Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy hazánk nem csak a drága, felső kategóriás, elegáns „ünnepi” boroknak a szülőföldje. Miközben nemzetközi mércével mérve is kiváló, zamatos, szép borok teremnek nem csupán Tokajnak vesszején, megtalálhatók mellettük a hétköznapi, megfizethető nedűk is. Ez talán nagyobb kihívás, ám meg lehet birkózni a feladattal, még a „gyengébbik” nem képviselőinek is. Az év bortermelőjének történetében egyébként nem először ítélték oda hölgynek a díjat; az idén egy kunsági borásznő kapta méltán a kitüntetést.
A 2013. év bortermelője díj nyertese: Gálné Dignisz Éva a kunsági borvidékről.
A Kertészeti Egyetemen diplomázott a szigetcsépi borász hölgy, akivel édesapja szerettette meg a szőlőművelés, borkészítés mesterségét, s akitől a szakma iránti alázatot és precizitást is megtanulta. Dolgozott a Pest megyei Pincegazdaságnál, a Kertészeti Egyetemi Tangazdaságban, majd annak privatizált üzemében, mint főborász. Szőlész férjével együtt tizenhárom esztendő óta építik egyre sikeresebb és ismertebb 76 hektáros családi vállalkozásukat. Boraival sorra söpri be a szebbnél szebb díjakat, elismeréseket nemcsak hazai, de nemzetközi borversenyeken is.
Gálné Dignisz Éva úgy tekint mindegyik borára, mint saját gyermekére, egyformán szereti őket, de ha egyet ki kellene emelni közülük, akkor a Kékfrankos rosét választaná, hiszen ez a bor már a nemzetközi élmezőnyhöz tartozik. Ez hozta meg az elismertséget a pincészetüknek, ezt tekinti a legnagyobb szakmai kihívásnak, és ez az a bor, amelyet a nők és férfiak is szívesen fogyasztanak.
Mint minden embernek, Évának is vannak tervei, vágyai, kívánságai. Mindennél fontosabb számára, hogy családjával egészségben folytathassa a hivatását még sok-sok évig, hogy borfogyasztóik elégedettsége továbbra is töretlen maradjon. Lassan, de biztosan, kis léptékekben szeretnének tovább fejlődni. Hosszú távú terveikben szerepel további szőlőfajták telepítése, az idős ültetvények rekonstrukciója, a pince fejlesztéseinek befejezése, és nem utolsósorban szeretnék átadni gyermekeiknek a szőlővel és borral kapcsolatos tapasztalataikat. A díj átvételekor elmondta:
„Nagyon büszke vagyok a családomra: lányomra, aki négy nyelven beszél, és egy éve már a családi cégnél dolgozik; a fiamra is, aki szőlész szakon végzett az egyetemen, jelenleg növény-szakorvosnak tanul, és persze a férjemre, aki a családi cégünk megalapításával megteremtette a lehetőséget ahhoz, hogy saját borokat készíthessek, és aki a családunk mögött biztos támaszként megadja a fő irányokat a cégünkben. Aki eljön hozzánk, azzal szívesen beszélgetünk a borokról, szőlőről, és szívesen töltünk neki gyümölcsös, fajtajelleges, könnyed, üde borainkból.”
A díjért versengők közül legtöbb szavazatot kapott üt borász:
Bolyki János – egri borvidék
Borbély Tamás – badacsonyi borvidék
Dúzsi Tamás – szekszárdi borvidék
Gálné Dignisz Éva – kiskunsági borvidék
Heimann Zoltán – szekszárdi borvidék
