1. Az emberi agy két külön fejlődési programból épülhet fel

A Stanford kutatói szerint az elő- és középagy, illetve a hátsóagy már az embrionális fejlődés igen korai szakaszában két külön sejtvonalból indul. Az elő- és középagy Otx2-t, a hátsóagy Gbx2-t kifejező őssejtekből fejlődik; a két sejtvonal az egérkísérletekben nem keveredett. A felismerés alapján a kutatóknak sikerült emberi őssejtekből laboratóriumban hátsóagyi idegsejteket is létrehozniuk. (Stanford Medicine)

Miért fontos? Nem arról van szó, hogy valójában „két agyunk” lenne: a felnőtt agy egységes rendszerként működik. A külön fejlődési eredet viszont segíthet az ALS, a gerincvelői izomsorvadás és más, agytörzsi idegsejteket érintő betegségek kutatásában.

2. A sok tojás és mogyoró a terhesség alatt nem előzi meg a gyermek allergiáját

A New England Journal of Medicine-ben közölt, több mint 2100 várandós nő részvételével végzett randomizált vizsgálat nem igazolta azt a feltételezést, hogy a terhesség és a szoptatás idején fogyasztott nagyobb mennyiségű tojás és földimogyoró csökkentené a veszélyeztetett gyermekek későbbi allergiakockázatát. Egyéves korban a tojás- vagy mogyoróallergia aránya 7,8 százalék volt a magas fogyasztású, illetve 8,4 százalék a kontrollcsoportban – a különbség nem volt statisztikailag jelentős. (New England Journal of Medicine)

Miért fontos? A negatív eredmény is eredmény. A tanulmány azt mutatja, hogy az allergia megelőzésére nem érdemes egyszerű táplálkozási „csodareceptet” keresni már a várandósság alatt.

3. A hőség okozta munkakiesés is hatalmas klímaköltség

A Nature Climate Change új számítása szerint egy 2025-ben kibocsátott tonna szén-dioxidhoz átlagosan mintegy 41 dollárnyi jövőbeli gazdasági kár kapcsolható pusztán a hőség miatt csökkenő munkateljesítményből. A legnagyobb veszteségek Dél-, Kelet- és Délkelet-Ázsiában, valamint Afrikában várhatók. A kutatók egyúttal újraszámolták a mezőgazdasági károkat is; az összesített társadalmi szén-dioxid-költséget modelljük tonnánként 179 dollárra teszi. (Nature)

Miért fontos? A klímaváltozás gazdasági ára nemcsak viharkárokból és elöntött partvidékekből áll. A hőség egyszerűen lassítja az embereket – és ennek világgazdasági ára van.

4. Először látták valós időben a „hang kvantumugrását”

Stanfordi fizikusoknak először sikerült közvetlenül megfigyelniuk, amint egy mechanikai rezgés egyetlen kvantuma – egy fonon – egyik energiaállapotból hirtelen a másikba ugrik. A mikroszkopikus rezonátort egy szupravezető kvantumbittel figyelték, és két ezredmásodperc alatt több száz mérést tudtak végezni rajta. Az eredmény a Science-ben jelent meg. (Stanford Hírek)

Miért fontos? A kvantumszámítógépek egyik nagy problémája, hogy a kvantumállapotok váratlanul megváltoznak. Ha ezeket az ugrásokat menet közben észlelni lehet, közelebb kerülhetünk a valóban működő hibajavításhoz.

5. Megoldódhat a Webb „kis vörös pontjainak” rejtélye

A James Webb űrtávcső az ősi világegyetemben sok apró, vörös objektumot talált, amelyek eredete eddig vitatott volt. Egy új Nature-tanulmány kozmológiai szimulációi szerint ezek a Little Red Dotok olyan fiatal fekete lyukak lehetnek, amelyek eleve több százezer naptömegű „magból” születtek, majd rövid időre az úgynevezett Eddington-határt is meghaladó sebességgel növekedtek. A modellekben tömegük gyorsan elérte a tízmillió naptömeget. (Nature)

Miért fontos? Ez lehetséges magyarázatot ad arra a régi problémára, hogyan jelenhettek meg óriási fekete lyukak már néhány százmillió évvel az ősrobbanás után. Fontos azonban: egyelőre szimulációról, nem közvetlen bizonyítékról van szó.

6. Fellőtték a műholdat, amely látni fogja a növények „halvány fényét”

Szeptember 15-én pályára állt az ESA FLEX műholdja a Sentinel–3C-vel együtt. A FLEX a növények fotoszintézise közben kibocsátott rendkívül gyenge klorofill-fluoreszcenciát méri majd az űrből. Ez a jel még azelőtt jelezheti az aszály vagy más környezeti stressz hatását, hogy az szabad szemmel láthatóvá válna. (Európai Űrügynökség)

Miért fontos? Először készülhet globális térkép arról, hogy valójában mennyire aktívan fotoszintetizál a földi növényzet. Ez a mezőgazdaság, az aszálykutatás és a globális szénkörforgás vizsgálatában is új adatforrás lehet.

