Vissza a DECT-hez, pontosabban az AVM egyik újdonságához, a FRITZ!Fon C6-hoz! (Dobozában a telefonkészüléken kívül az állványként is szolgáló töltőállomás, kábel és tápegység található.) A készülék „jó” minősítéssel megnyerte az évtizedek óta példának tekintett független, tárgyilagos és (bizonyítottan) megvesztegethetetlen fogyasztói szervezet és alapítvány, a Stiftung Warentest DECT-telefonokat összehasonlító tesztjét. (A nagy példányszámú, kiemelkedően népszerű, Európa jó részén kapható-előfizethető ComputerBild szaklap 1,4-es osztályzatot adott az AVM vezeték nélküli telefonjának.) Összesen 13 vezeték nélküli telefont tesztelt a Stiftung Warentest, közülük hetet – mint a FRITZ!Fon C6 is – DECT-re alkalmas routerhez csatlakoztatva, hatot pedig saját DECT-állomással. A FRITZ!Fon C6 a „telefonálás”, az „üzenetrögzítő” és a „kezelés” kategóriában bizonyult a legjobbnak a versenytársak között. A Stiftung Warentest ítélete: „A legjobb telefon a DECT-routerhez való csatlakozáshoz az AVM FRITZ!Fon C6”– szögezi le a www.test.de (4/2021) nyomtatott és online formában egyaránt.

A FRITZ!Fon C6 mind a hat kategóriában a „jó” minősítést kapta, és ezzel Stiftung Warentest-nél a legjobb lett. A terméket most vizsgáztató újságíró már az első percekben megállapíthatta, hogy a C6 úgy működik együtt a gyártó FRITZ!Box (típusa: 7590 QX) routerével (útválasztójával), mintha csak egyek lennének. Kitűnő hangminőséget produkál, kihangosító funkciója, üzenetrögzítője kifogástalan. Az ok egyszerű: a vezeték nélküli telefon és központja (ami persze nem csupán a telefont vezérli, hanem egyben sokoldalú internet-router!) operációs rendszere ugyanaz, a FRITZ!OS. A FRITZ!Fon és a FRITZ!Box egymást kiegészíti, a FRITZ!Fon a saját menüjén keresztül működik együtt az üzenetrögzítővel a FRITZ!Boxban.

A FRITZ!Fon C6 külleméről: hívás közben kényelmesen kézben tartható, a gombok optimalizált tapintása pedig segíti a biztonságos működést, billentyűzete könnyen kezelhető, megvilágított, nagy felbontású, színes kijelzője eleve rokonszenvessé teszi a FRITZ!Font. A használóbarát vezérlők és a billentyűzet tapintható pontjai biztonságos és egyszerű kezelést kínálnak.

Menüje különösen gazdag; a termék használója mindig szemmel tarthatja a hívásokat, választhat egy kezdőképernyőt a FRITZ!Box műszaki adataival, például a kapcsolat állapotával és a WLAN használatával. Ha a régi hangulatú telefont kedveli választhatja a retró dizájnt is különféle kivitelű analóg órával. Számtalan csengőhangja között meglepetésként fedeztük föl a „Budapest” címűt… És ha már hang, ne feledjük: a FRITZ!Fon C6 támogatja a HD-telefonálást, ami a megszokottnál természetesebb minőségben közvetíti a hangokat, mint a hagyományos hangátvitel.

Az üzenetrögzítő és a gazdag telefonkönyv mellől nem hiányozhatnak az olyan kényelmi funkciók, mint a Smart Home-alkalmazások, az internetes rádió, az e-mail vétel, a babaőr, az ébresztőhívás. Érdekesség: aki a FRITZ!Box készülékére (a routerre!) a legfrissebb, FRITZ!OS 7 operációs rendszert telepíti, olyan új funkciók között is választhat, mint a város- vagy országnevek megjelenítése a hívásokhoz, netán akár öt egyéni csengőhang hozzáadása.

A FRITZ!Fon C6 beállítása volt az egyik nagy meglepetés a tesztelő számára: másodpercekbe tellett. Semmi egyéb nem kellett hozzá, mint a FRITZ!Box DECT gombjának a lenyomása. Az új telefonkészülék automatikusan átvette az előző FRITZ!Fon adatait. Ha még nem volt a FRITZ!Boxhoz csatlakoztatott DECT-je, akkor a router (ugyancsak szerfölött egyszerűen kezelhető) menüjébe beírható mindaz, ami a telefonjához szükséges, az persze, nem pár másodperc alatt.

Az ám, el ne feledjük: a FRITZ!Fon C6 készülék a legújabb szabványoknak megfelelő hangtitkosítással működik! A beszélgetés tehát harmadik személy számára lehallgathatatlan.

A telefon előnye, hogy az is használhatja, akinek nem FRITZ!Box-a, hanem egy másik típusú, ám kellően korszerű DECT-es routere van. Az Infovilág tesztelője mindazonáltal a FRITZ!Boxot ajánlja, mert általa a telefonkészülék valamennyi funkciója használható, ráadásul vezérelheti a gyártó AVM-cég okosotthon (Smart Home) eszközeit. A FritzFon C6 színes kijelzője nagyon éles (180 ppi) és fényes képet kínál. A billentyűk megvilágítása miatt sem érheti szó a ház elejét. Az viszont jó lett volna, ha az új DECT-telefont ellátják micro-USB-csatlakozóval – képek és hangok feltöltéséhez…

Az AVM DSL-csúcsmodellje (ezzel vizsgáztattuk a C6-ost), a FritzBox 7590 router telefonkönyve 300 bejegyzést fogad (kézi telefonkönyvnek bőséggel elegendő), és a lakásban/házban lévő valamennyi AVM-telefon hozzáférhet! A használók (ha éppen erre van „étvágyuk”) az útválasztó menüjébe saját e-mail-fiók telefonkönyvüket is beiktathatják. További kényelmi lehetőség, hogy az egyes kapcsolatokhoz hangok és képek (Picture CLIP) is hozzárendelhetők. A FritzBox lehetővé teszi, hogy az egyes telefonszámokhoz megkülönböztető csengőhangokat rendeljenek.

