Bővizes szárazság

Azt mondta Áder János köztársasági elnök, hogy fejlődésünk, gyermekeink jóléte, egészségünk és békénk függ attól, hogy a világ milyen gyorsan tér át a vízkészletekkel való fenntartható gazdálkodásra. New Yorkban mondta ezt Áder János, az ENSZ közgyűlésében, meg is tapsolták érte.

A felszólalással egy időben Magyarországon is elkezdődött valami, és ettől olyan érzésünk lett, mintha valaki csak azért harcolna a halálbüntetés eltörléséért, hogy folytathassa a tömeges kivégzéseket.

Mese, hogy Magyarországon minden a vízről szól. Beszélünk világbajnokságról, versenyekről, gyanús költségekről, hazaárulásról, később magyar sikerekről, Hosszú Katinkáról, és talán valamit a medencéről, a benne csordogálóról, a beugrásra váróról, de ne legyünk átverve, a víz csak ürügy, és nem a korrupcióra, arra ott van minden más minden, a víz maga az áldozat, a mindig megszólított, de soha nem szeretett kedves. Igen, a vizet csak prédikálják a politikusok, a magyarok jobban szeretik a bort, a sört pálinkával, a vízben legföljebb csak mosakodnak, sok a kosz, jó, ha valami leviszi.

Ez most nem politikai állásfoglalás, a víz, szerencsétlenségére, összemossa az oldalakat, az egyik fél vak, a másik világtalan, az egyik birtokolja a hatalmat, a másik vágyik rá, ha a víztől függene, egyik sem kapná meg.

Szóval itt van, ami nincs. Illetve itt van, de nem látjuk. Nemrég számtalan település tocsogott benne, a leszakadó felhőt szidta mindenki. Ebben az országban mindig rosszkor jön a víz. Tavasszal, a fagyból engedve a mezőket borítja, nyaranta a folyók áradnak, ősszel a zivatarral, télen az olvadó hóval küszködünk. Megy a csatornába, aztán a folyóba, küldjük más országba, tengerbe, óceánba, csak ne kelljen bajlódni vele. Semmi terv, elképzelés tározásra, hasznosításra, csatornázásra.

A világ egyik leggazdagabb országa lehetnénk, ha a hatalom ésszel gazdálkodnék, ha nem irigyelné mások vagyonát, hanem a magáét hasznosítaná. Van ásványvizünk, hévizünk a föld alatt, a természet évente bőkezűen küldi az áldást, de nekünk nem kell. Telefonál a jóisten, nem vesszük fel a kagylót. A világ éhezik, egyre több élelmiszert szeretne, ha ésszerűen öntöznénk, éléskamra lehetnénk, de mi elzárjuk a csapokat, parlagon hagyjuk a földjeinket, az unió így is fizeti a mezőgazdasági támogatást. Szóval a víz úgy kell nekünk, mint a demokrácia vagy a szabadság. Lehet róla beszélni, fuldokolni a hiányától, de ha választani kell, az a jó, ha nem csinálunk semmit, nekünk megfelel a szárazság.