Lengyelországtól Koszovóig frusztrációt vetít előre a nagy uniós alku – vélekedik a Bloomberg amerikai hírügynökség. Ezt arra alapozza, hogy az EU-országok vezetői a közösség irányítóinak a kiválasztásakor egyensúlyt akartak ugyan teremteni a politikai, a nemzeti és a földrajzi szempontok között, ám úgy tűnik föl, hogy a végén az EU határain belül és kívül elhelyezkedő volt kommunista országok rosszul jártak az alkuval.
Miközben a legnagyobb keleti tagállamok – itt a Bloomberg nyilvánvalóan elsősorban Lengyelországra utal – segítettek Angela Merkel tervének a megtorpedózásában, és ünnepelték Emmanuel Macron javaslatának az elfogadását, a három uniós vezető tisztségre kiválasztottak személye csalódást kelthet a Lengyelországtól Koszovóig húzódó térség kormányainak körében. A megállapodás ugyanis nem adott képviseletet a csúcspozíciók szintjén ennek a térségnek. Azzal, hogy Ursula von der Leyent jelölték a végrehajtó szerv, az Európai Bizottság élére, Charles Michel belga miniszterelnököt pedig az Európai Tanács elnökének a lengyel Donald Tusk helyére, két olyan személyt helyeznek hatalmi pozícióba, aki rendíthetetlen bírálója a demokratikus értékek elporlasztásának, miközben Lengyel-, Magyar- és Csehország abban a kérdésben ütközik Brüsszellel, hogy vajon fenntartja-e még a jogállamiságot.
„Kelet-Európát, azzal, hogy egyetlen fő tisztséget sem kapott, megbüntették botrányos magatartása miatt” – idézi a Bloomberg Zarko Puhovskinak, a zágrábi egyetem politológia-professzorának a véleményét. Puhovski szerint a következőkben Európa keleti része a tömb második ligájában fog játszani, és ez vonatkozik azokra a keleti országokra is, amelyek történetesen jól viselkedtek.
Újabb rossz hír ez – folytatódik a Bloomberg eszmefuttatása – annak a hat délkelet-európai államnak, amelyik csatlakozni szeretne a világ legnagyobb kereskedelmi blokkjához. Albánia, Szerbia, Koszovó, Észak-Macedónia, Montenegró és Bosznia-Hercegovina régóta fájlalja a taggá válási folyamat lassúságát. Az új lendületbe vetett minden reményük elszállt azonban hétfőn, amikor Macron azt mondta, nem lesz további bővítés, mielőtt végrehajtanák az EU mélyreható reformját.
A Bloomberg kitér arra, hogy a varsói és különösen a budapesti kormány ünnepelte az alkut. Idézi Kovács Zoltánt, aki Twitter-üzenetében a kormány nevében azt állította, hogy az egyeztetések végkimenetele növekvő erejükről és befolyásukról tanúskodik. Magyarország – az illiberális tábor vezetője –, valamint Lengyelország, a legnagyobb keleti EU-állam számára azonban Von der Leyen nem szükségszerűen jobb, mint amilyen Frans Timmermans lett volna – vélekedik az amerikai hírügynökség, és megjegyzi: az ő kinevezése az eddiginél több hatalmat biztosít Németországnak.
Von der Leyen 2017-ben már kivívta Varsó felháborodását, amikor támogatta a kormányellenes tüntetőket, és elítélte az igazságszolgáltatás átalakítását célzó erőfeszítéseket, illetve az önkényuralom irányába mutató egyéb lépéseket.
Ami történt, az inkább negatív fordulat Lengyel- és Magyarország számára, Von der Leyen ugyanis mindig a jogállamiság oldalán állt – nyilatkozott a Bloombergnek Marcin Zaborowski politológus, a Visegrad Insight elnevezésű elemző műhely egyik rangidős tagja.
Ami Charles Michelt illeti, aki a tagországok csúcsvezetőinek a testületét fogja elnökölni, róla megemlíti a Bloomberg, hogy tavaly javaslatot tett a jogállamisági mechanizmus felülvizsgálatára, arra, hogy az EU-tagok vessék alá magukat a többi tagállam által elvégzendő rendszeres értékelésnek. Ezt a gondolatot Lengyel- és Magyarország elvetette.
A hírügynökség szó szerint idézi Donald Tusktól, az Európai Tanács eddigi elnökétől a következőket:
„Tévedés lenne azt gondolni, hogy ha Frans Timmermans helyett valaki mást választanak ki a Bizottság élére, az gyengíti az EU akaratát és eltökéltségét a jogállamiság tiszteletben tartatására egész Európában. Éppen ellenkezőleg.”
Ami az unió nyugat-balkáni bővítési kilátásait illeti, a Bloomberg szerint az erre irányuló tárgyalásokat az is nehezítheti, hogy Josep Borrell spanyol külügyminisztert választották ki az EU új kül- és biztonságpolitikai főképviselői posztjára. A főképviselő nagy befolyással bírhat ugyan, de – elvben legalábbis – az Európai Bizottságban nem ő lesz az első számú közvetlen illetékes, hanem a később kiválasztandó bővítési biztos. A Bloomberg mindesetre felhívja a figyelmet arra, hogy a spanyol Borrell nagy ellenzője a szeparatista mozgalmaknak, és országa – amely, mint tudjuk, nehezen birkózik meg a katalán elszakadási törekvésekkel – el sem ismeri Koszovót. Koszovónak pedig ahhoz, hogy megkezdhesse az EU-csatlakozási tárgyalásokat, javítania kellene Szerbiához fűződő kapcsolatán.