Balázs Jolán – Bukarest

A román főváros atlétikai stadionját az ország egyik legsikeresebb sportolójáról, a temesvári születésű Balázs Jolánról (1936-2016) nevezték el. Hősnőnk ennek megtervezésében is oroszlánrészt vállalt. (Nyitó kép)

„A magasugrás koronázatlan királynőjét” a román sportsajtóban Iolanda Balaş néven jegyezték – később ezt férje vezetéknevével egészítette ki. (A keresztnevét azért írják I-vel, mert a J-t a románok zs-nek olvassák.) 1957 és 1967 között 140 versenyen győzött és 14-szer javította meg a világcsúcsot (1,74 méterről 1,91 méterre). Emellett négyszer ugrott fedett pályás világrekordot. Pályafutása alatt tulajdonképpen minden díjat megnyert, tízéves világrekordját csak a Fosbury stílus meghonosodásával sikerült megdönteni.  

Miután egy bedagadt Achilles-ín miatt abba kellett hagynia a versenysportot, a testnevelési főiskolán szerzett sporttanári diplomát. 1980-ig edzőként dolgozott, majd 1988 és 2005 között a Román Atlétikai Szövetség elnöke volt. 2012-ben bejutott a Nemzetközi Atlétikai Szövetség hírességeinek csarnokába. A Track and Field News című amerikai magazin 2000-ben a 20. század legjobb női magasugrójának választotta meg. Hosszan tartó betegség után, nyolcvanéves korában hunyt el, a román és magyar társadalom megbecsült tagjaként. Tiszteletére a bukaresti atlétikai központot róla nevezték el: „Stadionul Iolanda Balas Soter” néven ismeri a sportvilág. Nicolae Robu, Temesvár polgármestere 2016-os ígérete szerint, Balázs Jolánnak szob­rot állítanak szülővárosában – ennek megvalósulásáról egyelőre nincs hírünk…

Atlétikai pályafutását 1949-ben kezdte,1951-ben 14 és fél évesen már új romániai országos csúcsot állított fel. A felkészüléssel töltött évek során fejlesztette ki az ollózásos technika sajátos változatát, mely során a test nem fordul el, és a lábak szétnyílnak. Elmondása szerint Sőtér János magasugró (későbbi férje) fedezte fel a tehetségét. 1956-ban a melbourne-i olimpián már éremesélyesként vett részt, ám csak az ötödik helyet szerezte meg, amit élete legnagyobb csalódásának nevezett. A vártnál gyengébb eredményt több tényezővel magyarázzák. Férjét például nem engedték ki vele a versenyre, attól tartva, hogy disszidálnak. De a nemzetközi tapasztalatok hiánya és az 1956-i magyar forradalom hatásai is közrejátszhattak.

Eredményes felkészülését, ragyogó tehetségét aztán a római olimpiai játékokon sikerült fényesen bizonyítania: a második helyezett előtt tekintélyes 14 centiméterrel diadalmaskodott. (Amikor még otthon rájött, hogy férjét ismét vissza akarják tartani, karakán módon berohant a Román Kommunista Párt főtitkára, Gheorghe Gheorghiu-Dej irodájába és leszögezte: élete párja nélkül nem megy sehova…)

Következő, 1964-i olimpiáján Tokióban ugyancsak győzött, ezúttal tíz centimétert vert rá a második helyezettre. Az Európa-bajnokságokon is hasonló sikerrel szerepelt: 1958-ban Stockholmban, majd 1962-ben Belgrádban aratott győzelmet.

Balázs Jolán magyar szülők gyermekeként Temesvárott született: édesapja lakatos, édesanyja háztartásbeli volt. Anyanyelvét élete végéig hibátlanul megőrizte. Kisebbségi létével kapcsolatban egyszer így nyilatkozott: „Sajnálom, hogy nem Magyarországnak nyertem olimpiákat. De az ember leginkább önmagát képviseli, és csak azután egy nemzetet. Nekem nem adatott meg, hogy a magyar színeket magamra öltsem, hogy az anyanyelvemen beszélőknek okozzak örömet.”

Nagyon köszönöm Ágoston Hugó barátom segítségét!