Az újságíró archívumából: Külügyminiszter útlevél nélkül

A többi között az akkori magyar külügyminiszter, Jeszenszky Géza is hivatalos volt a Törökország által kezdeményezett, 1992. november 25-én megnyílt nemzetközi külügyminiszteri konferenciára a balkáni háború továbbterjedésének megakadályozása céljából. A Mai Nap külpolitikai szerkesztőjeként azt a feladatot kaptam, hogy tudósítsak a földrészünk békéjét súlyosan veszélyeztető konfliktus beszüntetésére hivatott diplomáciai erőfeszítésekről.

A tököli – nem is olyan rég még szovjet katonai – repülőtérről startolt nem kis erőfeszítéssel a kormányzati repülőgépként (!) használt, ám már akkor is veteránnak számító AN 24-es. Minden porcikájában remegett-rezgett az öreg masina, alig értettük egymás szavát, amikor a külügyminiszter köré telepedtünk egy bizalmasnak tetsző információkért. Különösen nagyokat „szusszant” a talán a 1970-es évek közepén épített Antonov, amikor a Déli-Kárpátok fölött Romániából Bulgáriába kellett áthajóznia, pedig ott a legmagasabb csúcs is alig 2500 méter…

Az utazás lényege, írhatnám: pikantériája még csak ezután következett. Késő este landolt a „vitéz Háry László”, azaz az AN 24-es az isztambuli Atatürk-repülőtéren. A folytatás itt olvasható:

Az érkezés utáni percekben történteket egyedül szerénységem hallhatta-láthatta, mivel közvetlenül a vendég és vendéglátója mellett álltam. Természetesen az ilyesmi csemege nem csupán az újságíró, hanem az olvasó számára is, tehát nem maradhatott ki a késő este Budapestre küldött tudósításból. Szerencsénk volt, mivel a Mai Nap másnap pontban délben jelent meg az előző este, nem sokkal éjfél előtt megírt és elküldött tudósítással, jóval a többi újság lapzártája után. Tehát abszolút exkluzív isztambuli beszámoló landolt Budapesten.

A tudósító munkaeszköze, a Minitex is megérdemel néhány mondatot. A nyolcvanas évek végén megújulási-korszerűsítési hullám kezdődött a távközlés valamennyi formáját is birtokló Magyar Postánál. Akkor kért föl a Posta Központi Távíró Hivatalának igazgatója, hogy világot járó tudósítóként próbáljam ki a frissen (egyelőre csak kísérleti célból) beszerzett kütyüt. A Minitex egy mai phablethez hasonlítható leginkább: folyékony kristályos képernyővel és modemmel ellátott szövegszekesztő/táblázatkezelő programmal föltöltött kis komputer volt, teljes értékű billentyűzettel. Használója beleírhatta gondolatait (az újságíró a tudósítását), majd a szöveg elmentése után szerfölött egyszerű módon továbbíthatta a lap szerkesztőségébe. Semmi egyéb teendője nem volt, mint akár utcai telefonfülkéből fölhívni egy budapesti telefonszámot, a központi távíróhivatal fogadóegységét, amely a vételkészségét jellegzetes sípoló hanggal jelezte. A tudósító erre a telefonkagylóhoz illesztette az összecsukott Minitexet úgy, hogy annak (a készülékbe teljesen belesimuló) hallgatója a telefon mikrofonjához, mikrofontja pedig a telefon hallgatójához illeszkedjék. Az összeillesztés után kellett megnyomni a Minitex startgombját, és néhány másodpercen belül a gépben tárolt és küldésre kijelölt tartalom már a címzett (ez esetben – miként a mellékelt képen is látható – a lapszerkesztőség) telexgépén “landolt”. Abban a pillanatban már kézbe is vehette az ügyeletes szerkesztő a tudósítást.

Ország-világ sok tájáról sikerült ezzel a készülékkel – nem egyszer a nagy hírügynökségek munkatársait is megelőzve – írott, szöveges tudósítást, interjút, hírt, riportot küldenem a hazai szerkesztőségekbe.

A Minitex (és a technika) egyetlen “hátránya” volt, hogy csak a nagybetűket ismerte, az ékezeteket viszont nem. A remek gépírónőknek ez sosem okozott gondot, utólag őket is köszönet illeti.

