Nagyon sokféle hír, tudósítás keringett évtizedeken keresztül a hitleri Harmadik Birodalom talán legnagyobb gonosztevőjéről, a második világháború után másfél évtizedig keresett Adolf Eichmannról. Az SS-Obersturmbannführere (alezredese), a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja, az európai zsidóság deportálásának egyik fő szervezője volt. A történelmi tanulmányok a Harmadik Birodalom fő hóhérjaként emlegetik. A magyarországi zsidóság deportálása és koncentrációs-megsemmisítő táborokba hurcolása is mindenelőtt az ő parancsára történt 1944-ben. A háború után – a katolikus egyház közreműködésével – Argentínába szökött, ahol álnéven élt a családjával együtt. Izraeli titkosszolgálati ügynökök fedezték föl hollétét, azonosították a személyét, majd elrabolták és Izraelbe szállították. A lehető legalaposabb felderítés után bíróság elé állították, és milliók szörnyű szenvedéséért és haláláért elítélték, 1962-ben kivégezték. A Reform magazin 1996. április 16-i számában megjelent írásom e gyalázatos tömeggyilkos fölkutatásáról szól. (A nyitó képhez: magyar nők és gyerekek az auschwitzi rampán.)
Végtelen történet a holokauszt. A világtörténelem talán leggyászosabb története. Az európai zsidóság elpusztítását, kiirtását, a „végső megoldást” (Endlösung) kimondó-elhatározó Wannsee-konferencián (1942. január 20.) Goebbels propagandaminiszter ismertette Hitler parancsát: „bármi áron véget kell vetni az európai zsidóságnak, eközben semmi helye bármiféle érzelgős megfontolásnak”. A berlini tóvidék pompás kastélyában tartott, szigorúan titkos tanácskozás egyik cselekvő résztvevője, az ott készült szigorúan titkos dokumentum egyik fogalmazója volt az 1906. március 19-én a németországi Solingenben született, de még kisgyerekként Felső-Ausztriába, Linzbe került Adolf Eichmann.
E sorok szerzőjének a bécsi Zsidó Dokumentációs Központ alapító vezetője, Simon Wiesenthal mondta el, hogy kezdetben még ő sem ismerte Eichmann nevét és szerepét, és csak évekkel később döbbent rá, hogy az egy ideig amerikai internálótáborokban – szó szerint megbúvó – jellegtelen őrizetes az évszázad egyik legnagyobb bűnözője.
Wiesenthal, a neves nácivadász (a jobb oldali képen) földerítette ugyan 1949 karácsonyára Eichann búvóhelyét az ausztriai Altausseeban, osztrák, amerikai és izraeli segítőivel megpróbálta elcsípni, de az SS-eket segítő titkos szervezet megneszelte az akciót és figyelmeztette Eichmannt, aki – a gázkamrákban megölt zsidók fogaranyának egy részével a kofferjában – eltűnt a szemük elől. Wiesenthal – mint mondta – szinte biztos volt abban, hogy Eichmann is a „kolostor-útvonalon”, vatikáni útlevéllel a zsebében jutott ki Dél-Amerikába. Ugyancsak Wiesenthal derítette ki önkéntes informátorai közreműködésével, hogy Eichmann immár feleségével és négy fiával együtt és az argentínai Buenos Airesben. A rendelkezésére álló adatokat, fényképeket eljuttatta az izraeli titkosszolgálatnak, a Moszadnak.
David Ben Gurion izraeli kormányfő 1960. május 23-án bejelentette a törvényhozásban: Adolf Eichmannt az izraeli hatóságok elfogták, letartóztatták, és már egy szigorúan őrzött cellában várja, hogy bíróság elé állítsák.
Ezen a ponton fonódik mondandónkhoz az Eichmann-ügy másik szála 36 év után megszó-lalt Zvi Aharoni*,
*Az Eichmann-vadász Zvi Aharoni – eredeti nevén: Hermann Aronheim – 1921-ben született az Odera menti Frankfurtban. Tizenhét évesen kivándorolt Palesztinába, 1970-ig állt a titkosszolgálat, a Moszad szolgálatában. Most Angliában él. Könyvét egykori feljegyzései és személyes élményei alapján írta. Elévülhetetlen érdemeit és szerepét Eichmann felkutatásában és Izraelbe szállításában Meir Amit vezérőrnagy, a Moszad egykori igazgatója is bizonyította.
az izraeli titkosszolgálat azon ügynöke, aki Eichmannt lefülelte Argentínában, és főszerepet játszott az elfogatásában. Ezekben a napokban jelent meg Wilhelm Dietl-lel közösen írt könyve: A vadász – Eichmann-művelet. (Der Jäger – Operation Eichmann: Was wirklich geschah, Deutsche Verlagsanstalt)
Régi és izgalmas történet, amely ráadásul mindig tartogat valami újat. Zvi Aharoni leírja, hogy egy félzsidó férfi, Lothar Hermann a lánya, Sylvia elejtett szavaiból következtetett arra, kik élnek a Buenos Aires-i előváros, Olivos egyik házában. A lány baráti körébe tartozott ugyanis egy fiatalember, bizonyos Klaus Eichmann, aki gyakran mondogatta, hogy Hitler csak félmunkát végzett, mert nem irtotta ki az összes zsidót.