Az AVM vezeték nélküli telefonokat tervező és gyártó részlege már évek óta – más gyártók vetélytárs készülékeinél nem található – funkciókkal is gazdagítja a típusait: a telefont (ekként természetesen a FRITZ!Fon C6-ot is) használó internetes rádióállomásokat foghat-hallgathat, e-maileket és RSS-csatornákat hívhat a képernyőre. Ha a készülék tulajdonosának van otthoni WLAN-hálózatba integrált IP-kamerája, akkor azt is elérheti a C6-készülékkel. Ez lehetővé teszi például, hogy megtudjuk, ki csenget, vagy miért van gyanús csend a gyerekszobában. A telefon a DLNA-médialejátszók (például internetrádiók) távirányítójaként is használható; oldalsó gumiborítása alatt fejhallgató-csatlakozó rejtőzik. Ha a telefon gazdájának van IP-kamerája, akkor a képet megjelenítheti a kijelzőn! A FritzFon C6 köznapi funkciókat is kínál: babafigyelő, ébresztőóra…

Jó tudni, elvégre alkalmunk volt kipróbálni, hogy a C6 telefon akkumulátora különösen hosszú élettartamú: jó 13 óra hívásideig megbízhatóan működik; a teljesen lemerült akkumulátor jó három és fél óra alatt föltölthető. Készenléti állapotban a töltőállvány rendkívül alacsony energiafogyasztású, mindössze 0,1 watt.

A 4,7×2,1×15,2 cm-es, 126 grammos, 5,6 cm képátlójú, 240×320 pixel felbontású kijelzővel szerelt, matt, 3,7 voltos, 1000 mAó kapacitású Li-ion akkuval ellátott, fekete és fehér FritzFon C6 készülék 12 voltos tápegységének kábele jóformán észrevehetetlenül csatlakozik az ugyancsak formatervezett töltőtalphoz. Írjuk ide, mintegy hangsúlyozandó: még a műszakilag járatlan használók is gond nélkül boldogulnak a készülékkel. Az akkumulátor védelmének (picinyke műanyag csík) eltávolítása után a C6 bekapcsol. Azonnal megjelenik egy üzenet, arra kérvén a használót, hogy nyomja meg egy-két másodpercre a router DECT-gombját. Ezzel máris sikeresen csatlakoztatta a készüléket, ami nyomban üzemkész, használható. Van ennél egyszerűbb és kényelmesebb?! Az ám, a készüléket 72–76 euróért kínálják Európa működő felében; a hazai kereskedelemben is hasonló az ára – legalább is az interneten böngészésből ez derül ki.

A A győztes neve: FRITZ!Fon C6 – Budapestként is csenget bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Alcatel 1s (2020) Egy mobiltelefonnál, noha a csomagolás elég elenyésző jelentőségű a készülék és a tulajdonosa közös életében, mesél arról, mit akar közvetíteni felénk a gyártó. A doboz alsó oldalán találjuk a telefon kiemelésre szánt paramétereit. Tehát 6,22”-es, HD+, 19:9 képarányú mini notchal (a képernyő tetején lévő beszögellésben helyezkedik el a kamera) rendelkező kijelzőt tudhat magáénak az eszköz, továbbá a belsőben serényen dolgozik nyolc mag, és az akkumulátor 4000 mAórás kapacitással táplálja a rendszert. Ezen felül a három hátlapi kamerával ellátott csodát ujjlenyomattal vagy arcfelismeréssel is feloldhatjuk – kellemes kényelem.

A doboznál persze ezerszer fontosabb a tartalma. Kicsomagoláskor a telefon kerül először előtérbe és alatta rejtőzködnek a kiegészítők, a kötelező papírok, útmutatók, sim-tok kiszedő tű, töltő, adapter és usb-kábel (usb 2.0 micro B-véggel mobil oldalról), headset és egy átlátszó mobil tok. Ez az utolsó meglepetés volt, de vevői élmény szempontból nagyon szimpatikus számomra. Extra védelem a telefonnak, azonban átlátszó, nem vesz el lényegesen a telefon formájából és opcionális, ha valakinek emiatt bumszli vagy vele nem elég sikkes a telefon, hagyhatja elöregedni a plasztikot a start up útmutató mellett.

A telefon sötétszürke és sötét türkiz változatban is kapható, a teszt telefon a második fajta volt. A színes műanyag hátlapnak vékony hullámvonalas mintázattal próbáltak egyéniséget adni, persze ez ízlés kérdése, nekem tetszett.

Fogásra a telefon kellemes. A szilikon borítással – igaz – kevésbé érvényesül az áramvonalasság és testesebb, ám biztonságosabb a fogása. A mobil jobb oldalán helyezkednek el a hangerőgombok alattuk a főgombbal, a bal oldalon pedig a sim-kártyatartó tok, ami két nano-sim kártyát tud magába fogadni és ez alatt a Google-asszisztens gomb. Elhelyezésük is ízlés kérdése, nekem annyi problémám volt csak vele, hogy bravúros manőver jobbkezes embernek a hangerő le és főgomb segítségével – egy kézzel – képernyőképet készíteni, ami azért mindennapi használatban jól jöhet.

A processzor 8 magos (4×1,8 GHz és 4×1,5 GHz), a memória 3 GB RAM és 32 GB ROM, a fhasználó számára 22 GB tárhely a hasznosítható, amely micro SD-kártyával 128 GB-ig bővíthető és mindezt a 4000 mAó akkumulátor tartja mozgásban. A rendszer felállásának elején, amikor nagyban töltötte le a frissítéseit és telepített, néha lassan reagált, de később ebből nem adódott gond a tesztidő alatt, igaz, nem is telepítettem tele appokkal.

A telefon Android 10 operációs rendszert alkalmaz. Amelyben számomra kitűnő, szimpatikus elemek a WiFi-re való kapcsolódáskor megjelenő QR-kód olvasógomb, a sötét mód, amely a menük fehér felületeit feketére cseréli; esti telefonozásnál hasznos megoldás a szemet kímélendő. A rendszer tartalmaz még office suitot, így docx, ppt, excel, pdf megnyitására is alkalmas.

A 6,22” átmérőjű 720×1520 felbontású képernyő, szép képet ad, a menü használatnál és videónézésnél is kellemes hatású. Youtube-videókat 720p felbontásig lejátssza ezen a határon nézett videó így marokméretben élvezhető volt. Internetes videó nézésére, hírműsorra vagy ismeretterjesztőkre bőven megfelelő. Akiknek viszont fontos a telefonos zenehallgatás, azoknak nem kedvez a telefon alapfelszereltsége. Zene a hangszórókkal nem volt élvezhetetlen, de kicsit öblös volt a hangzás. Headsetre váltva nem élvezhetetlen, de nem is jó, anyagára és kényelmességére a fülhallgató inkább csak telefonáláshoz alkalmas.

A korábban kiemelt kamerákból a szerkezet hátlapján hármat találunk, egy 13 MP főkamerát egy 5 MP széles látóterűt és egy 2 MP macro kamerát. A macro kamerával így mobiltelefon szinten elégedett voltam az 5 forintost a papíron és a virágon lévő szösz terméseket is szépen kihozta. Alattuk látható az 5 MP széles látószögű kamera képe.

A telefon kamerájának opciói között fénnyel festés, portré- és a panorámafotózás is helyet kap. A telefon ezen rendszere széleskörűen próbálja kielégíteni közösségi médiás fotózás igényeit.

