Állítólag a vészterhes napokban ez az egy klasszikus zenei lemez volt kéznél a stúdióban. Akárhogy történt is, tény, hogy a Magyar Rádió 1956 őszén újra és újra az Egmont-nyitányt játszotta le Nagy Imre drámai szavai mellé („Csapataink harcban állnak”). (A nyitó képen Kurt Masur vezényli a lipcsei Gewandhausorchestert.)
Keresve sem találhattak volna az alkalomhoz jobban illő muzsikát. Komor, hősi hang, küzdelem, a győzelem reménye – minden benne van Beethoven zenéjében.
A március 5-i hangverseny második fele is a hősiesség jegyében fogant. A 20. század elején Richard Strauss zenéje valósággal megbabonázta az új iránt érzékeny fiatalokat. Bartók Béla ámulva hallgatta 1902-ben az Imígyen szóla Zarathustra budapesti előadását, lelkesedésében azonnal megszerezte a Hősi élet című szimfonikus költemény partitúráját, s megtanulta kívülről. Úgy zongorázta el a hihetetlenül nehéz darabot, hogy annak még Bécsben is híre ment. Aztán telt-múlt az idő, kissé megkopott a straussi varázs – maga Strauss is másféle utakat kezdett követni, főleg A rózsalovag után…
Azt, hogy merre vezetett ez az út, azt most megtapasztalhatja a koncert közönsége. A két hősi mű közt ugyanis az Oboaverseny szólal meg, egy igen kései, 1945-ből való Strauss-alkotás. Mintha nem is ugyanaz a zeneszerző írta volna, aki a Hősi életet. Reménytelenül konzervatív későromantika? Vagy a posztmodern korszak látnoki megsejtése?
A hangverseny március 5-én este fél 8-kor kezdődik Budapesten, a Művészetek Palotájában. Műsoron:
# Ludwig van Beethoven Egmont-nyitány, op. 84
# Richard Strauss D-dúr oboaverseny
# Richard Strauss Hősi élet / Ein Heldenleben op. 40. (1899)
Közreműködik: Juliana Koch oboán, valamint a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Michael Sanderling vezényletével.
