Három és fél évtizeddel ezelőtt bennünket, magyarokat is érintő hírt fedeztem föl az osztrák sajtóban. A lényege: a Bécs Városi és Tartományi Könyvtár tetemes összegért megvásárolt egy magyar ősnyomtatványt. A többi az alábbiakban olvasható az egykori „komoly bulvárlap” a nagy példányszámú, országosan terjesztett Mai Nap 1990. március 26-i, hétfői számában.
«Büszkén jelentette az egyik legnagyobb osztrák könyvgyűjtemény, a Bécs Városi és Tartományi Könyvtár, hogy ritkasággal gyarapította állományát. Megvásárolta a négy evangélium első magyar fordítását. A Gábriel Pannonius Pesthinus, azaz Pesti Gábor által fordított Új Testamentum, amelyet a bécsi Johann Singriener nyomtatott ki 1536-ban, a második magyar nyelvű, nyomtatott könyv. A bécsi városháza sajtótájékoztatóján közölt hír olvastán érdeklődtünk az Országos Széchényi Könyvtárban:
Föllelhető-e a szóban forgó régi nyomtatvány magyar gyűjteményekben is? Milyen értéket képvisel a Pesti-féle négy evangélium fordítása?
A kérdésekre Wojtilláné dr. Salgó Ágnes, a régi nyomtatványok tárának osztályvezetője válaszol.
– Két példányunk is van e becses ritkaságból. Az egyik a könyvtáralapító Széchényi Ferenc grófé volt, benne saját könyvtára pecsétjével. A másikat – sok más értékkel együtt – a széles műveltségű földbirtokos, dr. Todoreszku Gyula könyvgyűjtő és neje Horváth Aranka adományozta a nemzet könyvtárának 1919 utolsó napjaiban. A mai Magyarország területén az Akadémia és az Egyetemi Könyvtár, valamint a debreceni és pécsi egyetemi könyvtár őriz egy-két példányt Pesti Új Testamentumából. Pozsonyban, Kolozsvárott, Bécsben és Boroszlóban is föllelhető belőle néhány.
– Mit tudhatunk a műről és fordítójáról?
– Pesti Gábor neve Miser, Mizser, Pesthy Mizsér, Gabriel Pannonius és egyéb alakokban is előfordul; pesti patríciuscsaládban született a 16. század első éveiben. Viszonylag keveset tudunk róla. Legföljebb annyit, hogy 1527–38 között a bécsi egyetemen teológiát tanult, aztán hivatalnokoskodott János király és Izabella királyné udvarában. A szerfölött művelt, kitűnő nyelvérzékkel megáldott férfi 1536-ban Bécsben előbb kiadta Esopus fabulaii című mesegyűjteményét, nem sokkal utána pedig az ugyancsak általa fordított Új Testamentumot. A Máté, Márk, Lukács és János evangéliumát tartalmazó Pesti-féle fordítást különösen gazdag kiállításban, sok metszetrajzzal, fatáblás bőrkötésben, rézcsatokkal árulták. Egy ilyen könyv valóságos vagyontárgy volt akkoriban…
– … miként, gondolom, ma még inkább az. Mennyit érhetnek a régi nyomtatványok tárában őrzött példányok? Van-e tudomása a ma emberének, a kutatónak arról, hogy hány példányban jelentek meg a 16. század elején a könyvek?
– Ezeknek a könyveknek mindenekelőtt eszmei, művelődéstörténeti értékük van, amit meglehetősen nehéz lenne forintban kifejezni. Attól függően, hogy mennyire épek a példányok, hány rajz, metszet, korabeli kézírásos bejegyzés van bennük, változik az áruk, amely mindenképpen sok százezer forintra rúg. Ami a példányszámot illeti, csak becslésekre szorítkozhatunk, és csakis akkor, ha például fennmaradt a könyvet készítő nyomda papír-felhasználását részletező jegyzék. A Pesti-féle Új Testamentum példányszámát a magyar szakemberek 200 körülire teszik. Ebből persze a századok folyamán sok elveszett, tönkrement, megsemmisült.
– Honnan szerezte a becses ritkaságot a Bécsi Városi és Tartományi Könyvtár?
– Az egyik legrégebbi és legtekintélyesebb bécsi antikvárius katalógusában bukkantunk rá – tájékoztat dr. Bernhard Denscher, az osztrák főváros magisztrátusi könyvtárának igazgatóhelyettese és vezető munkatársa, dr. Ludwig Neunlinger. – A Nebehaj-katalógusban 45 ezer schillingért kínálták a majdnem teljes példányt.»
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