Alcatel 3l (2020) Mivel a két telefon külső felépítésre tulajdonképpen megegyezik, így a belbecsben megmutatkozó különbségek következnek.A 3L belsőben is sok mindenben hasonlít 1S-hez, viszont a dobozon is feltüntetett lényegi pontokban erősebb felszereltséggel látták el: 8 magos processzora erősebb (4×2 GHz + 4×1,5 GHz). Nagyobb a memória: 64 GB ROM és 4 GB RAM, 50 GB használói memóriával, amely micro SD-kártyával 128 GB-ig bővíthető. Továbbá nagyobb felbontású kamerákkal látták el. A három hátlapi kamera közül a főkamera egy jóval jobb képességű 48 MP-es és az előlapi kamera pedig egy 8 MP-es.

A színből ennél a típusnál 3 fajtából választhatunk az 1S-nél választható sötétszürke és sötét türkiz és egy fekete sötétlila színátmenetest. A doboz kinyitásakor az 1S-nél jó néven vett tokkal egyetemben a headset sem volt jelen a tartozékok között.

Külön használatnál nehéz látni a különbséget a gyorsaság között, de szimultán használatnál a több „gondolkodást” igénylő feladatoknál meglátszott a 3L nagyobb motorja. A rendszerek felállásánál, amikor sok mindent frissítettek, az 1S esetében néha volt, hogy megakadt egy-egy ablak feldobásánál, a 3L esetében ilyen pillanatnyi nehézségek nem voltak észrevehetőek. Rendszeresebb nagyobb terhelésnél, ha esetleg valaki játszani is szeretne a készüléken, a 3L előnyben van.

A nagy felbontású főkamerán, gondolom, senki sem lepődik meg, jóval szebb képeket eredményez általában, és árnyékos, fényes részek elkülönülése is szebben kijön, erős fénynél a színek esetén is szembetűnő a különbség.

Összegzés: külsőre és fogásra kellemes telefonok, látványuk nem kirívó, ám sikkes, az 1S tokkal együtt is akár. Internetes, multimédiás használatra jó adottságokkal bírnak, ezt a lehetőséget a 3+1 kamerás rendszer teszi leginkább lehetővé, ami a több fajta fotózási opcióval és kamerával a kreatív igények kiélésében segédkezik.

A cpu-k erőkülönbsége forszírozott használatnál mutatkozhat meg igazán, alaptevékenységeknél nem feltűnő a különbség, de játékok, filmek és széleskörű applikáció-igénnyel már előnyben van az erősebb processzorral, memóriával és nagyobb tárhellyel rendelkező 3L készülék.

A dual simes kivitellel akár a munkahelyi és magán használat is kombinálható, persze, ezt munkahely és embere is válogatja, milyen igények mutatkoznak meg a két oldalon és hogy ez a lehetőség előny-e vagy hátrány.

A Kellemes készülékek: Alcatel 1s és Alcatel 3L bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Ez a router teljesen szabályos geometriájával egy kicsit elüt a zegzugosan ácsorgó antennájú társaitól. Szögletessége számomra ipari kivitelt sugároz. Azután a külső a belsőben is visszaköszön. A tp-link az otthoni megoldások között mutatja be a honlapján, de ma még kevés otthonba költözik be, ám nemsokára várható az ilyen tudású routerek rohamos elterjedése.

A router a vezetékes hálózatról kapja az adatokat. Kezdetben a 10 Mb/mp interfészt se tudta kiterhelni a szolgáltató. Ma már, ahol optikán jön az internet, ott a 2 Gb/mp sebességet is kínálja a szolgáltató. Az AX6000 ezt a kapcsolatot egy 2,5 Gb/mp interfésszel várja. A bemenet tehát rendben van, tódulhatnak be és ki a bitek.

A tüskés tányér belsejében hatalmas erők dolgoznak azon, hogy ezek a bitek a csatlakozó egységekhez eljussanak. A vezérlés a Broadcom-tól származik, egy 1,8 GHz-es Quad Core CPU, melyet két koprocesszor segít. Memóriaként 1 GBájt RAM és 128 MB flash szolgál. A csatlakozás lehet vezetékes, itt 8 gigabites port áll a rendelkezésünkre és van két rádiós csatorna, az egyik a 2,4 GHz-es, a másik az 5 GHz-es frekvencián várja a bejelentkezéseket. A két rádiós modulhoz négy-négy antenna csatlakozik. A rádiós rész a 802.11ax szabványt (más néven WiFi 6) támogatja, amely intelligensen intézkedik a csatlakozóegységek igényeinek mind optimálisabb kielégítéséről.

A WiFi 6 esetében akkor tapasztalunk előnyt a korábbi megoldásokhoz képest, amikor sok egység kapcsolódik a hálózatunkra. Ez pedig nemsokára bekövetkezik, nem is vesszük észre. Már nem csak a noteszgépünk, hanem a telefonjaink (egy családban ma már mindenkinek van legalább egy) és mindazok az eszközök, amit IoT gyűjtőnéven emlegetünk. Ezek pedig az intelligens időjárásjelzőtől a fűtésvezérlőn át a garázsba beálló autónkig egyre több eszközt jelent. Mindemellett az egyes csatlakozó egységek letöltési sávszélessége is növekedett a korábbi szabványokban meghatározottakhoz képest. Ezzel tehát a hang és video anyagok jobb minőségben jutnak el a céljukhoz.

Mindezek után nézzük, hogy miként is lehet az eszközt életre lehelni. A tápegység csatlakoztatása után egy kicsit az Orion űrhajó derengett fel számomra a régmúltból, mert a tányér közepén egy színesen világító kör jelezte az egyes állapotokat. Szép lassan felállt a rendszer, majd jelezte, hogy nincs internet-kapcsolata. Amikor megkapta a bejövő kábelt, akkor megnyugodott. A menüjébe belépve a magyar nyelvet is ki lehetett választani és így az idegen nyelvekkel hadilábon állók is könnyedén be tudják állítani azt, amit szeretnének. Van egy gyors-, egy alap- és egy haladó beállítás. Kinek mire van szüksége.

A gyors beállításnál kérdezget a program és egy-kettőre kész az üzembe helyezés.

Az alapbeállításoknál már el lehet kicsit molyolni a géppel. A máshol megszokott  beállításokon kívül foglalkozhatunk az eszközhöz USB 3.0 (Type A és Type C) illesztőn keresztül kapcsolódó tároló meg- és felosztásával. Van egy „Otthoni ápolás” fül is. Ez nem a nagyszülők gondozásával foglalkozik, mint a címből hinnénk, hanem a gyerekek szülői felügyeletét, azaz az internet-hozzáférést és szűrést lehet beállítani, a QoS-t és a vírusvédelmet. Ez utóbbi háromféle szolgáltatást nyújt, melyeket egyenként lehet ki vagy bekapcsolni: Trend Micro alapú tartalomszűrés, behatolás védelem és fertőzött eszköz karantén.

