Ma már akár teljes bizonyossággal írható, hogy a különféle magyar hivatalos közlemények (mint például a határőrségé is) sorok közé bujtatott tájékoztatásként, eligazításként szolgáltak a legérdekeltebbeknek, azoknak a keletnémet ezreknek, akik Budán, a Balaton mellett, az ország nyugati szögletében várakoztak a legmegfelelőbb pillanatra, arra, hogy meggyőződésük szerint előbb-utóbb mégis csak megnyílik előttük a magyar–osztrák határ. (Összeállítás a Magyar Hírlapban 1989. augusztus 19-én megjelent írásokból. Képek: kiutazási engedélyre várakozó keletnémetek a budai nyugatnémet konzulátus közelében. Fotók: Szigeti Tamás
A nyitó képhez: kiutazási engedélyre várakozó keletnémetek a budai nyugatnémet konzulátus közelében. (Fotók: Szigeti Tamás)
A BM Határőrség közleménye 1989. augusztus 19-én jelent meg, jóformán órákkal azelőtt, hogy megkezdődött Habsburg Ottó kezdeményezésére a Páneruópai Piknik Sopron közelében. Íme az 1989. augusztus 18-án kiadott közlemény, amit a másnapi lapok közöltek:
„Augusztus 19-én és 20-án Sopron térségében, a magyar–osztrák államhatáron kerül sor a Páneurópai Piknik elnevezésű rendezvényre. A rendezőknek a tömegtájékoztatási eszközökben közölt nyilatkozatai a páneurópai találkozó időszakában történő határátlépések módját illetően félreérthetőek, ugyanis alkalmilag nyitott, sőt teljesen nyitott határról szólnak.
A BM Határőrség szükségesnek látja, hogy maximális segítőkészséggel előmozdítsa a rendezvény sikerét, Sopronpusztán például ideiglenes határ-átkelőhelyet létesít a rendezők és a delegátusok számára, de ezen időszakban is be kell tartani a törvényeket és a nemzetközi egyezményeket, tehát mind az állandó, mind az ideiglenes határ-átkelőhelyeken csak azok léphetnek át, akik megfelelő érvényes úti okmányokkal, jogosultsággal rendelkeznek. (MTI)
A Magyar Hírlap munkatársa jelentette: Pozsgay Imre és Habsburg Ottó is részt vesz a Magyar Demokrata Fórum e hét végi akcióján a magyar–osztrák határon még meglévő vasfüggöny eltávolításában. A „függönybontásra” Mörbisch/ Fertőmeggyes és Sopron térségében kerül sor – jelentette be a Páneurópai Mozgalom, ami megalakulása óta síkraszáll az egységes és határok nélküli Európáért.

A Német Demokratikus Köztársaság nem kevés különleges és titokzatos polgárainak egyike volt dr. Wolfgang Vogel ügyvéd, akit a nemzetközi sajtó csak Dr. Közvetítőként emlegetett. A Magyar Hírlap munkatársa őt is igyekezett bemutatni olvasóinak, annak ellenére, hogy éppen szerfölött bizalmas és politikailag kényen szerepe okán Vogel doktor mindig háttérbe húzódott:
DR. KÖZVETÍTŐ

Mindahányszor személyes ügyek kerülnek terítékre a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között, előbukkan dr. Wolfgang Vogel berlini ügyvéd neve. W. V. az NDK-kormánykörök egyik szürke eminenciása: a hírügynökségek és újságok egyaránt állítják, hogy a menekültügyi problémák megoldásáért a legmagasabb kormányszinten kapott megbízatása alapján munkálkodik. Immár évtizedek óta! Az ő közreműködése állhat az NSZK budapesti nagykövetségéről eltávozott tíz NDK-állampolgár hazatérése mögött is.
Miután 1967-ig semminemű hivatalos kapcsolat nem létezett a két német állam között, a lehető legnagyobb szükség volt egy kiváló diplomáciái érzékű jogászra. Dr. Vogel tisztán humanitárius meggondolásból jelentkezett a mindmáig különösen kényes feladatok megoldására. Döntő szerepet játszott 1962-ben Gary Powers, a Szovjetunió fölött lelőtt kémpilóta és a Nyugaton leleplezett szovjet mesterkém, Rudolf Abel kicserélésében, az azóta híressé vált berlin-glienickei hídon. Wolfgang Vogel ügyvédi irodája nem csupán Bonn és Berlin, hanem Washington és Moszkva számára is megbízható, diszkrét kiindulási hellyé vált emberiességi problémák megoldása céljából.
Nyugati értesülések szerint évente 5000 politikai színezetű perben születik ítélet az NDK-ban. Az osztrák Profil című hetilapnak adott nyilatkozatában dr. Vogel helyesbített: „Legföljebb kétezer ez a szám” – és ő csak tudja. E kategóriában a leggyakoribb vétség a disszidálás vagy annak kísérlete. A politikai foglyokért (személyenként) állítólag 90 ezer márkát fizet az NSZK az NDK-nak. Persze nem készpénzben, hanem áruban. A családegyesítés tarifája viszonylag olcsó, esetenként 3000 márka. A bonni belnémet kapcsolatok minisztériuma évente mintegy 250 millió márkát fordít erre a célra.