7. A szupernóvák tartják mozgásban az Androméda gázát

A FAST óriás rádiótávcső és az amerikai VLA adatait egyesítő kutatók 118 hatalmas gázbuborékot azonosítottak az Androméda-galaxisban. Ezeket csillaghalmazokban felrobbanó szupernóvák fújják fel. A Nature Astronomy tanulmánya szerint a robbanások által betáplált energia mennyisége és térbeli eloszlása szinte pontosan megfelel annak, amennyi a galaxis csillagközi gázának turbulens mozgásához szükséges. (Nature)

Miért fontos? Régóta sejtettük, hogy a szupernóvák „felkavarják” a galaxisok gázát. Most először sikerült egy egész nagy spirálgalaxisban számszerűen megmutatni, hogy ehhez valóban elegendő energiát szolgáltatnak.

A hét trendje

A hét tudományos híreinek közös nevezője a rejtett folyamatok közvetlen megfigyelése. Már nemcsak azt látjuk, hogy az agy különböző részei másként működnek, hanem fejlődésük sejtvonalát is követni tudjuk; nemcsak sejtjük a kvantumugrásokat, hanem valós időben megfigyeljük őket; és nemcsak azt látjuk, hogy egy erdő zöld, hanem hamarosan az űrből mérhetjük, mennyire dolgozik benne a fotoszintézis. A tudomány egyre inkább azokat a folyamatokat teszi mérhetővé, amelyek eddig csak következményeikből voltak láthatók. Rendszerint ez az a pillanat, amikor egy érdekes jelenségből használható tudás lesz.

A Heti tudományos összefoglaló bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A hét híreiben feltőnt egy közös gondolat: egyre kevésbé próbáljuk kívülről legyőzni a biológiai és fizikai rendszereket, inkább azok saját mechanizmusait használjuk fel. Az idegrendszer gátló jelzéseivel fékeznénk a tumort, a sejt saját fehérjebontó rendszerével tüntetnénk el egy rákkeltő fehérjét, a természet fényt szóró struktúráit másolva készítenénk fehér anyagokat, az elektrokémiát pedig arra használjuk, hogy egy kémiai reakciót menet közben „előre húzzunk”.
Talán ez a hét legérdekesebb üzenete: a tudomány egyre gyakrabban nem azt kérdezi, hogyan kényszeríthetjük a természetet valamire, hanem azt, hogyan vehetjük rá, hogy elvégezze helyettünk a munkát.

Újfajta biológiai kezelés csökkentette a COPD súlyos rosszabbodásait

A New England Journal of Medicine szeptember 8-án közölte két III. fázisú vizsgálat eredményeit a tozorakimab nevű monoklonális antitesttel. A több mint 1700 beteg részvételével végzett OBERON és TITANIA vizsgálatokban a kezelés mintegy 29–34 százalékkal csökkentette a közepes vagy súlyos COPD-exacerbációk számát a placebóhoz képest, miközben a betegek továbbra is megkapták szokásos inhalációs kezelésüket. (New England Journal of Medicine)
Miért fontos? A COPD, egy lassan előrehaladó, tartós tüdőbetegség az egyik vezető halálok. Különösen érdekes, hogy a hatás nem csak egy szűk biomarker-csoportban jelentkezett. A gyógyszer azonban még nem jelenti azt, hogy minden COPD-s beteg számára azonnal elérhető új kezelésről beszélhetünk.

Az agy idegsejtjei maguk is fékezhetik a gliomát

A Neuron szeptember 7-i tanulmánya szerint a GABA-t használó, gátló idegsejtek közvetlenül kapcsolatba léphetnek a felnőttkori gliomasejtekkel. Állatkísérletekben a gátló idegi aktivitás fokozása lassította a daganat növekedését és meghosszabbította a túlélést, részben azzal, hogy mérsékelte a tumorsejtek kalciumjelzéseit, valamint az mTOR- és YAP1-jelpályák működését. (EurekaAlert)
Miért fontos? A felismerés új nézőpontot ad az úgynevezett rákkal foglalkozó idegtudománynak: az agy környezete nemcsak táplálhatja, hanem fékezheti is a tumort. Emberi kezelésről egyelőre nincs szó; ez még preklinikai eredmény.

