Örökzöld téma, még akkor is, ha gyászos. Tekintettel arra, hogy a világ évtizedekig nem tudta pontosan, mi lett a Harmadik Birodalom vezérének és a végleges bukás előtti utolsó pillanatokban feleségül vett Eva Braun holttestével/hamvaival, időről időre bizarr és első hallásra akár igaznak tetsző hírek keltek szárnyra róluk. Ilyen volt az a „csali szenzáció” is, amelyet a német Quick magazin szellőztetett meg némi holland forrásra hivatkozással 1992 nyarán, minden bizonnyal az uborkaszezon átvészelése céljából. Német és egyéb források alapján magam is igyekeztem fölfedni a magdeburgi Hitler-sztorit, meg is írtam az akkor nagy példányszámú „komoly bulvárlap”, a Mai Nap 1992. augusztus 15-számában. Íme:
«Szenzáció vagy az uborkaszezonban fölröppentett hírkacsa? Spekuláció vagy valóság, hogy Hitler és propagandaminisztere hamvait Németország keleti felében, Magdeburgban földelték el? Brit és holland lapok – nyomukban pedig a nemzetközi sajtó – írták, hogy németalföldi tévések egy titokzatos sír nyomára bukkantak, amelyben állítólag nem csupán a náci birodalom vezérének, hanem nejének, Eva Braunnak, a propagandaminiszter Göbbelsnek és feleségének, valamint a szülők által meggyilkolt hat gyermeknek a hamvait sejtik.
Éjjel ástak
Csakhogy még tavaly októberben titokzatos földmunkák kezdődtek a Klausenerstraße 36. alatti villa kertjében – állítólag a holland tévések megbízásából. Az ingatlan bérlője meséli:
– Egyik reggel megdöbbenve észleltem, hogy valakik az éjszaka hat, mintegy két méter mély gödröt ástak a kertben, nem kímélve sem a pázsitot, sem a virágágyást, sőt a terasz oldalát sem. Később néhány ember jött, úgy- ahogy eltakarította a nyomokat. Mivel én csak bérlő vagyok, megkerestem a tulajdonosi jogokat gyakorló lakásgazdálkodási osztályt, ahol meglehetősen homályos felvilágosítást adtak az ásatásokról. Csak később sikerült megtudnom: egy nagy német lap megbízásából kutattak a telken: Hitler és Göbbels hamvait keresték…
Alfred Heldermayer, Magdeburg szenátusának szóvivője bonyolultan fogalmaz: szerinte célszerű fenntartással fogadni a nácivezérek esetleges sírjainak helyét illető feltevéseket. Manfred Wille várostörténész már sokkalta egyértelműbben fejti ki véleményét: eleve kizártnak tartja, hogy a hamvak Magdeburgban lennének.
Ezzel akár be is fejeződhetnék a sztori. Csakhogy nincs vége, ugyanis sokszor tapasztalhatta az utókor, hogy a német fasiszta-nemzetiszocialista birodalom összes rejtélyére és titkára jó fél évszázaddal az események után sem derült fény. Ekképpen senki sem állíthatja teljes bizonyossággal: Hitlert, feleségét, Göbbelséket valóban nem a Harz-hegység lábánál, nem messze Németország egykori keleti és nyugati övezetének határától, Magdeburgban földelték el.
