Mit csinál Kelet-Közép-Európában egy amerikai médiakoordinátor? – kérdi alábbi cikkünk alcímében a szerző, aki annakidején – éppen harminc éve – a Népszabadság prágai és pozsonyi tudósítójaként kereste a válaszokat az érintett térséget jellemző problémákra. Az összefoglaló írást a legnagyobb példányszámú hazai napilap 1994. április 11-i száma közölte. (Kislány a The Washington Postból tájékozódik az amerikai úrhajósok Holdra szállásáról.)
«Idestova fél éve működik Prágában a Soros-alapítvány médiaprogramja, amelynek meghirdetett célja Közép- és Kelet- Európa független sajtójának a támogatása. A programiroda tevékenysége kiterjed Lengyelországra és Magyarországra, s növekvő figyelmet fordít a szovjet utódállamok, valamint a balkáni országok tömegtájékoztatási színvonalának javítására is.
Az 58 esztendős Stuart Auerbach (a jobb oldali képen), az egyik legtekintélyesebb amerikai lap, a The Washington Post tapasztalt, veterán újságírója tavaly szeptemberben érkezett a cseh fővárosba, hogy Soros György felkérésére a médiaprogram megvalósulását irányítsa. Auerbach, aki 1966-tól dolgozik a Postnál, nem először jár a Moldva partján. 1989 őszén ő tudósította lapját a bársonyos forradalom eseményeiről. Ezt maga mesélte el tudósítónknak, akinek – a prágai Intercontinental Szálló egyik barátságos sarkában – megkísérelte összefoglalni tevékenysége célját és eddigi tapasztalatait.
A szakmai kihívást Auerbach abban látja, hogy olyan országokban kell segítenie a sajtó átalakulását, amelyekben egyidejűleg a gazdaság is gyökeres változásokon megy keresztül: a tervutasításos rendszertől a piacorientált irányba. Első tapasztalatai megerősítették ama feltételezését, hogy a legtöbb volt szocialista országban az utasítások korábban nemcsak a gazdaságot, hanem a sajtó tevékenységét is meghatározták. Ez azzal a súlyos következménnyel járt, hogy az adott országok újságíróinak többsége elfelejtett a szó igazi értelmében újságot írni, hiszen leszoktatták az önálló véleményalkotástól. „Meg kell tehát tanítani őket arra, mi a szabad sajtó” – folytatta gondolatfűzését a kolléga, hozzátéve: e feladat miatt megérte, hogy 27 esztendő után két évre fizetés nélküli szabadságot kérjen a lapjától.
Valamennyi alapítvány és intézmény, amit Soros György e térségben kezdeményezett – így a Nyílt Társadalom Alap, akár a Közép-európai Egyetem – végső soron ugyanazt a célt szolgálja: a szellemi kötelmektől megszabadult egyéneket és csoportokat segíti kibontakozni az új körülmények között, így szinte minden, Soros nevéhez fűződő akció egyúttal érinti a sajtó világát is. Ezt tudatosítva magában kezdte el munkáját Auerbach, aki beszélgetésünk idejéig már jó néhány kelet-közép-európai fővárost felkeresett, bár a magyart még nem. Igaz, Budapestet aktív újságíró korából ismeri.
A program keretében már a legtöbb helyen ottani médiakoordinátorok működnek, az ő tevékenységük összefogása is Auerbach feladata. A leghosszabb egybefüggő időt Oroszországban töltötte, ahol részt vállalt az év végi parlamenti választásokra történő felkészítésben, az eredmények korrekt tükröztetésének biztosításában. Ez már csak azért sem bizonyult könnyű feladatnak, mert – mint megjegyezte – az embereknek, s így a kollégáknak is csömörük van Moszkvában a kioktatásból és a szemináriumokból. Tehát ugyancsak meg kellett válogatnia a módszereit, amikkel a saját ismereteit és elképzeléseit át kívánta plántálni az orosz gyakorlatba.
Szívós, kitartó munkájába tellett, míg a végiglátogatott moszkvai, majd Nyizsnyij Novgorod-i, szentpétervári, togliatti-i, szamarai szerkesztőségekben elfogadtatta magát és az általa képviselt elveket, módszereket. Egyébiránt már az eljárása is módszerértékű volt: nem úgy állított be, hogy „megjött a nagyokos Amerikából”, hanem alaposan kikérdezte beszélgetőpartnereit, milyen elképzelésekkel készülnek a parlamenti választásokra, miben látják a saját feladataikat, mit értenek pártsemleges tájékoztatáson, s azután ezekhez fűzte a maga kommentatív megjegyzéseit, ami formájában, de voltaképpen tartalmában is inkább közös továbbgondolkodás kiindulópontja volt. Természetesen beszélt azokról a szakmai fogásokról, amikkel Amerikában interjúk, kerekasztal-beszélgetések során emberükből – adott esetben a képviselőjelöltből – kihozzák titkos elképzeléseit, sőt, hátsó gondolatait is, hiszen a választópolgár érdekét szolgálja, hogy később ne csalódjék abban, akire a voksát adta.
