Békevár: magyar múlt a jelenben… – Kipling (Kanada)

Az első magyar bevándorlók az 1800-as évek végén érkeztek Kanada Saskatchewan tartományába, részeként annak a másfél millió honfitársunknak, aki az idő tájt „kitántorgott” Amerikába. Békevár néven kialakítva az ország egyik legnagyobb magyar települését, 1911–12-ben építettek egy templomot, amelyet később történelmi örökségnek nyilvánítottak. Ez a templom Békevár utolsó megmaradt eredeti épülete.

A 20. század elején Békevár mellett ezen a tájon egy sor más magyar helység is létrejött: Esterházy, Kaposvár, Sokhalom, Otthon, Magyar. (Ma azonban már csak egy kis patak őrzi a régi nevét: Kaposvár.) Közülük Békevár volt a legnagyobb és az egyik leggyorsabban fejlődő, mezőgazdasági jellegű magyar település a préri nyugati részén. A közösség népességi csúcspontját az 1920-as években érte el, amikor 250 magyar család élt ott.

A Békevár galériája.

Kezdetben hihetetlenül nehéz volt az élet itt, gyanakvó indián törzsek szomszédságában. A tartományra különösen jellemző, csontig hatoló hidegben kellett megművelniük az érintetlen földet, amelyet egyébként a kanadai állam ingyen és hatalmas területeket bocsátott a rendelkezésükre.

A lakosság nagy része református, kisebb számban baptista volt. Békevár a magyar reformátusok több nemzedékének is a spirituális központjaként szolgált Nyugat-Kanadában. A gótikus, hegyes-íves tervezésű fatemplomot a debreceni nagytemplom ihlette építészeti elemekkel is kiegészítették.  Ez a templom azon kevés magyar szimbólumok egyike, ami még fennmaradt, belsejében az elődökre régi fényképek sokasága is emlékeztet. Az imádság házát Kipling járásban 1996-ban felvették a városi örökségek listájára. Magát a járási székhelyet is „Békekipling” elnevezéssel tünteti fel újabban a térkép, jelezvén, hogy az egykori békeváriak utódai behurcolkodtak a városba, magukkal hozva nemcsak a háztartásukat, de olykor szó szerint magukat az otthonukat is. (Az emeletes faházakat hatalmas vontatókra rakták és egy darabban vitték át.)

A település több szempontból is fontos, egyedi központja volt a magyar kultúrának Kanadában, azért is, mert nagyon hasonlított a jellegzetes magyar vidéki közösséghez, ahol számos hagyományt és népszokást őriztek több évtizeden keresztül. Ma főleg egyházi ünnepeken gyűlnek össze itt a szűkebb és tágabb környék magyar származású polgárai, leróva egyben kegyeletüket a megmaradt temetőben elődeik sírjánál. Maguk az utódok már nem, vagy csak nagyon törve beszélik nyelvünket, ám az imák, s főleg az egyházi énekek magyarul csendülnek fel a jó százéves falak között.

Különösen, ha egy-egy hazánkfia lelkész elvetődik erre a tájra, és tartósabban megtelepedve segíti az amúgy is élő nemzettudat fennmaradását, erősödését. Az alapítókra a bejárati kapu és a templom közötti kőtömbre szerelt angol nyelvű fémtábla is emlékezteti a látogatókat.

Olvasásra ajánljuk még; tessék kattintani!

A képek forrása: https://hungarianheritageincanada.ca/hu/hely/bekevar-sk