Az újságíró archívumából – láthatatlanul vigyázzák a Földet

Bármennyire a fantázia szüleményének tetszik is a téma, az alábbi írás, amelyet a Reform című, rövid életű, jobb sorsra érdemes képes magazin felkérésére követtem el (megjelent éppen 25 évvel ezelőtt, a lap 1996. március 12-i számában), maga a vegytiszta valóság. Legalább is az eleje, amikor bemutatom a főszereplőt, a Bergisch Gladbach-i Stefan Bamberg ufo-/ifológus fiatalembert. Nagy sajtóvisszhangot keltett állítása szerint vannak jószándékú lények, kiknek hazája sok fényévnyi távolban leledző bolygó, és figyelnek bennünket, földieket, hogy ne kövessünk el visszafordíthatatlan oktalanságot. (Ah, de hányszor és hányszor kellett volna már beavatkozniuk!) Szükség esetén arra is készek, hogy kimentsék a földieket a Földről… Fantáziát csiklandozó szép mese, akár egy scifi-regény vagy film(sorozat) cselekménye is lehetne. Aki netán tovább szeretné fűzni a sztorit, tegye, a szerzői jogdíjon majd osztozunk, és még Bamberg Pistának is juttatunk belőle…

«Két világ közt él hosszú esztendők óta egy észak-rajna-vesztfáliai fiatalember. Az egyik itt, a Földön veszi körül, elvégre fizikai valóságában még sohasem tudott kiszakadni belőle, ez biológiai eleme, létezésének feltétele. A másik világ négy …száz…ezer… vagy még több fényévnyire van innen. Valahol az emberi képzelet és kíváncsiság végtelenbe vesző mezsgyéjén.

Stefan Bamberg ugyanis ufológus. Mélységesen hisz abban, hogy az emberiség nincs egyedül a világegyetemben. A 33 éves Bergisch Gladbach-i férfiú is vallja, amit néhány évvel ezelőtt David Hughes brit csillagász írt le a tanulmányában: csupán a Tejutat 60 milliárd bolygó alkotja. Ebből akár négymilliárd égitesten vannak, lehetnek a földihez hasonló életre alkalmas körülmények. Stefan Bamberg szent meggyőződése, hogy űrbéli szomszédaink ráadásul időtlen idők óta vigyáznak is ránk, a maguk elképzelhetetlenül fejlett eszközeivel rendszeresen korrigálják azt a számtalan őrültséget és hibát, amelyet a Földön élő emberiség jó ideje naponta, szüntelenül elkövet önmaga és a következő nemzedékek, továbbá természeti környezete, az életét biztosító bolygó ellen.

Amit az átlagember ufónak (unidentified flying object = azonosítatlan repülő tárgy) mond, hisz, valójában nem is az, hanem ifo. Azaz: identified flying object, tehát azonosítható, mi több, Bamberg és számos „hívőtársa” általazonosított repülő tárgy.

„A fontosabb bolygók csillagközi konföderációba tömörültek – mondja. – Ezen államszövetség vezetői a szantinerek, a hozzánk legközelebbi, 4,3 fényévnyire lévő Alpha Centauri csillagrendszert benépesítő emberek. Az Alpha Centauri legfőbb vezetője, parancsnoka: Ashtar Sheran…”

A Bergisch Gladbach-i ufológus saját szemszögéből logikusnak látszó magyarázata szerint ez a lény egyfajta mindenható, maga Jézus Krisztus. Azaz isteni alak, aki állandó figyelemmel kíséri azok életét, cselekedeteit, akiket jól ismer, akik között egyszer már mint Megváltó járt. Bamberg barátunk a maga csendes módján magyarázza:

„A távoli csillagvilág képviselői egy másik dimenzióban, általunk, földi emberek által nem látható, tapintható, érzékelhető formában jelen vannak közvetlen közelünkben. Tizenhétmillió (!) űrhajójuk kering a Föld körül, állandó bevetésre készen, hogyha bármi visszafordíthatatlan történnék e parányi bolygón, kimenthessék az 5,5 milliárd embert. Persze korántsem az akaratuk ellenére! Különben is: a szantinerek, Ashtar Sheran emberei már többször is megtisztították a Földet az itt élők atom- és hidrogénbomba-kísérleteinek ártalmaitól…”

A Föld lakosságának evakuálása meglehetősen egyszerű módon történnék: értünk aggódó és felelősséggel viseltető távoli testvéreink fényűrhajói egyszerűen fölszippantanák az embereket, sőt állatokat és más élőlényeket is. (Milyen egyszerű, ám némileg ismerős módszer: özönvíz – Noé bárkája egyszer már mintha valami hasonló szerepet betöltött volna…)

Stefan Bamberg és ifóhívő eszmetársai állítják: a földönkívüli civilizációk küldöttei már többször is kapcsolatot teremtettek a Föld számos országának vezetőivel. Csakhogy a kormányok a legféltettebb titokként őrzik ezt a tényt. Itt jártak (a többi között) már csaknem 2000 esztendővel ezelőtt is: a betlehemi csillag valójában űrhajó volt, a háromkirályok pedig más bolygók lakói. Talán éppen azok a szantinerek, akik legutóbb tavaly júliusban, a Columbia űrsikló asztronautáinak rendeztek „űrflottaparádét”, állítólag megmutatván nekik az emberiség esetleges evakuálásának az eszközeit?

A „nagy üzenetek” sorában említik ufó- és ifológusok az 1977. november 26-i esetet, amikor a brit tévé nézőinek milliói mintegy ötpercen át hátborzongva és végtelen érdeklődéssel hallgathatták Asteron parancsnok „végtelenből érkező szózatát” az istentelen atomenergia-kísérletekről, meg arról, hogy a jobb sorsra érdemes emberiség ne hallgasson a hamis prófétákra meg egyéb vezérek megtévesztő szónoklataira, hanem vegyen példát az „Astra Galactica” lakóiról, kik egymás iránti szeretetben, a szellem és szentlélek igazságában élnek…

A németországi Güterslochban működő „egyetemes földi fényközpont” tájékoztatása szerint a végtelenből érkező fény (netán megvilágosodás) küldötteként Akton parancsnok is sürgős felhívással fordult a földlakókhoz: ne háborúskodással, hanem egymás iránti feltétlen szeretettel oldják meg problémáikat.

„Az időenergia húsznaponként – közép-európai idő szerint 17 óra 48 és 19 óra között – árasztja el a Földet, és erősíti a szeretetenergiáját. Egymást szeretni, jót cselekedni, imádkozni, meditálni, zenélni, énekelni, örülni annak, hogy a Föld lakója lehetsz, bizonyos napokon (például január 23-án, február 12-én, március 4-én…) különösen érdemes. Minél több ember cselekszik egyidejűleg jót, annál nagyobb lesz a bolygót besugárzó, minden lényt éltető szeretetenergia.”

Bamberg barátunk és Akton parancsnok – hogy is fogalmazzak? – meglehetősen romantikus elméletébe egyetlen számítási hiba csúszott. Lehet, hogy 17:48 és 19 óra között valóban magunkhoz kellene ölelni a világot, csupán az állítólag 20 naponta visszatérő ciklus nem stimmel. Legalább is földi időszámítás szerint nem húsznapos. Sajnos.»