Fő a fejük az osztrák politikusoknak, mert a szélsőjobboldali FPÖ (Osztrák Szabadságpárt) 29%-kal végzett az első helyen a szeptember 29-i választáson, ám valószínűleg hiába, mert egyik párt sem akar vele koalícióra lépni. A Néppárt 26 százalékkal második, a szociáldemokrata SPÖ csak 20 százalékot kapott. Ha a múlt évtizedek osztrák kormányait tekintjük, akkor a leglogikusabbnak a néppárti–szocialista összefogás lenne. Persze, volt ez évtizedekig másként is: 1970-től 1983 tavaszáig dr. Bruno Kreisky, az osztrák politika második világháború utáni nagy öregje egyszínű, szocialista kormány élén volt a kancellár. Hasonló teljesítményt produkált dr. Franz Vranitzky, aki – igaz, ami igaz – első kormányában, 1986. június 16-tól 219 napig az FPÖ-vel kényszerült koalícióra, utána váltott, és még négyszer – tíz éven át – az ÖVP-vel, azaz az Osztrák Néppárttal együtt állt az osztrák végrehajtó hatalom élén. Utána már „csak” koalíciós kabinetek alakultak sorban. Előbb Vranitzkyt „utánozván” a szocialisták a néppárttal bútoroztak össze, majd Wolfgang Schüssel (ÖVP/2000. február 4–2003. február 28.) egy időre szabadságpárti helyettest vett maga mellé, aztán Alfred Gusenbauer (SPÖ) néppárti alkancellárt választott, miként utóda, az ugyancsak szocialista Werner Faymann is. Még a másfél évig (2016/17) hivatalban volt Christian Kern (SPÖ) is néppárti alkancellárral dolgozott együtt. A nagy fordulat Sebastian Kurz (ÖVP) első kormányával köszöntött be, amikor a szabadságpárti Heinz-Christian Strachét emelte maga mellé helyettesnek. A nem egészen 22 hónapig tartott második kancellársága idején (2020. január–2021. október) zöldpárti politikus töltötte be az alkancellári tisztséget, majd következett Ausztria egyedülálló időszaka: Alexander Schallenberg mindössze kéthónapos, ugyancsak néppárti–zöld kormányával. A jelenleg még – 2021. december 6. óta – hivatalban lévő Karl Nehammer (ÖVP) szintén a zöldekkel vezeti az osztrák szövetségi kormányt mindaddig, amíg meg nem alakul az új kabinet…Alábbi írásunk 38 évvel ezelőtt, 1986. szeptember 17-én jelent meg az akkori félhivatalos kormánylapban, a Magyar Hírlapban, és ugyancsak az osztrák kormányalakítás „kínjairól” szól. (A nyitó képhez: a kormánykoalíció felbontásáról nyilatkoznak az osztrák szocialista vezetők: dr. Vranitzky szövetségi kancellár, dr. Sinowatz, az SPÖ elnöke és Keller, az SPÖ központi titkára. / MTI Külföldi Képszerkesztőség)
«Még az igen nagy politikai tapasztalattal rendelkező dr. Kurt Waldheim köztársasági elnök is úgy nyilatkozott a minap a bécsi Kuriernak – miközben felsőfokú dicséretekkel halmozta el dr. Franz Vranitzky szövetségi kancellárt –, hogy most már minden normálisan fog zajlani Ausztriában. „Nem hiszem, hogy bármi is történnék, ami kiprovokálhatná az ország kormányzati válságát…Semmiféle okot sem látok arra, hogy az őszre ki kellene írni a választásokat.”
És a valóság? Nem egészen három és fél év után fölbomlott Ausztriában a Második Köztársaság első (és talán utolsó?) kiskoalíciója, miután a kisebbik kormányzótárs, a szabadság párt vezetésében puccsszerűen a „nemzeti jobbszárny” kerekedett felül. A harmincas évei közepén járó Jörg Haider, az Osztrák Szabadság Párt (FPÖ) karintiai tartományi elnöke jóformán kitaszította az országos elnöki székből dr. Norbert Stegert, aki egyúttal a szövetségi kormány alkancellári és a kereskedelmi-ipari miniszteri tisztségét is betölti. Haider nézeteit alighanem világosan kifejezi a tegnap megerősített véleménye: „Ha Steger ezek után is a helyén marad, eggyel nő a kormányban a szocialista miniszterek száma…”
Rövid időn belül immár másodszor kényszerül gyors döntésre az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) most, a vörös—kék kísérlet (tehát a kiskoalíció!) zátonyra futásával. Emlékezetes, hogy a köztársaságielnök-választási kudarc (Waldheim személyével az Osztrák Néppárt, az ÖVP megtörte a szocialisták addig kiváltságosnak tűnő helyzetét az államfői tisztség betöltésében) után néhány órával lemondott a kiskoalíció kancellárja, dr. Fred Sinowatz (megtartván az SPÖ-elnöki tisztségét), és helyébe dr. Franz Vranitzky lépett, hogy immár ötödször 1983 óta, átalakítsa a kormányt.
