Meglehetősen gyakori osztrák/német név az Eckert; Josef Eckertből is százak-ezrek éltek/élnek német nyelvterületen, és miként az azonos nevűek között föl-fölbukkannak bűnözők vagy még rosszabb életűek is, akként az Eckertek sem kivételek. Ekként vetődhetett föl a gyanú 1988/89-ben, hogy az Amerikai Egyesült Államokból kiutasított bizonyos Josef Eckert azonos-e azzal a Josef Eckerttel, aki a halálfejes SS őreként teljesített szolgálatot az auschwitz-birkenaui náci haláltáborban. A krónikás három és fél évtized után csak most bukkant rá az 1917-ben alapított Zsidó Távirati Ügynökség archívumában őrzött, 1988. október 6-i jelentésre (Former SS Guard at Auschwitz Ordered Deported from U.S.), amely szerint az Auschwitzban szolgált egykori halálfejes SS-őr kitoloncolását rendelte el egy amerikai bevándorlási bíró: az Egyesült Államokban hamis adatok alapján 1956-ban letelepedett Josef Eckert kitoloncolását. Eckert a legbrutálisabb náci katonai alakulat, a halálfejes SS tagja volt. Az USA Különleges Vizsgálatok Hivatala által megszerzett dokumentáció szerint 1943–45 között „segédkezett vagy más módon részt vett az auschwitzi rabok üldözésében”. Eckert, a Los Angeles-i nyugdíjas gyári munkás végül a bizonyítékok hatására eskü alatt beismerte, hogy Auschwitzban szolgált és hazugsággal jutott be az Egyesült Államokba. A német nemzetiségű, az Osztrák-Magyar Monarchia déli feléből (ma Jugoszlávia) származó férfi maga kérte, hogy toloncolják ki Ausztriába. Tette mindezt annak ellenére, hogy az osztrák kormány 1960-ban „az auschwitzi koncentrációs táborban elkövetett gyilkosság” vádjával körözési listára tette, ám mindaddig nem tudott a tartózkodási helyéről. Ennyi annak a cikkemnek az előzménye, ami 1989. április 14-én jelent meg a Magyar Hírlapban. (A nyitó kép forrása: Bundesarchiv; KZMauthausen; SS-Männer vor Gefangenen.)
A HÍR: Kiutasították az Egyesült Államokból Josef Eckertet, az auschwitzi koncentrációs és haláltábor egykori SS-őrét. Thornburgh amerikai igazságügyi miniszter azzal indokolta a lépést, hogy Eckert 1956-ban, amikor tartózkodási engedélyt kért az államokban, eltitkolta SS-múltját. Eckert azóta már megérkezett eredeti hazájába, Ausztriába. Az osztrák igazságügyi minisztérium közlése szerint vizsgálat folyik egy bizonyos Josef Eckert ellen. Egyelőre nem bizonyított, hogy a kiutasított és az a személy, akinek ügyében az osztrák hatóságok nyomoznak, azonos lenne. Annyi bizonyos, hogy kettejük közül az egyik lelkiismeretét több gyilkosság is terheli, amelyet Auschwitz-Birkenauban követett el a háború alatt.
Az ügy pikantériája, hogy évtizedek óta háborítatlanul él Ausztriában a most 71 esztendős Josef Eckert, aki – az USA-ból kiutasított névrokonához hasonlóan – ugyancsak Auschwitzban volt lágerőr. Hermann Langbein történész, maga is egykori fogoly és ellenálló, ekként kommentálta az Eckert-ügyet: „Igen nagy valószínűséggel nem azonos az USA-ból Ausztriába kiutasított Eckert azzal az Eckerttel, aki a birkenaui táborban több foglyot meggyilkolt. Auschwitzban ugyanis – erre a következtetésre jutottam kutatásaim és a tanúvallomások alapján – két Josef Eckert volt! Az egyik valóban súlyos bűnöket követett el a birkenaui megtorlókommandó vezetőjeként, és a másik Josef Eckert, aki viszont csak egyszerű őr volt – természetesen ugyancsak az SS kötelékében. Minden eddigi vizsgálatom arra enged következtetni, hogy a frissen érkezett Eckert ez utóbbival azonos.”