Ez az információ jutott el Iszer Harelhez, az izraeli titkosszolgálat akkori vezetőjéhez, aki nyomban két ügynökét menesztette a Buenos Aires-i Chacabuco utcába. A kapott jelentés alapján azonban leállította a további nyomozást „Egy olyan rossz és szegény negyedben – bármennyire bizonygatja is a mindkét szemére vak Hermann úr – nem lakhat egy Eichmann-kaliberű SS-vezető. Ráadásul sem pontos személyleírást, sem ujjlenyomatot nem sikerült szerezni az egész világon körözött gonosztevőről. Ez 1958 szeptemberében történt.
Eichmann 1950. július 14-én érkezett hajóval Argentínába. Wiesenthal jól értesült: a katolikus egyház ferences rendje segített neki, feltehetően jóhiszeműen, a derék barátokat is kijátszották az SS-mentő szervezet emberei. A lényeg, hogy hatmillió еmber meggyilkolásának egyik főszereplője Ricardo Klement néven, az 1 378 538. számú személyi igazolvánnyal a zsebében dolgozott az argentin fővárostóI 70 kilométerre, Joaquín faluban, egy baromfi- és nyúltenyésztő farmon. Csak később költözött családjával együtt az olivosi Chacabuco utca 4261. alá. Ott már olyan biztonságban érezte magát, hogy a felesége és a gyerekei a saját nevükön szerepeltek.
Tel-Avivban csak аkkor porolták le az Eichmnnról Argentínából érkezett aktacsomót, amikor Simon Wiesenthal egy linzi újság halálozási hirdetésben fölfedezte a gyászolók között Eichmann feleségének a nevét. Ekkor menesztették Zvi Aharonit álnéven, diplomata-útlevéllel a vak Hermann által megjelölt címre. Onnan azonban már elköltzött a család a Garibaldi utcába. 1960. március 3-án érkezett Izraelbe a rejtjeles üzenet: valóban Eichmannra bukkant a titkosügynök.
A Moszad szupertitkos akciót dolgozott ki Eichmann elrablására. Előbb megfigyelték mozgását, közben fényképeket készítettek a jócskán kopaszodó, szemüveges, ötven év körüli férfiról. Amikor a Wiesenthal által az említett temetésen Eichmann testvéreiről készített és a Moszad rendelkezésére bocsátott fényképek alapján egyértelműen azonosították a megfigyelt személyt, az ügynökök parancsot kaptak elfogására és Izraelbe szállítására. 1960. május 11-én este nyolc óra után a legizmosabb ügynök kapta el és tuszkolta egy autóba a hazafelé tartó Eichmannt. „A férfi azonnal üvöltözni kezdett – írja Zvi Aharoni a könyvében. – Erre föltúráztattam az autó motorját, hogy elnyomja az ordítozását, de még így is túlharsogta. Amikor Eichmannt végül sikerült a kocsiba ültetni, közöltük vele: ha további ellenállást tanúsít, lövünk. A válasza: „Megadom magam a sorsomnak.”
Amikor az ügynökök egy lakásbап kikérdezték foglyukat, az előbb az álnevét mondta: Ricardo Klement, meg hogy 171 centiméter magas, 42-es lábbelit és 44-es méretű ruhát visel. De aztán kénytelen megerősíteni többi, igazán lényeges adatát: a nácipártnak 899 895., az SS-nek pedig a 45 326. számon nyilvántartott tagja, született Solingenben… Eredeti neve: Adolf Eichmann.
Egy másik Moszad-ügynök, Zvika Мalchin már évekkel ezelőtt könyvet jelentetett meg az Eichman-műveletről, azt állítván, hogy a fogoly egy pohár vörösbor és a Smah Israel kezdetű zsidó ima elmondása után kezdett csak beszélni. Zvi Aharoni cáfolji ezt a romantikus leírást: „Egyedül csak beszélhettem Eichmann-nal. Minden kérdésre válaszolt. Nem hangoskodott, de bizonygatni próbálta, hogy mindig a törvény szerint cselekedett csak az elöljárói parancsait teljesítette…”
Diplomáciai rendszámú autóban szállították elrablói Eichmannt a Buenos Aires-i reptérre, ahonnan az El-Al 4X-AGE járatszámú gépe 1960. május 20-án, néhány perccel éjfél előtt startolt a világtörténelem egyik leghírhedtebb gonosztevőjével a fedélzetén. Hitler „zsidóreferense” május 22-éп lépett a zsidó állam földjére.
Kihallgatása nyolc hónapon át tartott, mindvégig megpróbálta magát jelentéktelen parancsvégrehajtóként feltüntetni. Miként аrról annak idején a magyar lapok is beszámoltak, 1961. április 11-én kezdődött az Eichmann-pör. A vádlott, fején fülhallgatóval, golyóálló üvegkalitkában ülve válaszolt a kérdésekre, és minduntalan hangoztatta ártatlanságát. A ténye, hatmillió ártatlan ember, köztük minden tizedik magyar állampolgár volt! – halála, a holokauszt, megdönthetetlen bizonyíték volt. Az SS egykori Obersturmbannführe – miként a történész is állítja –életcéljának tekintette Európa zsidóságának megsemmisítését. Az ítéletet а bírói tanács német származású elnöke, Moshe Landau mondta ki: kötél általi halál. Adolf Eichmannt 1962. június 1-jén fölakasztották.»