Megtalálták az első ismert gyenyiszovai alkarcsontot

Délnyugat-Kínában, a Jünnan tartománybeli Bianfu-barlangban több mint 60 ezer csonttöredéket vizsgáltak át. Fehérjeelemzéssel két koponyacsontdarabot, két fogat és egy orsócsonttöredéket azonosítottak gyenyiszovai emberként. Utóbbi az első biztosan gyenyiszovai alkarcsont, amelyet valaha találtak. A leletek körülbelül 167–134 ezer évesek, a barlang kulturális rétegei pedig 190 ezertől 70 ezer évvel ezelőttig terjednek. Több mint 1300 kőeszköz és nagyszámú állatcsont alapján a kutatók szerint a gyenyiszovaiak közepes és nagytestű állatokra is rendszeresen vadásztak. (Nature)
Miért fontos? A gyenyiszovaiakat sokáig szinte kizárólag genetikai nyomokból ismertük. A mostani leletek már testalkatukról, életmódjukról és Ázsián belüli elterjedésükről is sokkal többet árulnak el.

Sokkal több mikroműanyag kerülhet folyókból az óceánokba, mint hittük

A Science szeptember 10-i globális elemzése szerint a folyók 2022-ben mintegy 263 ezer tonna mikroműanyagot szállíthattak a tengerekbe. A becslés szerint ennek 96 százaléka a globális Dél országaiból származott, és Délkelet-, illetve Kelet-Ázsia önmagában több mint a feléért felelt. A kutatás fontos új felismerése, hogy a heves esőzések rövid idő alatt rendkívül nagy szennyezési hullámokat indíthatnak el. (EurekAlert)
Miért fontos? A klímaváltozás miatt gyakoribbá váló szélsőséges esők így nemcsak árvizeket okozhatnak, hanem a műanyagszennyezést is felgyorsíthatják. A probléma tehát egyszerre hulladékgazdálkodási és klímakérdés.

Ammóniából tiszta hidrogént – kisebb energiaigénnyel

Az MIT kutatói olyan elektrokémiai rendszert mutattak be szeptember 9-én a Nature-ben, amely palládiummembrán segítségével folyamatosan kivonja a reakció során felszabaduló hidrogént. Ezzel négyszeresére növelték a hidrogénleválasztás sebességét, és 250 °C-on az ammónia akár 91 százalékát hidrogénné tudták alakítani. A rendszer közvetlenül tiszta hidrogéngázt állít elő. (Nature)
Miért fontos? A hidrogén egyik nagy problémája a tárolás és szállítás. Ha ammóniában vagy más stabil vegyületben lehet szállítani, majd helyben hatékonyan felszabadítani, az jelentősen javíthatja a hidrogéngazdaság esélyeit. A technológia azonban egyelőre laboratóriumi bizonyítás.

Fehér festék nélkül is lehet vakítóan fehér – és víztaszító

A Nature szeptember 9-i tanulmánya egy új, mélyhab-fotolitográfiának nevezett eljárást mutat be. UV-fénnyel mikroszkopikus pórusokat alakítanak ki polimerekben, amelyek a természetes fehér struktúrákhoz hasonlóan szórják a fényt. A módszer körülbelül 20 000 dpi felbontásra képes, és olyan felületeket is létrehozhat, amelyek festék nélkül fehérek, illetve fluorozott PFAS-bevonatok nélkül víztaszítók. (Nature)
Miért fontos? Festékek, textilek, csomagolóanyagok és vízlepergető bevonatok készülhetnek kevesebb pigmenttel és problémás vegyszerrel. Jó példája annak, amikor a kívánt tulajdonságot nem új vegyület, hanem maga az anyag mikroszerkezete adja.

„Molekuláris ragasztóval” tüntetnének el egy tüdőrákot hajtó fehérjét

A Nature szeptember 9-én közölte a TRI-611 nevű vegyület preklinikai eredményeit. A molekula nem egyszerűen blokkolja az ALK nevű, bizonyos tüdőrákokat hajtó fehérjét, hanem hozzákapcsolja a sejt saját fehérjebontó rendszeréhez, amely ezután lebontja az ALK-t. Egérmodellekben a szer agyi daganatáttétekben is hatott, és több olyan ALK-változatot is célzott, amelyek a jelenlegi gyógyszerekkel szemben rezisztensek. (Nature)
Miért fontos? A „molecular glue”, vagyis molekuláris ragasztó új gyógyszerfejlesztési elv: nem feltétlenül kell egy hibás fehérje működését blokkolni – rá lehet venni a sejtet, hogy egyszerűen semmisítse meg. A TRI-611 esetében az emberi klinikai hatásosságot még bizonyítani kell.

