Az egykori Népszabadság egyik népszerű melléklete volt az ‘Utazás’, Csémi Klára értő szerkesztésében. A külföldön járó újságírók nem is hagyták ki a lehetőséget, hogy tapasztalataikról egy-egy oldott hangú írással gazdagítsák a legnagyobb példányszámú napilap mellékletét. Így tett cikkünk szerzője is, amikor 2008. december 8-án a lengyel főváros egyik nevezetességét mutatta be az olvasóknak.

Ha egy európai város egy 231 méter magas épülettel rendelkezik, ez az ott lakók számára általában a büszkeség tárgya. Nos, Varsóban áll egy ilyen méretű felhőkarcoló, ám a városlakók többségének mégsem nyerte el a szimpátiáját. S ebben nem a stílusjegyek a ludasak (végtére a „szocreál-barokk” is tetszhet valakinek), inkább a kolosszus származása az ellenszenv forrása. A Kultúra és Tudomány Palotáját – mert hiszen erről van szó – annak idején úgy tálalták a háborúban földig lerombolt Varsó megmaradt és lassan magához térő lakosságának, mint Sztálin generalisszimusz és a szovjet nép nemes lelkű ajándékát. A moszkvai vezér ugyanis állítólag ezzel akarta enyhíteni a lengyelek fájdalmát, amelyet porig égetett fővárosuk felett éreztek. 1944-ben, a varsói felkelés idején a szovjet csapatok a Visztula túlpartjáról gyakorlatilag lábhoz tett fegyverrel figyelték, miként robbantják fel egymás után a háztömböket a nácik. Sztálin azért nem sietett a segítségadással, mert a felkelést a lublini kommunista kormánnyal szemben álló londoni emigráns vezetés szervezte meg és robbantotta ki. A nagypolitikához nem értő, ám élethalál harcot vívó varsóiaknak – meg a többi lengyelnek – a Vörös Hadsereg passzivitása azután egy életre elvette a kedvét a fegyverbarátságtól.

Nos, a veszett fejsze nyelét mentendő, 1952-ben elkezdődött és (Sztálin 1953-i halála után) 1955-ben be is fejeződött a palota építése a romokból feltámadó város kellős közepén. A szovjetek saját, háború után épült „magasházaikhoz”, így a moszkvai Lomonoszov Egyetemhez hasonlító kultúrakombináttal lepték meg szláv testvéreiket. A főépítész, Lev Rudnyev igyekezett lengyel elemekkel gazdagítani művét, a bejáratnál például Mickiewicz és Kopernikusz szobra fogadja a látogatókat. A 42 emeletes épületben egyebek mellett két színház, több mozi, műszaki múzeum, kongresszusi és konferenciatermek, sőt, még egy uszoda is helyet kapott, aranyozott csúcsa pedig korábban rádió-, később pedig tévéantennaként funkcionált (és teszi ezt ma is). A 30. emeleten, 114 méter magasban lévő erkélyről jó kilátás nyílik a városra, rosszmájú helybéliek javasolják is minden vendégüknek, hogy liftezzen fel és gyönyörködjék onnét a panorámában, mert „ez Varsóban az egyetlen pont, ahonnan a városképet nem rontja a palota látványa…” Bár – a torony előtt húzódó Marszalkowska sugárút egy szakaszán ugyanakkor és ugyanebben a stílusban épült a varsói Alkotmány tér környéke – az MDM-lakónegyed –, ami felülről is jól kivehető.

A sztálinizmus eme „épületes” megtestesülésétől a lengyelek többsége évtizedeken át szeretett volna megszabadulni, ám ez a rendszerváltás után sem bizonyult egyszerűnek. A legradikálisabb javaslathoz – mármint, hogy bontsák le az egészet – tengernyi pénz kellett volna, nem beszélve a benne működő létesítmények újbóli elhelyezéséről. Mások azt indítványozták, hogy építsék körül hasonlóan magas házakkal (így kvázi befalaznák), azonban egyrészt ehhez is pénz kell, másrészt ilyen célzattal épültek már – és épülnek most is – a környékén toronyházak (bankok, szállodák), ám a kultúrapalota ezeket is „übereli”. A zavart növelik azok az egykori telektulajdonosok, akiknek ingatlanjai valaha ezen a területen álltak, és a rendszerváltás nyomán benyújtották kártérítési követeléseiket. A lengyel gazdaságnak ez nyilván nem hiányzik, s így ismét csak meghosszabbodik a „vörös örökség” eme legártatlanabb, de legnehezebben mozdítható elemének a léte.

• A Kultúra és Tudomány Palotája alagsorában posta, különböző árudák és büfék is működnek. A kilátóba a lift 20 zlotyért visz fel (65 éven felülieknek és más kedvezményezetteknek 15, csoportok tagjainak 10 zloty). A palota főbejáratához legközelebb a varsói metró Centrum állomása esik. Közlekedéshez érdemes 24 órára napijegyet váltani, 9 zlotyért. Varsó-kártyával is lehet utazni, ára egy napra 35, három napra 65 zloty. Ez kedvezményt biztosít különböző belépőjegyek vásárlásánál is. (1 zloty = 70 forint) – 2008-i adatok!

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)