Hány arca van az embernek? A darab férfihőseinek legalább kettő. Időnként a hagyományokat felrúgva, a konvenciókat levetve ösztöneik után koslatva „kiélik” magukat. Ilyenkor más néven élnek, ahogy ők nevezik „bunburyznek”.
Oscar Wilde mára klasszikus komédiájának főhőse John Worthing (akit Makranczi Zalán személyesít meg) és barátja, Algernon Moncrieff (ő a darabban Telekes Péter), azért, hogy kimeneküljenek a hétköznapi családi kötelezettségek szorításából, egy- egy kitalált barátra hivatkozva „lelépnek” otthonról.
A kacagtató, tréfás félreértéseken alapuló vígjáték egyben jó alapot ad, hogy egy kicsit magunkba is nézzünk. És nekünk nincs egy másik arcunk? Legalább is nem szeretnénk időnként más bőrébe bújni, kicsit másként élni, kirúgni a hámból, amikor közvetlen családtagjaink, ismerőseink nem figyelik, hogy megtartjuk-e az elvárt tradicionális viselkedési előírásokat?
A darab hőse Jack: Szilárd néven éli a városban másik életét, míg vidéken közvetlen szerettei körében mintaszerűen viselkedik. Barátja, Algernon pedig Bunbury álnéven rúg ki a hámból. De mi van, ha egyszer Jack, azaz Szilárd úgy dönt, hogy megnősül, eltemeti a régi életét, azaz bejelenti a családjának, hogy jó barátja, Szilárd elhunyt. Ekkor következik a nem várt fordulat: beállít a családhoz jó barátja, Algernon – Szilárd néven. És megkezdődik a kalamajka, amely természetesen végül is happy and-del végződik.
Miként másznak ki a csávából szereplőink? Ez csak akkor tudható meg, ha beülnek a nézőtérre és jókat kacagnak a Karinthy Márton rendezte két felvonásos darabon,.
Makranczi Zalán nagyszerűen oldotta mega kettős jellemű fiatalember szerepét. Lady Bracknell szerepében százezrek kedvence, Oszvald Marika brillírozik. Ki kell emelnünk a főszereplők mellett az Oscart, az inast kiválóan megszemélyesítő Szirtes Balázst, aki rezzenéstelen arccal veszi tudomásul, hogy Jack vagyis Szilárd képtelen megjegyezni a nevét.
Karinthy Frigyes és Hevesi Sándor fordítását felhasználva Oscar Wilde regényét színpadra alkalmazta Gábor Miklós.