A router felkínál vendéghálózatot is biztosítani. Akkor a vendégeink a netet elérik anélkül, hogy a házi hálózatunkba belelássanak. Szükség esetén azonban ez is engedélyezhető.

A haladó beállításoknál az előbb említetteken kívül számos más beállítás is elvégezhető a DHCP-től a NAT-on át a MAC szűrésig. Itt a VPN-szerver létrehozás lehetősége érdemel említést.

Mindebből látható, hogy ez az eszköz sokat tud, sok minden beállítható rajta és ezek a beállítások könnyen érthetőek. A router teljesítményadatai is kiemelkedőek. Saját családjában csak az AX11000 tud hasonlót vagy rádiós vonalon kicsit többet. Az azonban nem egy „normális” útválasztó, hanem játékosoknak szánt router.

Most akkor vegyem vagy ne vegyem? Akinek már megvan a 2 gigás netje, annak kell egy ilyen router. Akinek már most sok WiFi-s kütyüje van, vagy a családban többen néznek mozit neten keresztül, az megint potenciális vevő. Azok is elgondolkodhatnak a megvételén, akik szeretik a legújabb technikát birtokolni. Nálam még nem hasít két gigával az optika, de én is szívesen birtokolnék egy ilyen masinát. Akinek belátható időn belül nem lesz gyors netje vagy egy routerre százezer forintja, az ne ezt a modellt keresse.

Az rögtön gyanús lett számomra, hogy a nyelvválasztónál – ahol a nyelvek vannak felsorolva – nem „magyar” szerepel, hanem Magyarország. Az otthoni ápolásról már írtam. Több felirati furcsasággal nem találkoztam, de egy goromba funkcionális hibával igen:Amikor a belső programfrissítést nézegettem, akkor a masina firmwarének azonosítója megegyezett az elérhető legújabb firmware azonosítóval. A szöveg: „A firmware nem a legfrissebb”. Hukk!? Nézzük meg ezt angolul: „Your firmware is up to date”. Az angoloknál tehát elég friss.

Kitekintés Mások is gyártanak AX6000 osztályú útválasztót, így például a D-Link-nél is találni DIR-X6060 néven egy erősen hasonló technikai paraméterekkel, de nagyon kevés infóval rendelkező útválasztót. Az Asus RT-AX88U néven négy antennával kapható. A WAN-portja csak gigabites, viszont a flash memóriája a duplája, mint a tp-link-é. A Netgear AX8 néven kínálja a WiFi6-os routerét, de fele annyi RAM-mal és csak 4+1 gigabites porttal. Úgy tűnik föl, hogy a jelenlegi kínálatból a tp-link masinája a legjobb vétel.

A WiFi 6: egyszerűen nagyágyú bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Első gondolatom az volt, hogy mintha már láttam volna ilyet a múltban, amikor megjelentek az LCD-monitorok. Sokáig küzdöttek azon a konstruktőrök, hogy oldalról is lehessen látni. Akkortájt, ha szembe néztünk a monitorral, akkor a CRT-hez (képcsöves monitor –  a fiatalabbak kedvéért) képest valamivel jobb képet kaptunk, ám ha kicsit oldalvást álltunk, akkor már az amúgy sem tökéletes színek még fakóbbá váltak. Így azután ha többen nézték a családi képeket, mindig tülekedés volt a középső helyekért.

Ezek a monitorok már síküveggel készültek, miközben a képcsöves elődjeiknél hatalmas erővel próbáltak sík képcsövet előállítani. Az LCD-monitorok sarkosak voltak, a katódsugárcső alapú elődeik esetében a sarkokat legömbölyítették.

Egyszóval az LCD-monitor lett a nyerő. Egyre jobb paneleket egyre nagyobb látószöggel készítettek. Előbb utóbb nagy verseny alakult ki, hogy melyik monitort lehet oldalról is nézni. Sok értelme nem volt egy idő után, mert ki akarja a monitort 85 fokos elforgatásban bámulni, amikor a kör már egy függőleges vonallá torzul? De sikerült, oldalról is tökéletes színeket lehetett látni a teljesen élvezhetetlen képen. Azután ez már természetessé vált, már senki sem firtatta a monitor látószögét.

Ekkor fordult a kocka! A sok egymás mellett ülő ügyintéző személyes területe lett volna a monitor képe, de nem, mert a szomszéd rálátott. Látta, hogy munka helyett a neten bóklászik a kolléga, de azt is látta, hogy kinek milyen banki tranzakciót intéz és ez ugye már nagyon nem az ő asztala – pardon monitora.

A HP a 3M-mel együtt belevágott egy olyan fejlesztésbe, amelynek az volt a célja, hogy a monitor képét oldalról korlátozzák. Mára már sikerült megoldaniuk azt, hogy az oldalról tökéletesen látható képet egy gomb megnyomásával elszürkítsék, azaz nehezen láthatóvá tegyék. Ezt monitorban és noteszgépben egyaránt bemutatták az idei CES-en.

A HP E243p Sure View Privacy Screen jelű monitora professzionális kialakítású darab. Az állványa fém és igen súlyos, így tökéletesen megalapozza a könnyű kis képernyőt. Lehet oldalirányba forgatni – ha mégis a szomszédnak akar mutatni valamit a tulajdonosa, de lehet emelni és süllyeszteni is a képernyőt, mert az oszlopban megbújó rúgós mechanika ezt lehetővé teszi. Billenthető is a képernyő, továbbá 90 fokban jobbra és balra elforgatható, így tetszőleges irányú állóképet is kaphatunk. A 23,8 hüvelyk átlójú képernyő nagyon vékony fémkeretben lakik, mindössze alul van számottevő szélessége. A monitorok így egész kis közzel egymás mellé sorolhatók.

A készülék 1920×1080 felbontású képe nagyon szép és kontrasztos. Amikor nincs bekapcsolva a „titkosítás”, akkor igazán csillogó szép képet mutat az IPS-panel. Ebben az esetben – a katalógus szerint – 178 fokig látható a képe. És mit látunk ilyenkor? Miként a bemutató képsoron is látható, oldalról is jók a színek. A képernyő fényessége 260cd/m², amikor a bal oldalon alul levő titkosító gombot benyomjuk, ez 180 cd/m²-re csökken és persze a látószög is elromlik, mintegy 80 fokosra – és ez a cél.

