Berzsenyi-Bájoló – a vendég: Fehér Renátó

Fehér Renátó költő volt a Berzsenyi Dániel Könyvtár Vas megyei fiatalokat bemutató „Bájoló” irodalmi és zenei programsorozatának legutóbbi vendége. Boros Ferenc könyvtáros, a sikeres sorozat állandó házigazdája beszélgetett a meghívottal életéről, verseiről és terveiről. A vendég kétkötetes fiatal költő, akinek műveiről már eddig is szép, méltató kritikák jelentek meg – tette hozzá Nagy Éva, a szombathelyi könyvtár igazgatója.

A szombathelyi Fehér Renátó (29) egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte irodalom- és kultúratudomány szakon. Elmondta: a könyvtár meghatározó volt életében, falai között szerette meg az irodalmat, a költészetet. Szívesen olvasott kortárs irodalmi műveket, hétvégeken gyakorta utazott Budapestre, a Magyar Író Akadémiára, ahol örömmel ismerkedett meg kortárs szerzőkkel is: az első években Petri György költészete, gondolkodása, eszmevilága meghatározó volt számára. Nagy elismeréssel említette még Tóth Krisztinát és Kemény Istvánt is, akinek költészete szintén hatással volt verseire.

Egyetemi éveiben vált véglegessé a számára, hogy végzés után kortárs irodalommal foglalkozik majd. Szakdolgozatai is erről szóltak, 2014-ben elkezdte a doktori képzést is. Az Európai Unió Erasmus-ösztöndíjával 2012-ben járt először az „arany Prágában”: a Károly Egyetem vendéghallgatójaként meghatározó erővel hatott rá a kortárs cseh irodalom, amely kezdetben csak magyarul, angolul és mostanában már cseh nyelven is elérhetővé váltak számára, miután összesen két és fél évet töltött a cseh fővárosban; 2016-ban a prágai Václav Havel Könyvtár ösztöndíjas kutatójaként dolgozott.

Első verseskötete, a Garázsmenet 2014-ben jelent meg a Magvető Kiadónál; a címével ellentétben igazi kezdés: a busz, a járat csak most indul és még nem tudható, hova megy, hol lesz a végállomás. Az est házigazdája a könyv méltatásakor kiemelte, hogy a kötet első felében személyes lírát olvashatunk, egy identitás-, felnövés-történetet – vallomásokkal, önértelmezésekkel, és a nemzedéki válság is megjelenik a versekben.

Házigazda és vendége: Boros Ferenc és Fehér Renátó.

Az ifjú szerző beszélt közönségének arról is, hogy abban az évben, amikor hazánk egy bizonyos értelemben másik ország lett: úgy érzi, hogy az ország és az ő sorsa találkozik, hatással van egymásra, családjára és generációjára. Mosolyogva idézte az őt nagy figyelemmel hallgatóknak a kötet szerkesztőjének, Szegő Jánosnak szavait: „Olyan ez a könyv, mintha a személyi igazolványa hozzá lenne csatolva”, a beszélő lírai én sok ponton nagyon erősen megfeleltethető ahhoz a valóságos énhez, akinek a neve a borítón szerepel. Könyvét Zelk Zoltán-díjjal ismerték el.

Második verseskönyve, a Holtidény tavaly jelent meg ugyancsak a Magvető gondozásában: a kötetben az idő, a tér és az emlékezet motívumai jelennek meg, a sok helyszín miatt utazáskötetnek is mondható. Fehér Renátó szerint könyve nem az „így jöttem” költészete, sokkal inkább a „hol vagyok” lírája: a holtidény a költő szavaival egy „feleslegesen eltelő idő”, az idő múlását nem tudjuk befolyásolni, koordinálni és felfüggeszteni, a múlt azonban nem befejezett, hanem folyamatos. A holtidény egy időszak, valaminek a zárlata, egy lezárt történet, egyszer majd újra fog indulni.

Az irodalmi esemény házigazdája, Boros Ferenc felhívta közönsége figyelmét arra is, hogy a kötet verssorai nagyon vizuálisak, sok képzőművészeti alkotás, irodalmi vonatkozás, klasszikus és jelenkori festmény, szobor, filmfelvétel jelenik meg a versekben. A költő szerint a vizualitással nagyobb biztonságban vagyunk, mint a nyelvvel, amely a leírásokban nem biztos, hogy képes beteljesíteni az idő érzékeltetését.

A fiatal szerző a litera.hu irodalmi portálnál is dolgozott szerkesztőként, ahol Európaterminál címmel írt tárcasorozatot. A szösszenetek úti naplónak, jegyzeteknek is tekinthetők, élettapasztalatokról szólnak, amelyek meghatározták prágai létezését: miként válik a közép-európai tapasztalat személyiségének a részévé, meghatározva életét, hogyan lehet egy idegen országban saját magát újra felfedezni, mit jelent idegen nyelvi közegben költőnek is lenni, és ez milyen kihívásokkal, hatásokkal jár. Tervezi, hogy az Európaterminálra alapozva hamarosan regényt ír.

Az irodalmi est befejezéseként a könyvtár közönsége megtudta még, hogy Fehér Renátó a vele majdnem egyidős Hévíz művészeti folyóirat szerkesztője. A lapban prózák és versek mellett rendszeresen jelennek meg interjúk, évfordulós esszék, külföldi irodalom és poszter-melléklet is. A periodika szerkesztő gárdája elkötelezett a tehetséggondozás, a fiatal tehetségek pályakezdésének segítése mellett, szerzőinek lehetőséget kínálnak az együttes megjelenésre Kossuth-díjas költőkkel, írókkal, ugyanis napjainkban (is) nagyon fontos az irodalmi tehetséggondozás, ami kialakíthatja a hivatás gyakorlóinak a közösségében a szolidaritást, hozzájárul a közösségépítéshez, erőt ad a megfeleléshez kihívások esetén.

A költővendég – a közönség nagy örömére, elismerése mellett – mindkét könyvéből felolvasott verseket.