Továbbra is nyitott kérdés (nagy valószínűség szerint legfeljebb néhány napig) a kormányképesség. Maradnak-e a szabadságpárti miniszterek és államtitkárok (összesen öten) a központi kabinetben, vagy kiválnak? Dr. Harald Ofner igazságügyi miniszter (FPÖ) alighanem pártbéli társai nevében is nyilatkozott, amikor tegnap délben a rádió Mittagsjournal című adásában leszögezte: a szövetségi kormány miniszterei és államtitkárai szolgálatot teljesítenek, mindenekelőtt az osztrák nép szolgálatában állnak, nem pedig pártjukéban.
Ha netán mégis változás következnék be (egy esetleges hatodszori átalakítás miatt) a kormányban, és Vranitzky kancellár saját pártjából választott személyekkel töltené be az FPÖ-tagok kiválása miatt megüresedő székeket, kérdés: cselekvőképes marad-e a november 23-ára kitűzött parlamenti választásokig? Támogatják-e az addig hátra lévő kilenc hétben az FPÖ-képviselők a törvényhozásban a kormányt? Nem kisebb tétről van szó, mint a költségvetés elfogadásáról vagy elvetéséről! Képes lesz-e a kancellár olyan büdzsét előterjeszteni, ami megfelel a nagy riválisnak, a néppártnak és a választóknak egyaránt? Szerfölött kényes Vranitzky és szocialista csapatának helyzete az államosított ipar veszteségei miatt; a VOEST-Alpine mellett most már a Steyr-Daimler-Puch is több ezer dolgozó elbocsátását fontolgatja!
Minden elképzelhető kormányzati változat előfordult a múlt negyedszázadban Ausztriában. Volt nagykoalíció dr. Alfons Gorbach néppárti kancellár vezetésével; néppárti kormány dr. Josef Klausszal az élen; szocialista kisebbségi, majd többségbe jutott SPÖ-kabinet dr. Bruno Kreisky történelminek nevezett kancellárságával, amit Sinowatz kiskoalíciója váltott föl 1983-ban.
Vranitzky kancellár sem zárkózik el – ha netán a november 23-i, fél évvel előbbre hozott választás ezt eredményezi – egy nagykoalíciós kormány megalakításától. Az osztrák közvélemény jó része már hónapok óta úgy vélekedik, hogy az értelem és az államérdek egyaránt SPÖ–ÖVP-koalíciós felelősségvállalást követel az ország előtt tornyosuló nehézségek leküzdésére. Milyen eredmény várható november 23-án este? Nem valószínű, hogy bármelyik nagy párt abszolút többséget szerez: ennyire még nem ábrándultak ki a választók az SPÖ-ből, és nem szerették meg annyian a néppártot. Ha nagyjából kiegyenlített eredménnyel zárul a voksolás, az SPÖ az ÖVP-t, nem pedig a vészesen jobbra tolódott, mind nacionalistább színezetűvé váló FPÖ-t választja társul a végrehajtó hatalomban. Az nem kérdéses, hogy kancellár csakis Vranitzky lehet, nem pedig dr. Alois Mock, a néppárt elnöke. Népszerűségi aránya 30 százalék körüli, Vranitzkyé viszont több mint 50 százalék!
Ha az SPÖ ellenzékbe kényszerül, a néppárt egyedül marad az osztrák politika színpadán. Ahhoz, hogy kormányt alakíthasson, reménybeli kancellárja, dr. Mock vagy megegyezik az FPÖ új „csillagával”, Haiderrel, kinek nézeteivel aligha azonosíthatná magát, vagy a zöldekkel alakít átmeneti kabinetet. De az osztrák környezetvédők sem egységesek!
Vasárnap mindenesetre választási főpróba lesz Ausztriában: Stájerországban újraválasztják a tartományi gyűlést. Grác akár példa is lehet Bécs számára: ott a jelek szerint bevált a nagykoalíció, igaz, néppárti vezetéssel, amit viszont az osztrák szocialisták országos szinten semmiképpen sem szeretnének. És talán a választók többsége sem…»
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