A E243p Sure View Privacy Screen a professzionális kategóriába tartozik: a még megszokott VGA (D-Sub) bemeneten kívül HDMI 1.4-es és Display Port 1.2-es bemenetet is kapott. Beépítettek egy USB 3.0 hub-ot, aminek oldalt, középmagasságban van a kimenete. Ha az egeret és a billentyűzetet ide szánták, akkor nem igazán esztétikus a kábelvezetés – talán inkább a memória-tüskénk bedugásához készítették. Mindezen kívül még egy speciális nyílása is van a biztonsági rögzítés számára. A monitorhoz jó néhány kiegészítő, így mini PC tartó (ezzel a monitor mögé tehetjük a számítástechnikát, miáltal nem foglal helyet az asztalon), hangszóró-modul és különféle állványok is beszerezhetők lesznek.

A Kukkolhatatlan képernyőt kínál a HP bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Apámnak Doxa órája volt, az életem nagy álma egy Casio óra volt. Az ugye mégis egy fiatalos, elektronikus óra. Azután az egyik japáni turnéjáról hozott nekem egyet. De milyet? Számológép is volt benne. Fantasztikus ajándék volt, még mindig őrzöm a ládafiában.

Miért ott? Mert a telefon kiszorította. Amikor elkezdtem a mobiltelefonos életet, rádöbbentem, hogy minek nekem két óra, optimalizálva az életem, a csuklómat terhelő órát elhagytam. A „gonosz” mobiltelefon-tervezők úgy intézték, hogy az órát jól lehessen látni a telefon kijelzőjén. Egyes dizájnerek még külön órakijelzőt is fabrikáltak az egyre okosodó telefonra. Nos, ez sokaknál betett az órának. Ahogy az elektromos óra kiütötte a mechanikust, úgy tarolt a mobiltelefon.

De nem mindenkinél. Vannak, akik ma is mechanikus órát hordanak. Ám ők nem a kétfilléres lemezből préseltet. Az kihullott a kínálatból. Elegáns, szimbólum jellegű kronométert. Ők a gazdag különcök – mondhatjuk rájuk erős egyszerűsítéssel. Ennek a közönségnek van egy másik kedvence, a mindent tudó karóra. Szintén a státuszszimbólum kategóriájába esik. Ők ezen nézik az időt, ha éppen nem az eklektikus stílusú állóóra-költemény zengzetes ütéseit hallgatják. Egy másik réteg a sportolóké, nekik az idő múlása rettenetesen fontos, mert ha nincs ellenfél, akkor a saját órájuk az ellenfél. Számukra a karjukon hordott stopper az egyik legfontosabb kellék.

És akkor ezt az órát kinek ajánlják? Azért készült, hogy ilyen is legyen a választékban vagy mert éppenséggel sokan keresik? Sajnos, erre nem jöttem rá. Egyet tehetek, ismertetem az órával szerzett tapasztalataimat, és ha valaki ráharap, akkor máris siethet a boltba, hogy boldog tulajdonosa legyen a Casio GBD-800-asnak.

Minden tesztcikk a termék kibontásánál kezdődik. Az adjusztálás lényeges. A semmitmondó papírdobozból egy hatszögletű fémdoboz bukkan elő, az előző csak ennek védelmét szolgálta. A fémdoboz tetején a lendületes G-Sock embléma jelzi, hogy korántsem egyszerű órát veszünk kézbe. Ráírták: 1983 óta állítják elő ezeket az órákat. Ez a tapasztalatot és a stabilitást jelenti számomra és gondolom, még sokaknak. Ezzel a 36 évvel már lehet büszkélkedni.

A szivacsból előtűnik a fekete, műanyag szíjas igazán robosztus óra. Rettentően férfias kiállású. A hatalmas műanyag tokozás állja az ütést meg a rezgést, valamint a 20 barig ellenáll a víz nyomásának. Ám amikor emberek közé mentem vele, senki sem jelezte, hogy észrevette volna rajtam ezt a „szokatlan” kelléket, holott próbáltam vele villantani. Semmi, nézték az okostelefonjukat, vagy bámultak a semmibe. Sebaj, büszkén viseltem. Amikor a pontos időre lettem kíváncsi, az órára néztem. Sajnos csak bizonyos szögben látszik jól a kijelzője, így ilyenkor bekapcsoltam a világítását. Ezt persze automatikusra is be lehet állítani, amikor a kezünket felemeljük úgy, mint amikor az órára nézünk, bekapcsolja egy megnézésnyi időre (1,5 vagy 3 másodpercre) a háttérfényt. Ekkor már pompásan kitűnik a felirat kék háttérben fehéres számokkal. Azok persze nem nagyok, az értékeléséhez a közellátó szemüvegemre van szükségem. Ebből rögtön kiderült, hogy nem a magamfajták fogják ezt az órát venni – bevallom, a szenzoraimat tekintve, én már öreg vagyok.

Mit képes kijelezni ez az óra? Természetesen a pontos időt. Az óra kvarcgenerátora nem lehet atomóra-pontosságú (a gyártó havi +/-15 másodpercen belüli pontosságot vállal). A finomítás időről-időre a Bluetoothon hozzá csatlakoztatható okostelefonnal történik. Az idő kijelzése tartalmazza a dátumot és a naptípust is, ahogy az illik. Lehet 12 vagy 24 órás kijelzést választani, kinek, mi tetszik. Van egy másodikidő-lehetőség és ezen felül jön az öt ébresztési időpont, a négy visszaszámláló, majd a stopper.

Az időn kívül a lépésszámot is meg tudja jeleníteni, ez mostanában sláger. Kiszállunk a buszból, az autóból, elkezdünk sétálni és a nap végén elégedetten vesszük tudomásul, ha megtettük a tízezer lépést. Alapértelmezetten ennyi a napi célérték. Nem csupán méri a lépésszámot, azt is jelzi, hogy miként állunk a betervezett lépésszámhoz képest és egy kis oszlopdiagramon mutatja az óránkénti teljesítményünket az elmúlt nyolc órában. A cél lépésszám 1000 lépésenként állítható a karóra gombjainak a segítségével  – 1000 és 50 000 között. Ezt az okostelefonos alkalmazásból nem sikerült átállítani ilyen funkció híján.

A kezelési utasítást böngészve majdnem minden beállítás, megtekintés azzal kezdődik, hogy vegyük fel a kapcsolatot az okostelefonunkkal. A két eszköz kapcsolatának van egy előnye, ha nem találjuk a telefonunkat, akkor az óra segítségével a telefonban elindíthatunk egy zenét, amit ha meghallunk, akkor megvan a telefon. Ez a kereső hang akkor is szól, ha a telefonunkat elnémítottuk. Szenzációs megoldás: mostanáig az elhagyott telefont hiába hívtuk, ha azt elnémítottuk.

