNAK EL ERTELMETLENUL, TELEPULÉSEK SEMMISULNEK MEG AZ Ertelmetlen, atlathatatlan es ERThetetlen hAborUzAsban.
A MA SORRA KERULO ISZTAMBULI SOKOLDALU BOSZNIA-ERTEKEZELET – A MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER ERTEKELESE SZERINT – EGY UJABB KISERLET: AZ ISZL.AM KONFERENCIA ESETLEGES NAGYON RADIKALIS LEPESEI ELOTT FEGYVERNYUGVAST HOZO JAVASLATOT KIDOLGOZNI. A VILAGNAK TUDOMASARA KELL HOZNI, HOGY NEM MOHAMEDANOK ES KERESZTENYEK VALLASI FANATIZMUSA KELTETTE POLGARHABORU ZAJLIK BOSZNIABAN.
TUDOSITONKNAK A HORVAT KULUGYMINISZTER, ZDENKO SKRABALO ELMONDOTTA: A SZERBEK CSAK TERULETET SZEREZTEK BOSZNIABAN, ERKOLCSI VESZTESEGÜK VISZONT FOLMERHETETLEN. ZAGRABNAK NEM ERDEKE BOSZNIA FELDARABOLASA.
KULCSAR LASZLO
SZALLODAI TELEFONOM:
HOTEL MIM, ISZTAMBUL, 248 64 91, 231 03 85, 248 10 59
410-ES SZOBA
ITT A VEGE…..
223333E CMAIL H
223634 manap h
Végül egy záró megjegyzés: a Bem rakpart, azaz a külügyminisztérium sajtófőnöke dühöngött, amiért megszellőztettem, hogy a miniszter útlevél nélkül utazott, de hát az senkit sem érdekelt, elvégre nem kitaláció, hanem valóság volt.