Kétszeresen is hihetetlen: 1964. szeptember 4-én, tehát 57 évvel ezelőtt jelent meg ez az interjú a Győr-Sopron megyei napilapban. Akkor égető gondot igyekezett körbejárni az újságíró: egyre fojtogatóbbá vált a telefonhiány – persze nem csupán Győrött, hanem országosan. Tekintettel arra, hogy akkoriban még a fogalmát sem ismertük a mobiltelefonnak, csak a Magyar Posta által üzemeltetett vezetékes távbeszélő jöhetett szóba. Csakhogy az meg nem volt elegendő, és ami volt, az is jórészt korszerűtlen (kézi kapcsolású, dugaszolós) volt. Azoknak, akiknek feladata lett volna az ország telefonhálózatának kiépítése, a meglévő kevésnek pedig a korszerűsítése, édes keveset törődtek vele. Nekik ugyanis akár két telefonvonal is rendelkezésükre állt. A közszolgálati (tehát a posta által felszerelt és működtetett) telefon, és akiknek meg rangot, magas hivatalt, „parancsnoki” beosztást adott a párt, nos, ők K-telefonra is jogosultak voltak, számosan nem csupán a hivatalukban, hanem a lakásukon is. (Voltak még egyéb hálózatok is: M-telefon – a közigazgatás csúcsszemélyiségeinek, továbbá rendőrségi vezetőknek BM-, HM-telefon pedig a magas rangú és beosztású katonáknak. Külön hálózata volt még a MÁV-nak is. Elképzelhető, hogy rajtuk kívül még mások is üzemeltettek távbeszélő-hálózatokat, nem firtattam.
Már akkor nyílt titok volt, hogy a polgári telefonokat „felsőbb parancsra és igény szerint” le is hallgatták. (Lám, rég föltalálták a meleg vizet…) Szerénységemet is megtisztelték ezzel: nem egyszer észlelhető volt. Olyankor szoktam telefonálás közben mondani partneremnek: várjunk egy kicsit, amíg az őrnagy elvtárs magnószalagot cserél…
Az alábbi interjú kérdéseire Horváth István, a Magyar Posta győri műszaki fenntartási üzemének vezetője válaszolt. Régi postás volt, szegény családból származván végig járta a ranglétrát, mígnem ebbe az embert próbáló beosztásba emelkedett, és miként nem egyszer utalt rá: „Szétrágják az idegeimet a pártbizottságiak, kérnek és fenyegetőznek, csakhogy telefonhoz jussanak. Adnánk mi mindenkinek, csakhogy a nincsből legföljebb hosszú távú ígéretre telik…
A Soproni Postaigazgatóság győri műszaki fenntartási üzeme a tavasszal felhívással fordult a város távbeszélő-előfizetőihez, és kérte őket: legyenek türelemmel, míg a telefonközpontban és a kábelhálózatban a felújítási munkák folynak. Azóta a mintegy féléves munka befejeződött; öt-hatezer kábelpárt kellett átforgatni, a szerelők a győri központ minden előfizetőjének vonalát megmozgatták.
A nagy munka után Horváth István, a győri műszaki fenntartási üzem vezetője így nyilatkozik:
— A kábelfelújítás oroszlánrészét „élő átkötéssel”, tehát üzem közben kellett elvégeznünk. Az előfizetők jóformán észre sem vették mindezt. A kábel-, illetve a központi bevezetések rekonstrukciója után megjavult a minőség: majdnem zavartalanul telefonálhatnak a győriek…
– Szerintünk még sincs mindenki megelégedve a postásokkal. Főként azok, akik telefont szeretnének, és nem kapnak. Mi ennek az oka?
– Valóban, sok jogos telefonigénylést kell elutasítanunk – mondja Horváth István főfelügyelő –, mert nincs megfelelő központ-kapacitásunk. A tizenhárom esztendővel ezelőtt üzembe helyezett telefonközpont a többszöri bővítés és foltozgatás ellenére is az igényekhez képest roppant kicsi.
– Mit lehet tenni?
– Az új lakóépületeken a kábelcsőhálózat alapépítményét már tavaly elkészítettük, sőt az új épületekbe és a lakásokba is bevezettük. (Annak idején javaslatunkra már így tervezték a házakat.) – Nem kell az építkezés után felbontani az útburkolatokat, és úgy lefektetni a kábelt. Akármelyik pillanatban behúzhatnánk a kábelcsatornába a törzskábeleket. Azonban tudott dolog, hogy kábelhiány miatt nem csupán a magyarok, de egész Európa lakossága bosszankodik.
– A lapokban sokat olvashat az ember a magyar telefonközpontok exportjáról. Nálunk mégis központhiány van. Mi lesz akkor, ha Győr 160 000 lelket számlál?
–A legszükségesebb központokat, alközpontokat azexport mellett is igyekszikbiztosítani a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár. A győriautomata-központ bővítése aváros hatalmas ipari üzemei,vállalatai élénk kereskedelmi élete, és nem utolsósorban a magán telefonigényekmiatt is soron kívül szükséges lenne. – A postának a város fejlődésével kapcsolatosain már készek az előtervei. A távlati tervekben szerepel az új, nagy teljesítményű automata távbeszélő–központok építése…
– Központok? És hol?
– Ideális lenne, ha minden városrész legalább akkora telefonközpontot kapna, mint amekkora most a megyeszékhely hálózatát élteti. Hiszen a fejlődés 1980-ban nem áll meg, lesz még 2000 is, amikorra az igények talán a mostaninak ötvenszeresére emelkednek. A központépítés nem olcsó, sok időbe és pénzbe kerül. A távlati tervek ismeretében elmondhatom, hogy néhány városrészt a távbeszélő-központ szempontjából összevonunk. Így például Újváros és Sziget közös központot kap majd. Nádorvárosnak önálló központ kell, és kellene már most is.
– Alighanem a mostani rendszerű központok már elavultak. Milyen újdonságokra számíthat Győr?
– A jelenlegi automatánk már valóban öregnek számít. Napjainkban a crossbar-rendszerű és az elektronikus telefonközpont a korszerű. A tervek is ilyeneket jelölnek meg.
– Szépek a tervek. Az embereket azonban érdekli a közeli jövő, a holnap. Minden nehézség ellenére: számíthatunk -e valami javulásra Győr telefonügyeiben?
– A telefon-bekapcsolási nehézségeket üzemünk sem az idén, sem pedig jövőre maradéktalanul megoldani nem tudja. Előreláthatólag 1966-ban megkezdődik a mostani központ bővítése, hogy kielégíthessük a legfontosabb igényeket: orvosoknak, intézményeknek telefont adhassunk. Mindenesetre szívesen vennénk a Magyar Kábelművek segítségét, aki felfigyelvén a győri nehézségekre, tovább szorgalmazná a termelését – fejezte be nyilatkozatát Horváth István.