Ahhoz, hogy az óra és a telefon csatlakozzék, a telefonon futtatni kell a Casio G-Shock programját. Ez grafikusan bemutatja az órát, a csatlakoztatást, a kijelzési módokat – egyszóval mindent, amit az óráról tudni lehet és kell. Az órán pedig meg kell nyomni a csatlakoztatást indító gombot. Ezután a kijelző grafikus részében megjelenik egy villogó Bluetooth-embléma, ami a kapcsolat felépülése után folyamatosan világít. No, nem sokáig, mert az óra energiatakarékossági okokból igen rövid idő alatt szétkapcsol. A pontos időt átszívja a telóról, átküldi a gyűjtött adatokat – és vége. Neki nem kell több. A program segítségével a kézikönyvön kívül megnézhetjük a lépésszámláló adatait napi, heti bontásban és a megtett útvonalat. Beállíthatjuk a négy időzítőt, az öt ébresztőt, nézegethetjük a stopper log-ban az eredményeinket. Ez utóbbi 200 eseményt tud rögzíteni és elénk tárni. A világidő-állásban a kijelzőn megjelenik az óra életnagyságban. Számomra sokkal kontrasztosabban, mint az eredetiben.

Az óra kijelzője eklektikus stílusú, a megszokott számlapot egy grafikus kijelzővel töri meg. Ez egy kör alakú kijelző igazán vastag keretben. Benne húsz cikkely, amely több dolog megjelenítésre alkalmas. Így például az idő kijelzésnél a másodpercek múlását ez jelzi, netán a betervezett lépésszám felé haladást. Ha sikerül minden cikkelyt kigyújtani, akkor elértük a célt, lehet lepihenni. Ugyanezen kijelző közepén jelenik meg a Bloetooth-jelzés, de erről már szóltam.

Amikor az órán próbáljuk elvégezni a beállításokat, akkor célszerű egy silabuszt használni, hogy mikor melyik gombot kell az öt közül nyomogatni ahhoz, hogy mit és hova váltsunk.

A műszaki adatokból még ide kívánkozik az, hogy az 59 grammos órában kétévente kell elemet cserélni – de jelzi is, ha közeleg a vég.

Akinek megtetszett, az legalább harmincezer, legfeljebb 36 ezer forintot vigyen magával az órásboltba; ennyiért választhat a teljesen fekete mellett piros vagy sárga betétest, bár kapható kék, sárga és fehér színben.

A …és még az időt is mutatja bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

…A nano SIM-tartó kínál helyet a tárhelyünk bővítését szolgáló micro SD-kártyának is, ebből legfeljebb 128 Gbyte-ost használhatunk. A SIM- és SD-tartó fémkeret kialakítása nem túl masszív, érdemes óvatos körültekintéssel bánni vele. A telefon lelke a 4 magos processzor, belső memóriája 2 gigabyte. Akkumulátora viszont meglehetősen izmos, 3000 milliamperes.

A telefon egyszerű, ezáltal elegáns formát kapott, mindössze 8,5 milliméter vékony. Formája a 16–9-es képarány miatt nyúlánk, 14,7 cm hosszú, mégis épp belül marad azon a határon, hogy kényelmesen zsebre vágható legyen. Viszont: érdemes ügyelni, mert a sík, fényes felületek miatt a telefon könnyen kicsúszhat használója markából; ilyenkor segít a tok. Figyelmes megoldás: a készülék jobb oldalán található három (hangerő fel-le, illetve bekapcsoló) kezelőgomb közül az utóbbi finom bordázatot kapott. Ez egyrészt segít megkülönböztetni a kezelőgombokat, mikor a sötétben tapogatózunk, másrészt megakadályozza, hogy az ujjunk egyszerűen lecsússzék a gomb felületéről.  

A 16–9-es kijelző 1440×720 pixel felbontású, a képe élvezhető és kellően kontrasztos, igaz, leginkább akkor, ha szemből, egyenes szögből nézzük. A hátlapon elhelyezett, nagy teljesítményű kamera fizikailag 9, interpolálással 16 megapixel felbontásra képes, az F2,0-ás rekeszérték pedig lehetővé teszi, hogy a fotó fő témáját szépen kiemeljünk, leválasszuk a háttérről.

Az előoldali szelfi-kamera 8 megapixelt és 2,4-es rekeszértéket tud. Teljesítménye még annyiban különbözik a fő kamerától, hogy az 1080 pixeles felvételek helyett itt be kell érnünk a 720 p-vel.

A fotózásban az Alcatel3 átlagos teljesítményt nyújt (elvégre mindenekelőtt telefon, és nem fényképezőgép!): jó makrofotók készíthetők vele, a kamera közelpontja tényleg nagyon közel van. Kevés fény vagy nagyon kontrasztos kép esetén viszont már mutatkoznak a középkategória hátulütői, láttunk már olyan telefont, amelyik ügyesebben birkózott meg a fényméréssel. Fotózáshoz választhatjuk a hagyományos 4–3-as vagy a 16–9-es képarányt. Azoknak, akik nem ismerik fejből a különféle szoftveres szűrők hatásait, hasznos szolgáltatás, hogy a filterek kiválasztásakor apró élőképeken egyszerre láthatjuk, hogy az adott szűrő milyen hatást eredményez majd a fotónkon.

Az Alcatel 3-ast a kategóriájához képest szépen felszerelték biztonsági eszközökkel, a készülék feloldásához a pin-kód mellett használhatunk ujjlenyomat-olvasást, 106 mérőpontos arcfelismerést és jelszót is. Hasznos lehetőség, hogy nemcsak a telefon feloldását, de bizonyos alkalmazások használatát is védhetjük ujjlenyomat-olvasással.

A készülék menürendszere teljesen személyre szabható, az egyes funkciók könnyen és kényelmesen elérhetőek. Állíthatjuk a betűfontok és a képernyőn megjelenő ikonok méretét, a vakok és gyengénlátók dolgát pedig a Talkback szövegfelolvasó könnyíti meg.

Az Alcatel 3-at jelenleg 36 000 és 42 000 forint között hirdetik a hazai webáruházak. Összegzésként elmondható, hogy az Alcatel 3 nem a multimédia bajnoka, de kifejezetten jó ár/érték arányú készülék azoknak, akiknek az önbizalmához nincs szükség egy bizonyos márkájú telefon birtoklására. Aki pedig nem hajlandó kompromisszumot kötni a hardvert és a szolgáltatásokat illetően, annak érdemes megnéznie a széria legújabb darabját, az Alcatel 5V-t, amely ezekben a hetekben jelent meg a hazai kínálatban.

A Kipróbáltuk az Alcatel 3-at: mindenekelőtt telefon bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Mielőtt még bármit írnánk is róla, a maga nemében egyedülálló LED-hátlapról: csili-vili játék tizenéveseknek, akik bizonnyal szeretni fogják, hisz’ a szó legszorosabb értelmében villoghatnak vele.

A LED-ek előnye, hogy képesek fényjátékkal kísérni a készülékkel lejátszott videókat, zenéket, bemutatott fényképeket. A fényjáték illeszkedik a művek hangulatához, mi több, ha más nincs, akkor szükség szerint diszkófényként is szolgál.