Dr. Vogel (hívő katolikus, és egyúttal a Német Szocialista Egységpárt tagja!) kiváló kapcsolatokkal rendelkezik: némely nyugati politikusokkal tegező viszonyban áll, bejáratos Oskar Fischer NDK-külügyminiszterhez, sőt, Erich Honeckerhez is. A Berlin-Friedrichsfeldében lakó ügyvéd – éppen a lehető legnagyobb diszkréció megtartása végett – igyekszik minden ügyet maga intézni. A végleg Nyugatra távozók általában Warthánál lépik át Herleshausen felé a határt egy olyan autóbusszal, melynek rendszáma a sorompó előtt még keleti, utána viszont – egy gombnyomásra – nyugativá változik. Vogel szerint kezdetben és még sokáig valóban megindító esetekben kívánták a közreműködését emberiességi megfontolásból. Mára azonban mind több (tízezres nagyságrendű!) az olyan ügy, amelynek hátterében anyagi megfontolások állnak. Emiatt dr. Wolfgang Vogel a tevékenysége abbahagyását is fontolgatja.
A Máltai Szeretetszolgálat gondoskodik minden NDK-beli menekültről
Csilla von Boeselager: szigorúan politikamentes gyámolítás – Bécsben meggyorsították az ügyintézést – Giessen betelt
Áramlik az önként felajánlott segítség az átmenetileg hazánkban tartózkodó, az NDK-ba egyelőre visszatérni nem szándékozó keletnémet állampolgárok számára. A Magyar és az NSZK-beli Vöröskereszten kívül a két ország Máltai Szeretetszolgálatának önkéntesei vették pártfogásukba azt a mintegy háromszáz személyt, köztük számos kisgyereket, fiatalt, aki – elmondása szerint meggyőződése miatt – nem kíván oda visszamenni, ahonnan hozzánk érkezett, de egyelőre oda sem tud továbbutazni, ahová szeretne.
Csilla von Boeselager, az NSZK-beli Magyar Máltai Szeretetszolgálat magyar származású társelnöke tegnap a Magyar Hírlap munkatársának adott nyilatkozatában leszögezte:
– Szervezetünk szigorúan politikamentes, még a látszatát is el szeretné kerülni annak, hogy beavatkoznék abba a tárgyalás- és cselekvéssorozatba, amely kizárólag a magyar, a nyugatnémet és a keletnémet szervekre, diplomáciai missziókra tartozik. Ettől függetlenül, mihelyt tudomásunkra jutott, hogy Magyarországon s mindenekelőtt Budapesten szükség van a máltaiak humanitárius segítségére, azonnal mind a 23 önkéntesünk – akik egyébként az augusztus 20-i magyar nemzeti ünnep rendezvényein kívántak részt venni és ismerkedni akartak ezzel a gyönyörű országgal, népével – munkához látott, hogy közreműködő segítségével szolgálja a rászorulókat. Csütörtökön megérkezett az a húsz sátor, amiben egyenként tíz-tizenöt személyt kényelmesen el lehet helyezni.
– Köszönet a Fővárosi Tanácsnak a segítőkészségéért: ingyen helyet kínált a kőbányai kemping területén. Csakhogy ez a megoldás sok többletkiadással járna, miután a néhány száz embert ellátó központunk a zugligeti plébánia területén van, körülményes lenne a napi háromszori élelemszállítás a város másik felére. Itt, Budán, a közelben kellene megtalálni az átmeneti táborhelyet.
– Holnaptól már minden étkezésről a Máltai Szeretetszolgálat gondoskodik. Kitűnően együttműködünk a Magyar Vöröskereszttel is, amely mindeddig meleg ebéddel látta el gyámolítottjainkat. Most, hogy a sátrakkal együtt a tábori konyhafelszerelés is megérkezett, ezt a nem kis gondot is megpróbáljuk átvállalni a Magyar Vöröskereszttől.
– A magyarok segítőkészségére jellemző, hogy a zugligeti plébános, Kozma Imre (aki egyúttal a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke) felhívására eddig 210 család vagy egyedülálló személy ajánlotta föl: megosztja otthonát a rászorulókkal. Amellett, hogy a nyugatnémet nagykövetség orvosa rendszeresen részt vesz az immár néhány száz személy ellátásában, dr. Sinkovics Mátyás, a közeli János Kórház és Rendelőintézet főigazgató főorvosa fölajánlotta: munkatársaival együtt készséggel a rendelkezésükre áll, ha netán gyámolítottjaink közül bárki is orvosi-kórházi kezelésre szorulna.
(Munkatársunktól) Az Osztrák Rádió tegnapi jelentése szerint az utóbbi időszakban immár naponta átlagosan száz NDK állampolgár jutott át a magyar–osztrák határon. Éppen ezért a Német Szövetségi Köztársaság bécsi nagykövetsége gyorsított eljárással intézi a Nyugatra menekült keletnémetek ügyeit, hogy mielőbb megérkezhessenek a Német Szövetségi Köztársaságba. A giesseni (NSZK) menekülttábor nem képes fogadni a menekülteket, áttelepülőket.
A menekültüggyel összefüggő nyilatkozatot adott az Osztrák Televízió híradójának Franz Löschnak osztrák szövetségi belügyminiszter, aki kijelentette: hazája igyekszik a lehető legliberálisabban kezelni az Ausztriában menekültként jelentkező külföldiek ügyeit; közülük minden ötödiket be is fogadja. Természetesen az Osztrák Köztársaság a genfi konvenció szellemében cselekszik, csak ekként járhat el – hangoztatta a miniszter. Az úgynevezett gazdasági menekülteket, akik az otthoninál jobb életkörülmények miatt érkeznek Ausztriába, nem áll módjában fogadni.