Langbeinnek sikerült fölkutatnia egy valamikori ugyancsak fogoly lágerorvost, aki esküvel bizonyította, hogy (az amerikás) Eckert a többi SS- őrhöz képest jelentéktelen alak volt. Hacsak azt nem lehet bűnéül felróni, hogy az auschwitz-birkenaui tábor kiürítésekor még mindig hitt a németek végső győzelmében, és ebbéli meggyőződésének hangot is adott. Viszont az is igaz, hogy aki 1945 januárjában (tehát a szóban forgó haláltáborok evakuálásakor) még mindig a végső győzelembe vetett hittel szolgálja a nácikat, arról nehéz lenne elhinni (még ha ezt állítja is), hogy erőszakkal sorozták volna be az SS-be és kényszerítették volna a meggyőződésével ellentétes parancsok végrehajtására. De még ezt figyelembe véve sem bizonyítható az USA-ból kiutasított Eckertre: ő lenne a birkenaui többszörös gyilkos
Annál inkább fönnáll a gyanú a felső-ausztriai Traun városban élő Josef Eckert esetében. A 71 éves férfi háziorvosa – amikor az igazságügyi szervek kihallgatásra beidézték – igazolást adott: páciense szívinfarktus-tünetek miatt egyelőre nem tud a hatóságok rendelkezésére állni. Ugyancsak Langbein állítása szerint a 60-as évek óta az osztrák igazságügyi szerveknek tudomása van egy bizonyos Josef Eckertről, aki auschwitzi ténykedése alapján háborús és emberiségellenes bűnökkel gyanúsítható, ennek ellenére a trauni Eckertet egyetlen egyszer sem idézték vizsgálóbíró elé. „Egyszerűen érthetetlen a számomra, hogy miért és miképp csúszhatott ki az itt élő Eckert az igazságszolgáltatás hálójából! – jelentette ki a náci bűnösök fölkutatásával is foglalkozó történész. – Az igazság kiderítése céljából hivatalos vizsgálat folytatását kértem mindkét Eckert ellen, hogy végre kiderüljön: melyikük a gyilkos?”
Langbein történész és minden egészséges gondolkodású és erkölcsű ember (lett légyen egykori üldözött vagy a borzalmakat csak a történelemkönyvből ismerő) számára elfogadhatatlan lenne, ha most „szegény öreg, beteg ember” fölkiáltással egy többszörös gyilkost futni hagynának. Enélkül is nem egy érdemes náci, a hitleri Harmadik Birodalmat a végsőkig kiszolgáló gyilkos és háborús bűnös megúszta a felelősségre vonást. „Bizonyítékok hiányában” fölmentették például az auschwitzi gáz- és kínzókamrák nem egy tervezőjét, építőjét, a vilniusi területi komisszáriátus osztrák származású vezetőjét, a zsidóüldözés és -megsemmisítés főszervezőjének egyik legközvetlenebb munkatársát, a karintiai Globotschnikot; az auschwitzi táborparancsnok egyik szárnysegédjét pedig már meg sem kérdezték a háború alatti tevékenységéről …
Az igazságügyi szervek még súlyosabb mulasztásáról is beszámolt Langbein történész: egy olyan orvos élvezi az osztrák betegsegélyező anyagi támogatását, aki annak idején SS-egyenruhában az auschwitzi foglyok elgázosítás előtti szelektálásával foglalkozott! Hermann Langbein eltökélte: az Eckertek ügyének megszellőztetésével, a nyilvánosság figyelmének fölkeltésével próbál valamiféle nyomást gyakorolni az osztrák bűnüldöző szervekre. A bécsi rádió minapi reggeli krónikájában keserűen jelentette ki: „Már a 70-es években megkíséreltem fölhívni a figyelmet a markukba nevető gyilkosokra.
Az NSZK tartományi igazságszolgáltatása képviselőivel igen kemény vitákat folytattam, és hellyel-közzel eredményt is sikerült elérnem. Ausztriában mindig szerfölött barátságosan, mi több, kedélyesen fogadtak a legmagasabb hivatalokban is, de végül semmi sem történt.”