Aki nem szeretne föltűnni a ma még egyedülálló marokfonnal, az kikapcsolhatja a LED-et, vagy kicserélheti a hátlapot a gyári csomagolásban megbúvó másikkal, miáltal a telefon három milliméterrel karcsúbbá válik.

A csomagolásban a készülék mellett találunk egy-egy használati útmutatót, egyamperes micro-USB töltőt, második hátlapot, valamint olcsónak mondható sztereo headsetet.

A telefont kivéve a dobozból megpillantjuk a manapság átlagosnak tekinthető 5,2 hüvelyk (13,2 cm) átlójú, 720×1280 pixel felbontású IPS HD-kijelzőt. Az A5 tetején egy 3,5-ös jack-csatlakozó kapott helyet. A készülék jobb oldalán találjuk a hangerőszabályzót, valamint a képernyőzár-gombot. A töltőbemenetet alul helyezték el a tervezők. A hátlapon kapott helyet a 8 MP-s, kellemesen gyors autófókusszal és dual-LED villanóval ellátott kamera. Az előlapon – az önfényképezők nagy boldogságára – ennek a kistestvére működik, amely csupán 5 megapixeles, és persze LED-Flash vakuval deríti a felvételt.

A hátlapot levéve előtűnik a 2800 milli-amperórás akkumulátor, melynek üzemideje (használat nélkül) meghaladhatja az egy hetet. Átlagos gyötrés esetén két napig bírta szuflával – ami szerintem dicsérendő teljesítmény.

Az akku melletti foglalatban helyezhető el a Micro SD, továbbá tervezői (nagyon hasznosan) két (nano) SIM-kártyanyílást kialakítottak. A telefon tárhelye 32 GB-ig bővíthető.

A Diszkótelefon: Alcatel A5 LED bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Egyszerű, korántsem csicsás, türkiz dobozból kaphatjuk kézbe a LG K10 2017-i verzióját. A dél-koreai cég a dobozon négy fontos információt tüntet fel: a kijelző, a kamera, a processzor és az akkumulátor paramétereit. A doboz belsejében a szokásos alapfelszerelés található a telefon és akkumulátor mellett: microUSB kábel, adapter, üzembe helyezési és funkciós útmutató, valamint a headset (ami egyébként más okos-gyártók készletéből kezd elmaradozni).

A telefon akkuja önálló, szokásosan a hátlapot lepattintva helyezhetjük a készülékbe. Az microSD-kártyának és a nanoSIM kártyának fenntartott hely is a hátlap mögött bújik meg. A készülék lekerekített formáival és 148,7×75,2×7,9 mm-es méreteivel kellemes fogást kínál. Kijelzője 5,3 colos kijelzőt kapott, ennek ellenére egy kézzel is kényelmesen és biztonságosan kezelhető. Ez számomra (és igen sokak számára!) igen fontos, hiszen van, amikor csak az egy kezem szabad arra, hogy hívást fogadjak vagy SMS-t írjak.

A készüléket fekete borításának rézszínű oldalkerete, a hangszórórács és a hátlapi kamerát keretező gyűrű teszi különlegessé, bár a letisztultabb dizájn kedvelőinek, lehet, hogy ez kicsit sok. A telefon gombja hátul a kamera alatt helyezkedik el, egy kézben tartva könnyen elérhető. (Más országokban ez a gomb ujjlenyomat-olvasó szerepet is betölt, de itthon még ez a funkció nem érhető el.) A készülék alján található a miniUSB 2.0-ás töltőcsatlakozó, illetve a 3,5 mm-es jack-csatlakozó is.

 A telefon szíve egy 8 magos, magonként 1,5 GHz-es processzor, ami mellé 2 Gigabyte RAM társul, mely elegendő erő arra, hogy akadálytalanul futtathassunk (párhuzamosan, egyidejűleg) különféle alkalmazásokat. Az adatok tárolására a gyártó 16 Gigabyte beépített tárhelyet ad, de ennek csupán nagyjából 60%-át lehet kihasználni, mivel itt tárolja a rendszerhez szükséges adatokat is. Ám ez nem probléma, hiszen a tárterület microSD memóriakártyával egészen 256 Gigabyte-ig bővíthető, mely talán több mint elég a fényképek és zenék, illetve videók őrzésére.

Az 5,3hüvely átlójú kijelző szokványos IPS LCD multitouch, mely az előlap kb. 69%-át fedi le. Felbontását tekintve középkategóriás, azaz a megszokott 720×1280 pixeles. A képernyő szép, erőteljes színeket mutat, kellemes rajta hosszú időn keresztül is a videónézés.

A hátlapi kamera 13 megapixeles, autofókusz-funkcióval és LED-vakuval; jó fényviszonyok mellett éles fotókat készíthetők vele.  Az előlapi kamera kicsit gyengébb, csupán 5 megapixeles felbontásra képes, de selfie-kameraként igen nagy, 120 fokos látószöge kellő vigasz. A fényképező lehetőségei között van helycímkézés, szűrés, HDR – azaz nagy dinamikájú képkészítés, időzítés, hangvezérlés és a kész képek azonnal posztolhatók közösségi médiás felületre.

Az operációs rendszert tekintve: az LG K10 az egyik legújabb Andriod-fejlesztést kapta, a Nougat fantázianévre hallgató 7.0 verziót. A jól kezelhető, gördülékenyen működő rendszer, melyben mindenki jól kiismerheti magát, nagymértékben testre szabható. Ezzel minden használó egyedivé teheti a készülékét. A rendszert az LG maga optimalizálta a telefonjához, ezáltal is szolgálja a gördülékeny működést és a maximális használói élményt. Az optimalizálásnak és a 2800 mAó-s akkumulátornak köszönhetően egy napi aktív használatot is kibír a telefon, amely ma már abszolút elvárható egy középkategóriás készüléktől is.

Mindent összevetve a telefon kellemes élménnyel ajándékozta meg a tesztelőt, még akkor is, ha a kamera kicsit gyengébb a kívánatosnál, miközben a gyártó a közösségi médiás használatot emeli ki. Ergonomikus kialakításának köszönhetően egy kézben is biztonságban van, nem okoz gondot a használata, annak ellenére sem, hogy 5,3 hüvelykes méretével a kicsit nagyobb készülékek közé sorolható. Operációs rendszere könnyen testre szabható és használóbarát, amelyet egy kielégítő működési időre képes akkumulátor támogat. Ár–érték-arányát tekintve a készülék kielégítően teljesít, a középkategóriás telefonok között jó döntés lehet.

