Időközben 140 milliárdra duzzadt az állami és önkormányzati tulajdonú kórházak adóssága, amelynek kiegyenlítésére ma még hiába várnak a beszállítók. A béremelés elmaradása miatt folyamatos az orvosok és a szakdolgozók elvándorlása az országból. A betegvárólisták pedig egyre hosszabbak.
A nyilatkozatok szerint az egészségügyi államtitkárság az említett megtakarítás 37 milliárdját a Semmelweis Terv megvalósítására kívánja költeni. Most már csak az a kérdés, hogy mi tartozik a sokat emlegetett tervbe? Eredetileg ugyanis a kórházak és szakrendelők totális államosítása ugyanúgy nem volt a terv része, mint a gyógyszerkassza 120 milliárdos csökkentése. Avagy az egészségüggyel kapcsolatos minden ötletelés a jövőben automatikusan a Semmelweis-terv részének tekintendő?
A Szövetség az Egészségügyért – Magyar Kórházak és Rendelőintézetek Szövetségének véleménye szerint a pénz elosztásáról – ha az egészségügyben dolgozókkal rendszeresen nem konzultálnak is –, a járulékfizetők és a betegszervezetek képviselőivel egyeztetni kellene. Természetesen az egészségügy nagyobb mértékű átalakításáról is.
Semmelweis Ignác ugyanis az anyák életét sem akaratuk ellenére mentette meg. Ha volt is konfliktusa saját kollegáival, betegeivel a kölcsönös bizalom és segíteni akarás alapján járt el.