Auerbach örömmel konstatálta, hogy az orosz kollégák mennyire fogékonyak voltak az ötleteire, s konkrét példaként említette Jegor Gajdar miniszterelnök-helyettes és főreformer esetét, akit egy tévéinterjúban már az általa javasolt módon sikerült orosz kollégáinak valóban sokoldalúan bemutatniuk. Érdekes esettel találkozott Szamarában is, ahol a helyi lap csak azokat a képviselőjelölteket kívánta az olvasókkal megismertetni – fotóval, életrajzzal –, akik hirdetési díjat fizettek volna érte. – Nem volt könnyű feladat erről lebeszélni őket – emlékezett vissza Auerbach, valahol meg is értve, hogy az anyagiakban szűkölködő újságnak minden rubel megváltást jelentett volna. Ám a demokratikus játékszabályok a sajtón belüli esélyegyenlőséget is feltételezik – fogadtatta el álláspontját a bánatos szamaraiakkal, két-háromórás vita után.
Oroszországban a Soros-alapítványt a Nemzetközi Kulturális Kezdeményezés elnevezésű intézmény képviseli. Auerbach is rajta keresztül fejtette ki tevékenységét. De szervezett már újságíró-tanfolyamot Kijevben és Temesvárott, ismerkedett a lengyel, a bolgár és a litván sajtóállapotokkal is. Mindenütt fontos alkotóeleme az alapítvány munkájának a könyvtár, ahol nemcsak a szakirodalom található (ennek fejlesztésére Soros György különösen nagy súlyt fektet, elegendő arra emlékeztetni, hogy a Szabad Európa Rádió archívumának egy részét is Prágába kívánja átszállíttatni), hanem egy jól kialakított bibliotéka összejövetelekre, előadásokra, egyfajta szellemi fórum céljára is megfelel. Ezek továbbfejlesztése, komputerizálása folyamatos, hiszen az érdeklődés és az igény is növekszik irántuk, mind szélesebb körökben válik köztudottá az ott beszerezhető ismeretek sokoldalú felhasználhatósága.
Érdekesek Auerbachnak a kelet-európai sajtóértekezletekkel kapcsolatos tapasztalatai is. Azt konstatálta, hogy az újságírók jó része nem tud „semlegesen” kérdezni. Példa: ha egy ismert politikus oldalán a felesége sápadt-zölden jelenik meg, akkor vagy nem kérdeznek tőle semmit, vagy letámadják, hogy miért veri az asszonyt. Használható felelet ilyen esetekben rendszerint nincs, holott egy árnyaltabb kérdés kapcsán („Milyen rosszul néz ki a kedves neje, mi történt?”) van remény akár épkézláb válaszra is. Mint ahogy olyan miniszter sincs, aki egy „hogy mennek a dolgok?” típusú kérdésre ne azt felelné, hogy ragyogóan. A zsurnaliszta felkészültsége teszi lehetővé a konkrét kérdéseket, így maga teremti meg a használható válaszokat is.
Auerbach nem vonta kétségbe, hogy a sajtó elválaszthatatlan részévé vált a hirdetés, a reklám, s a médiaprogram szervezésében az ezzel kapcsolatos nyugati tapasztalatok átadását is igyekszik megoldani. Hiszen – mint mondta – a legjobban írt és szerkesztett újság is halálra van ítélve, ha nincs anyagi háttere, amit manapság egyértelműen a hirdetési bevételek biztosíthatnak.
A programigazgató végül rámutatott, hogy tapasztalatai – ha még oly érdekesek és hasznosak is – elsősorban amerikai tapasztalatok. Mindenütt érvényesek ugyan a demokráciára, a szabadsággal élni tudásra vonatkozó elképzelései, ismeretei, ám mellettük nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy itt cseh, magyar, lengyel, orosz, szlovák stb. újságírásról van szó, ezek minden sajátosságával és nem lebecsülendő tradícióival együtt. Ezt messzemenően igyekszik szem előtt tartani tevékenysége közben. – Nem lépek kulturális aknamezőre, igyekszem minél alaposabban megismerni a terepet, ahol járok – teszi hozzá.
Szeretné ugyanis, hogy egyes „médiumkoordinátor” elődeitől eltérően őt ne érjék vádak arroganciáért, mindent jobban tudásért az általa felkeresett és felkeresendő országokban és szerkesztőségekben – zárta koordinátori krédóját Stuart Auerbach.»
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)