A Markomba kaptam a K10-est bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Már kicsomagoláskor rokonszenvessé vált: elfér egy férfitenyérben (112,7×64×38 mm), emellett könnyű (akkumulátorral együtt 282 gramm), tehát zsebre vágható, még a dzseki zsebét sem húzza. Ideális annak, aki nem csupán a telefonját használja a megörökítésre, azaz érdemes pillanatok rögzítésére. Ide kívánkozik a megjegyzés: bármennyire erőlködnek is az okostelefon-gyártók, mostanában aligha fogják utolérni, de még csak megközelíteni is a fényképezőgépeket. És ez így van jól, annál is inkább, mert már jó ideje másról sem szólnak az okostelefonok reklámjai, mint a fényképezésről, és jóformán szó sem esik arról, hogy telefonálni lehet is ám a kütyükkel…

A kézre állóságot, hordozhatóságot, kezelhetőséget tekintve a Lumix DMC-TZ80 jól kitalált és megvalósított portékák között is vezető pozícióra tör. Teheti, ugyanis megjelenésekor egyedinek számított: nem csupán fényképezésre, hanem mozgókép (videó) készítésére is alkalmas (miként megannyi társa), nem is akármilyenre: 4K felbontásúra. Akár mozivászonra lehet vetíteni a felvételeket. Zoomja (ultrazoomja) harmincszoros, ami sokszorosan fölülmúlja az egykori riportermasinák gumiobjektívjeit, miáltal nagyon messzi tárgyak, történések, lények a felvételt készítő orra elé nyomakodnak, és persze fordítva is igaz, amikor a nagyon közeliek távolba tolhatók. (Tűéles makrofelvétel 30 milliméterről készíthető vele.)

Manapság a fényképezőgép lencséjével (objektívjával) egyenértékűként kezelik a digitális fotomasinák érzékelőit (MOS), amelyek bonyolultsági szintjük szerint igyekeznek a lehető legparányibb egységekből (pixelekből, képpontokból) összeállítani a megörökített képet. Minél nagyobb felbontásra képes ez a félvezetőlapka, annál tökéletesebb a felvétel. A Lumix DMC-TZ80 jelű Panasonic-masina 18 megapixel felbontású érzékelőt kapott, miáltal csaknem sötétben is jó/kiváló minőségű felvétel készíthető – mondjuk – egy félhomályos presszó meghitt sarkában, netán színházban, hangversenyteremben is, ha a gép gazdája okosan használja a zoomot és bízik a fényérzékelőben, amely persze tűző napfényben is helytáll, nem égeti el (majdnem azt írtuk: a filmet) a memóriakártyát.

Persze, semmit sem érne önmagában az érzékelő, ha hiányoznék a gépből a képfeldolgozó processzor. És ha még az is benne van, akkor sem lennénk képesek a fényképezésre, hiszen kell hozzá az a tökéletes lencserendszer, amelyet a németek gyártanak a japánok számára. A jó 100 esztendővel ezelőtt a wetzlari idősebb Ernst Leitz által alapított optikaikészülék-gyártó és -fejlesztő objektív(rendszer)ei nélkül a Panasonic aligha érhetett volna föl arra a csúcsra, amelyet jó ideje birtokol. A DMC-TZ80 esetében csak a Leitz-féle Leica-lencse képes az akár harmincszoros – 24–720 mm gyújtótávolságú – optikai zoomra.

Miután egy fényképezőben minden mindennel összefügg, még egyszer említendő a képfeldolgozó processzor (szép nevet kapott: Venus!), ami gyönyörűséges (értsd: élethű!) színeket közvetít a tároló lapkára. 

Nem lehet (oktalanság is lenne) elkülöníteni a hagyományos fényképfelvételt a mozgóképtől. Erre sarkallja is használóját a Panasonic-masina, amely elképesztőnek tetsző, 4K felbontású (a sokak által ismert Full HD-nál négyszer több képponttal operáló) videó-felvételek készítésére csábítja a használóját, mozgóképmódban másodpercenként 25 képkockát produkál, akárcsak a moziban. 

Nem csupán a hivatásos fotósok, az amatőrök is rájöttek: célszerű időnként egy-egy suhanó kockát kiemelni a videókból, mert kincs. A gép használója utólag, kényelmesen, a számítógép képernyőjéről lehalászhatja a számára legizgalmasabb pillanatot. Ezt a törekvést igyekszik szolgálni a Panasonic azzal, hogy a DMC-TZ80 jelű Lumix-masinája már képes (a 4K-nak köszönhetően) önálló felvételként kiadni egy-egy képkockát, ráadásul tisztességes, 8 megapixel felbontású kép formájában.

Bár sok esetben tragikus lehet, ha valaki előbb lő és utána kérdez, a fényképezésben viszont előny. Ez a Lumix-gép már fölkínálja a post-focus (utánélesítő) funkciót, miközben az exponálónak nincs dolga az élesre állítással, elvégzi helyette a masina, amely négy tucat sorozatfelvételt készít, hogy a fotós utólag kiválaszthassa a számára legkedvezőbbet. Izgalmas és nagyon értékes funkció, miként az ugyancsak önműködő élesítés az arc- és szemfelismerés funkcióval egyetemben.

Ha már a kényelmi kínálatról van szó: a gyártó jó szívvel ajánlja a DMC-TZ80-tulajdonosoknak, -használóknak a kézi vezérlés funkciót, ami a régi szép időkre, az analóg fényképezőgépek lehetőségére emlékezteti azokat, akik nem digitális masinával kezdték a fotózást. A gép állítógyűrűjével is igazítható a távolság (zoom), a rekesz és a záridő. Bár a nagy többség ma már a digitális fényképezők hátoldalába épített (jó ideje érintő) képernyőt használják a felvételkor (e géptípus képernyőjének átlója 76 mm, felbontása jó egymillió pixel, természetesen éles fényben is jól látható, és kiváló segítség a gép valamennyi paraméterének, funkciójának a beállításában), a Panasonic eme kamerája kedvez a felvételeket hagyományos módon (lupén, keresőn át) készítőknek, ráadásul néhány dioptriás tartományon belül állítható is az élesség, miután a szemüvegesekről sem feledkezett el a gyártó.

A digitalizáció, persze, nem mellőzhető/mellőzendő: ez a Lumix is képes a vezeték nélküli párbeszédre táblagéppel, okostelefonnal, internettel, okostévékkel, azaz az álló- vagy videófelvételek megosztására.

A nemzetközi szaksajtó értékelése szerint az adható 100 pontból szerkesztőségünk 93-mal jutalmazta a Panasonic Lumix DMC-TZ80 jelű készülékét; ára a megjelenése óta alig csökkent (tehát nagyon keresett termék!), a fekete vázút átlagosan 345 €-ért, itthon 120-124 ezer forintért kínálják, az ezüsttel díszített változata valamivel drágább.

A Lumix DMC-TZ80  – Panasonic, Leica: két jó barát bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.