Valami nagy állaté
Nemrégiben milliók láthat[1]ták a Schtonk című filmet; sztorijának magvát a 80-as évek elején a hamburgi Stern magazinban megjelent, hamisított (de ez csak később derült ki!) Hitler-naplók adták. Most is ilyesmiről lenne szó? Vagy netán át kellene írni a hitleri Harmadik Birodalom végóráinak a történetét; és egy kicsit a háború utáni események krónikáját is? Évtizedekig tartotta magát a mindenekelőtt szovjet forrásokból származó, hitelesnek tetsző történet, amely szerint a berlini Führer-bunkerben 1945. április 30-án Hitler és újdonsült hitvese – miután a nácivezér kipróbálta a halálos adag mérget Blondie-n, a kedvenc farkaskutyáján – öngyilkos lett, majd pedig utolsó parancsa szerint mindhármójuk földi maradványait benzinnel leöntve elégették, hamvaikat jórészt szétfújta a szél. Ami az égetés helyén maradt, abból állítólag szovjet felderítők, hírszerzők, igazságügyi orvos szakértők – Hitler fogorvosának azonosító vallomását is figyelembe véve – megállapították: minden kétséget kizáróan a világ legelvetemültebb háborús bűnösének a maradványai.
Szemtanúk szerint – állítólag azért, mert nem volt elég benzin és működőképes krematóriumot sem találtak a környéken – az oroszok nem semmisítették meg a führeri maradványokat, hanem ahogy a Vörös Hadsereg SZMERS (Halál a kémekre!) nevű különleges alakulata Németországot járta, ládákban vitte magával a hamvakat. Végül magdeburgi főhadiszállásán, az akkori Westend-, ma Klausenerstraßén elföldelték a hamvakat. Részben a 30. szám garázsában, részben pedig a már említett 36. számú villa kertjében. A cikkünk elején említett ásatások állítólag nem jártak eredménnyel. Az angol Sunday Express viszont éppen az ellenkezőjéről adott hírt, amely szerint a Klausenerstraßén föllelt csontokat dr. Werner Kühne magdeburgi patológusnak adták át szakvéleményezésre. Az orvos ekként foglalt állást: „Néhány csont lehet emberi eredetű, a többi csigolya viszont valami nagy állaté…”
Sztálin hazudott?
És itt kapcsolódik be a morbid kutatásba a SZMERS ma már ugyancsak élemedett korú egyik tisztje. Ivan Blascsuk – elmondása szerint – annak idején azt a feladatot kapta, hogy őrizze Hitler, Eva Braun, a Göbbels család és Krebs tábornok földi maradványait. Az akkori szovjet diktátor, Sztálin abszolút biztos akart lenni abban, hogy nem Hitler hasonmásáról van szó, ezért újabb boncolást rendelt el. Végül is a nagyrészt elégett maradványokat három helyen temették el, utolsóként Magdeburgban.
Lev Bezimenszkij szovjet hadtörténész, aki ugyancsak megjárta a hadak útját és több könyvében, tanulmányában foglalkozott a nácivezér és közvetlen környezete végóráival, halálával, sok vonatkozásban megerősíti az eddig ismert tényeket, nevezetesen: az öngyilkos Hitler és élettársa holttestét valóban megpróbálták elégetni. A félig elszenesedett tetemeket aztán a testőrség elföldelte a kancellária kertjében. Az oroszok kiásták az üszkös maradványokat, azonosították őket, majd Bezimenszkij szerint végleg elégették őket, a hamvakat pedig szélnek eresztették.
Így tudta ezt mindeddig a világ, mert ezt jelentették Berlinből Moszkvába. A legérdekesebb viszont az, hogy amikor 1945 nyár elején Sztálin Berlinbe repült, hogy részt vegyen a győztesek potsdami értekezletén, a nyugati hatalmak vezetőinek azt mondta, hogy nem találták meg Hitler hamvait, ekként lehetséges, hogy valahol Spanyolországban vagy Dél-Amerikában rejtőzködik…
Végül is nem tudható, kiék a Magdeburgban állítólag megtalált csontok. Könnyen lehet, ha orvosok nem is, hát David Irwing, a meggyőződéses nemzetiszocialistává lett brit történész majd „azonosítja” őket. Emlékezetes: ugyanő volt, aki annak idején valódinak nyilvánította a zseniális utánzó, Konrad Kujau által hamisított Hitler-naplókat is…»
(A Quick felvételei)
„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.