Adós vagyok még az 1992. november 24-i tudósítás befejezésével:

(A képen: az isztambuli tudósítói igazolvány, a regisztrációs kártya.)

…-SZLAV VALSAG, MINDENEKELOTT PEDIG A BOSZNIAI VERONTAS MEGALLI­TASAERT. EPPEN EZERT BUDAPEST IGEN NAGYRA ERTEKELI A NEMZETKOZI SZERVEZETEK EROFESZITESEIT ÉPPUGY, MINT A REGIONALIS KEZDEMENYEZESEKET. ILYEN EZ A MOSTANI ISZTAMBULBAN. BAR CSAK EPPEN EGY HETTEL EZELOTT HIVTA MEG IDE TOROK KOLLEGAJA, EKKENT ELO­FORDULHAT, HOGY AKAR ZOKKENOK IS LEHETNEK AZ ELOKESZITES HIA­NYOSSAGAI MIATT, BUDAPEST MINDEN JOSZANDEKU KEZDEMENYEZEST TÁ­MOGAT. MÉRHETETLEN EMBERI SZENVEDEST, HELYREHOZHATATLAN PUSZ­TITAST OKOZ A DELSZLAV KONFLIKTUS NAPJAINKBAN ELSOSORBAN BOSZ­NIABAN. DE MIUTAN KOZVETLEN SZOMSZEDSAGUNKROL VAN SZO, LETERDEKUNK DIPLOMACIAI RESZVETELUNK A HARCI CSELEKMENYEK MEGALLITASA ES A BALKANI BEKE HELYREALLITASA. A LONDONI KONFERENCIA KIVALO ELVI ALAPOKAT SZOLGALTAT A BOSZNIAI RENDEZESHEZ, A BAJ: A REN­DELKEZESEIT NEM, VAGY CSAK KORLATOZOTTAN, KESLEKEDVE HAJTJAK VEGRE A BOSZNIAI SZERBEK. SAJNOS, SEMMI EREDMENYE SINCSEN A RESZTERULETEKEN (PL. GENFI BIZOTTSAGAGOKBAN) FOLYO MUNKANAK A HELYSZINEN, AHOL SZUNTELENUL DOROGNEK A FEGYVEREK, NAPONTA SZA ZAK PUSZTULNAK EL ERTELMETLENUL, TELEPULÉSEK SEMMISULNEK MEG AZ Ertelmetlen, atlathatatlan es ERThetetlen hAborUzAsban.

A MA SORRA KERULO ISZTAMBULI SOKOLDALU BOSZNIA-ERTEKEZELET – A MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER ERTEKELESE SZERINT – EGY UJABB KISER­LET: AZ ISZL.AM KONFERENCIA ESETLEGES NAGYON RADIKALIS LEPESEI ELOTT FEGYVERNYUGVAST HOZO JAVASLATOT KIDOLGOZNI. A VILAGNAK TUDOMASARA KELL HOZNI, HOGY NEM MOHAMEDANOK ES KERESZTENYEK VALLASI FANATIZMUSA KELTETTE POLGARHABORU ZAJLIK BOSZNIABAN.

TUDOSITONKNAK A HORVAT KULUGYMINISZTER, ZDENKO SKRABALO ELMON­DOTTA: A SZERBEK CSAK TERULETET SZEREZTEK BOSZNIABAN, ERKOLCSI VESZTESEGÜK VISZONT FOLMERHETETLEN. ZAGRABNAK NEM ERDEKE BOSZ­NIA FELDARABOLASA.          

KULCSAR LASZLO

 

SZALLODAI TELEFONOM:

HOTEL MIM, ISZTAMBUL, 248 64 91, 231 03 85, 248 10 59

410-ES SZOBA

ITT A VEGE…..

223333E CMAIL H

223634 manap h

Végül egy záró megjegyzés: a Bem rakpart, azaz a külügyminisztérium sajtófőnöke dühöngött, amiért megszellőztettem, hogy a miniszter útlevél nélkül utazott, de hát az senkit sem érdekelt, elvégre nem kitaláció, hanem valóság volt.