Mottó: 100 éve született Romhányi József A rímhányó Romhányi egyik bökverse, adekvát sírfelirata! „Hülye tyúk: Csábos voltam csitri jérce koromtól; Az érckakas rám ugrott a toronyból.”
A zseniális költő követőinek friss zenés vígjátéka talán így is szemléltethető.
A Centrál Színház merészet húzott, amikor online módon színre vitte Philipp István és Bárány Ferenc paródiába hajló, bizarr játékát Vérszipoly címmel. (Ezzel a címmel, a 2000-es évek óta létezik már egy népszerű ifjúsági, illetve gyermekkönyv-folyam; horrorba ojtott vámpírsztori, Darren Shan tollából.
Mára a borzongatás felnőtt zenés bohózatba lépett?!
Szép gesztus a megemlékezésük Romhányi József zseniális élet(műv)ére; bocs’ ne tessék ebben a szövegben művérre asszociálni. Van igazi?! Szipoly(ozás)ra ellenben lehet; például Mikszáth Kálmánt idézve: „Itt van egy százas, ezt egyelőre kölcsönadom … Mert ne gondold, hogy engem szipolyozni fogsz.” Nos, a Centrál Vérszipolya százas, azaz kellemes szórakozás, nálam a tízes skálán 6,5-7 pontot ér.
Amúgy a szipolyozás szó telitalálat. Aki szipolyozik: kihasznál, pumpol, fej, kizsarol, megvág valakit, kizsákmányol, nyúz, kínoz, gyötör. Sőt kopaszt, ám ez utóbbit én nem venném túl evidensnek. A többi derűsen, kikacsintva benne van az előadásban.
A lakás Covid-fővárosában, az étkező konyhában lazán, egy(két) pohár rozé mellett nekem ígéretes szórakozás volt ez a másfél órás zenés hullámvasutazás. Rímdráma /meg talán rémdráma is/, komédia, vérbő csajjal, félnótásokkal, ma oly’ divatos vér (plazma, antitest?) szívással, boszorkányos fondorlatokkal.
Apropó, boszorkányosdi: Básti Juli a boszorkány, de semmi félnivaló: nincs az a seprűnyél, amitől ő elszállna?! Van ugyanakkor egy szó szerint szeretnivaló grófnő: Tompos Kátya, meg több félnótás férfi követő. Közülük kettőre állna a régmúlt western-poén. Bemennek a vadnyugati csehóba, pisztolyt rántva a benti pasikra, mondván: -Na, ki ölelgeti a jó asszonyt?! -Ha-ha!!! Nincs is annyi töltényetek!!
A Centrálban van patron elég!
Meglehet, kicsit túl harsánynak tetszik a hivatalos beharangozás: „A «rímhányó Romhányi»- tanítvány Philipp István szövegére Bárány Ferenc zenéjével készült A Vérszipoly című, ellenállhatatlan humorú zenés rímdráma rendezője Puskás Tamás. A komédia Seholsincs országban játszódik, szereplői pedig egy fehérmájú grófnő – Tompos Kátya fergeteges alakításában -, Cserna Antal és Ódor Kristóf mint félkegyelmű grófok, egy melléküzemági munkás, Fehér Tibor és Vári-Kovács Péter mint Vérszipoly, míg Básti Julit élete első Boszorkány szerepében láthatja majd a közönség. Vér, szex és klasszikus vígjátéki elemek működtetik ezt az ütős darabot.”
Így népszerűsítik még: “Nehéz felfogni ép észnek, de egy vámpír számára a nyak csak egy étkészlet. Nappal a szeme kábán csukva, és meg se moccan az ádámcsutka, de ha felvirrad az sötétség homálya, tagjait szerteszét dobálja, és mozgását a denevérről mintázva, elszáll… a színházba! Ez nem holmi tévedés, vagy álhír, valóban erre jár a vámpír, tanú minden nézőben végződő szempár: vérszívóra koncentrál a Centrál. (Philipp István) Bemutató 2021. március 6-án, Básti Juli, Tompos Kátya, Cserna Antal, Fehér Tibor, Ódor Kristóf és Vári-Kovács Péter vérengzésével.” (Forrás: a Centrál Színház oldala.)
A Vérszipoly mai (2021. március 6-i) online előadása eleget tesz a saját ígéretének. Minőségében, technikai megvalósításában is profi szórakoz(tat)ás. Csak annyira harsány, szexi, bumfordi és mozgalmas, mint amennyire ez ízléssel tőle elvárható; a verbális poénok frissek, a színészi játék felszabadult. Külön kiemelni a stábból ezúttal senkit nem érdemes (esetleg csak a két hölgy főszereplő említhető, mint akik elegánsan beleadnak apait-anyait). Amúgy mindenki jó formáját adja; kiéheztek már a színészek egy jó kis mókára.
Színvonalas látványvilág tárult elénk; igényes jelmezek járultak hozzá a szereplők komfort-érzetéhez. Biztos kézzel rendezte meg Puskás Tamás e produkciót.
Akadt néhány jó duma, szójáték: pl. konok démonok; szellemileg félkarú törpe; vérvacsora vendég; az étlapon szívkamra habarva. Volt itt oda-vissza bökés: anti-feminista blues, v.s. anti-maszkulin blues. Humorba pácolva jött a nívó: magyar gyártmány. Nem tetszett viszont a – hétszeri – kolhozra hivatkozás. Snassz, avítt.
Aktuális – napi – kiszólás volt: „ Bár a tűtől viszolygok, a vérszipolynak oltást adatok.” Egy másik: „A jóhíremet mindig megőrzöm, az alkalmazottakat ellenőrzöm.” Meg még ez is: „Ha ezt előre tudom, a biciklimet áthozatom”.
Kár, hogy a legjobb kuplék végén (made by Tompos Kátya), és a filmszerűen a stáblistával zárult előadás végén nem tudtunk tapsolni. Lett volna miért.
Ez a produkció hozza a Centrál szokásos, elvárt nívóját. Nem érdemes nosztalgiázni azért, mert nincs tülekedés a szünetben a büfében, avagy a végén a ruhatárban. A premier utáni nyilvános, valós számok bizonyára igazolják, hogy a hűséges nézők át tudnak állni a sztrímelés útján való műélvezetre is.
E jegyzet készítésekor, a bemutató napjának éjszakáján egyetlen kommentet találtam az előadásról. Idézem, így fair: „A. Berti írta egy héttel ezelőtt: gagyi a köbön…” Számít, hogy ki mit várt, mi az elő(zetes)ítélete. Sznob nézőpontból persze minden bulvárszínházi produkció silányság, bosszantó kacat lenne? Másként gondolom.
„Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő, fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár életében.” Shakespeare: Ahogy tetszik – részlet. Kulcsszavak: mindenkit vár; sok szerep; ahogy’ tetszik. Nekem tetszett; azt kaptam, amire készültem. Élményt. Érdemes rálelni.
Főbb alkotók és közreműködők: Vérszipoly; borzongató zenés játék; zeneszerző: Bárány Ferenc; szövegíró Philipp István; főszereplők: Tompos Kátya, Básti Juli, Cserna Antal, Ódor Kristóf, Fehér Tibor, Vári-Kovács Péter. Rendező: Puskás Tamás. (A képek a produkció és a könyv hivatalos képtárából való; köszönet értük.)