Négy évvel ezelőtt ezeken a hasábokon véleményeztem a 2020-i miniszterelnöki évértékelő (A nemzetközi helyzet a budai kolostorból) megdöbbentő megállapításait a 20. század szomszédságunkban bekövetkezett eseményeiről, a világháborúkról, a területi változásokról és a magyar szempontokról elhangzottakat. Nem meglepő, de mélységesen szomorú, hogy ez a Közép-Európánk legújabb kori történelméről megfogalmazott vízió tovább él a budai egykori karmelita kolostorban… (A nyitó képen: A müncheni egyezmény 1938. szeptember 29-én Münchenben létrejött az a többoldalú nemzetközi megállapodás a Német Birodalom, az Egyesült Királyság, Franciaország és az Olasz Királyság között, amely Csehszlovákia felosztásáról intézkedett; a képen: Mussolini, Hitler, a tolmács és Chamberlain.)

…így most azt hallottuk, hogy Magyarországot belekényszerítették az első világháborúba, belekényszerítették a második világháborúba és nem akarjuk, hogy belekényszerítsenek bennünket egy harmadik világháborúba. A pár évvel ezelőtti kijelentések és azok ez évi „kibővítése” alapján azt tanácsolom „a kolostori dolgozóknak”, hogy üssék fel a rendelkezésükre álló történelemkönyveket és nézzék meg, mi történt is 1914-ben és az 1930-as évek végétől nálunk meg a szomszédságunkban. Persze felvetődik a kérdés, hogy a legfrissebb kijelentés harmadik része, ami szerint most minket egy harmadik világégésbe is bele akarnak kényszeríteni, hogyan áll párhuzamban a múlt század első felének történéseivel. Történelmi tudatlanság azt a válságot, ami manapság Ukrajna kapcsán zajlik, összekötni a két világháborúval. Az ilyesmi inkább tudatos demagógia és leplezetlen politikai célokat szolgáló félremagyarázás, függetlenül attól, hogy valóban, 1945 óta a nemzetközi színtéren ilyen veszedelmes katonai és politikai következményekkel járó, óriási emberi és anyagi pusztításokat okozó háború még nem zajlott.

Megbocsáthatatlan visszaélés a „béke” fogalmával, az emberek félrevezetése háborúpártiaknak nevezni azokat, akik a nemzetközi joggal teljes összhangban az arcátlan agressziót elszenvedő szomszédunk megsegítéséért, nemzeti önrendelkezésének, szuverén létének, területi épségének megőrzéséért lépnek fel.

Chamberlain brit miniszterelnök hazaérkezvén fölmutatja a müncheni „megbékélés” dokumentumát, ami valójában a második világháborúba szóló „szabadjegynek” bizonyult.

A béke kereteinek, feltételeinek meghatározása rendkívül fontos és bonyolult feladat a viszályok, konfliktusok rendezésében. Ennek hiányát és erkölcsi, fizikai következményeit már megtanulhattuk a második világháború történetéből is, amit sosem szabad emlékeinkből kitörölni. Ez a megközelítés vezetett oda, hogy 1938-ban, a második világháború előestéjén, a hitleri Németországgal folytatott „megbékélési” politika keretében Münchenben – ahol a részt vevő államok és Berlin aláírták a Csehszlovákiát megcsonkító megállapodást – a német–olasz–francia–brit tárgyalásokon jelen volt Chamberlain brit miniszterelnök nyilvánosan kijelentette, hogy

„milyen rettenetes, elképesztő, hihetetlen, hogy itt lövészárkokat ássunk és gázálarcokat húzzunk csupán azért, mert egy távoli országban, ismeretlen népek közt valami perpatvar folyik”.

Ez volt az akkori „békepárti” politika, s ennek eredményként megtörtént Csehszlovákia feldarabolása, Lengyelország lerohanása, majd Nyugat-Európa náci megszállása.

…budapesti kép a müncheni egyezmény után csaknem hét évvel.

A nemzetközi szintéren máig tartó elszigetelődési magatartások és megnyilvánulások egyik forrása az a megközelítés, hogy egyesek nem vesznek tudomást arról, hogy sorsunk összefonódott, az egész bolygónkat figyelembe vevő méretekben kell jövőnkről gondolkozni és valamennyien viharos vizeken, ám egyetlen, közös csónakban evezünk. Nem véletlen, hogy Kofi Annan egykori ENSZ-főtitkár világunkat „globális falunak” nevezte. Ezt a sajátos politikai magatartást jól szemlélteti Trump akkori amerikai elnök kijelentése az ENSZ 2018-i közgyűlésében, ami szerint ő „nacionalista, aki elveti a globalizmust”. Az első világháború befejezésére emlékező 2018-i párizsi csúcstalálkozón Macron francia elnök jelentette ki, hogy „a hazafiság pont az ellentéte a nacionalizmusnak, mert ez utóbbi elárulja a hazafiságot”. Esztendővel később, 2019-ben Trump az ENSZ közgyűlésében mondta el, hogy „a jövő a patriótáké és nem a globalistáké”. Amire ugyanott Donald Tusk, az Európai Tanács akkori elnöke azzal válaszolt, hogy a 21. században a hazafiságnak globális dimenziót is tartalmaznia kell és hogy „a globalizmus és a patriotizmus közötti fenyegető összeütközés gondolata hamis és veszélyes”.

Később Trump a West Point-i amerikai katonai akadémián tett látogatásakor jelentette ki, hogy „nem az amerikai csapatok feladata régi konfliktusok megoldása messzi távoli térségekben, amikről sokan soha még csak nem is hallottak”. Számára az „America first!” (Amerika az első) ennek a bezárkózó megközelítésnek az ikonikus megjelenítése, mely a külvilág és különösen Európa esetében súlyos figyelmeztetésként hangzik.

Nekünk Magyarország, Európa és az észak-atlanti térség az első, de tudjuk, hogy Földünk számtalan konfliktusa és problémája kihívás mindenki számára, s ez alól azok sem mentesülnek, akik netán Alaszkától a Fekete-tenger vidékéig terjedő térségben élnek.