Az összeállítás az MI segítségével készült

A Heti tudományos összefoglaló bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Elindult a Roman – új korszak kezdődhet a világegyetem feltérképezésében

Augusztus 30-án sikeresen elindult a NASA Nancy Grace Roman Space Telescope űrtávcsöve egy Falcon Heavy rakétával Floridából. A Roman most a Földtől mintegy 1,6 millió kilométerre fekvő L2 pont felé tart. Feladata többek között a sötét anyag és a sötét energia vizsgálata, galaxisok milliárdjainak feltérképezése és exobolygók keresése lesz. Látómezeje több mint százszor nagyobb a Hubble-énál, miközben hasonló képélességet ígér.

Miért fontos? A Webb rendkívül mélyre tud nézni az univerzumban, de viszonylag kis területeket vizsgál. A Roman ennek szinte az ellenkezőjét teszi: hatalmas kozmikus térképeket készít majd. Az első tudományos képeket 2027 elejére várják.

Tízszög jelent meg a Szaturnusz déli pólusán

A Hubble többéves megfigyeléseinek elemzése során csillagászok egy hatalmas, tízoldalú – dekagonális – légköri hullámot azonosítottak a Szaturnusz déli pólusa körül. Az északi pólus híres hatszögét évtizedek óta ismerjük, de a déli féltekén most először figyeltek meg hasonló szabályos szerkezetet. A jelenség nyomai már 2023-as felvételeken is látszanak.

Miért fontos? A Szaturnusz légköre hatalmas természetes laboratórium: az ilyen formák megértése segíthet megfejteni, miként viselkednek az óriásbolygók rendkívül gyors légáramlásai. És igen: a bolygó, amelynek már volt egy hatszöge, most láthatóan geometria-szakkört indított.

A gének sokkal többféleképpen „keverhetik össze” az utasításaikat, mint hittük

A Nature-ben szeptember 2-án megjelent kutatás szerint emlőssejtekben különböző génekből származó RNS-darabok egyesülhetnek, és úgynevezett kiméra-mRNS-eket hozhatnak létre. Egér immunsejtekben a kutatók több mint 30 ezer jelölt kiméra-transzkriptumot találtak, emberi makrofágokban pedig több mint 900-at. Egy egéreredetű kimérafehérjéről azt is igazolták, hogy ténylegesen befolyásolja a gyulladásos immunválaszt.

Miért fontos? Az emberi genom nagyjából húszezer fehérjekódoló génből áll, de a sejtek fehérjekészlete ennél sokkal összetettebb lehet. A kutatás azt sugallja, hogy a gének közötti RNS-szintű „összeszerelés” a biológiai változatosság eddig alábecsült forrása. A 30 ezres szám ugyanakkor jelölt RNS-eket jelent, nem 30 ezer bizonyított új fehérjét.

Új célpontot találtak a daganatos betegek súlyos izomvesztése ellen

A daganatos betegek egy részénél kialakuló cachexia során a szervezet súlyos izom- és zsírszövet-vesztésbe kezd. A Cancer Discovery új tanulmánya szerint egyes daganatok az ADAMTSL4 nevű fehérjét választják ki, amely a TGF-β jelátviteli út aktiválásával hozzájárulhat ehhez a leépüléshez. Egérkísérletekben az ADAMTSL4 kikapcsolása mérsékelte az izom- és zsírvesztést; összefüggést emberi tüdő- és vastagbélrákos betegekben is találtak.

Miért fontos? A cachexiára jelenleg nincs igazán hatékony célzott kezelés, pedig jelentősen rontja a daganatos betegek állapotát és terápiás esélyeit. Az ADAMTSL4 ezért új gyógyszercélpont lehet – de egyelőre nem új gyógyszerről, hanem egy mechanizmus feltárásáról beszélünk.

A pszilocibin védheti az idegeket a kemoterápia károsító hatásától

Az MD Anderson Cancer Center kutatói állatkísérletekben azt találták, hogy a pszilocibin kemoterápia előtt beadva megakadályozhatja a kezelés egyik kellemetlen és gyakran tartós mellékhatását, a perifériás idegkárosodást. A szer az 5-HT2A szerotoninreceptoron keresztül segített fenntartani a mitokondriumok mozgását az idegrostokban, miközben a kísérletek szerint nem csökkentette a kemoterápia daganatellenes hatását. Az eredmények szeptember 3-án jelentek meg, és egy II. fázisú klinikai vizsgálat előkészítését is megalapozzák.

Miért fontos? A kemoterápiás neuropátia sok betegnél hónapokig vagy akár évekig fennmaradhat. A különösen érdekes rész azonban az, hogy hasonló idegvédő hatást egy nem hallucinogén, ugyanazt a receptort aktiváló vegyületnél is láttak. Embereknél a hatást még bizonyítani kell.

„Újrahasznosító állomásokat” találtak az emberi spermiumok magjában

Krio-elektronmikroszkópos módszerrel kutatók részletesen feltérképezték az emberi spermiumok rendkívül tömör sejtmagját. Meglepő módon olyan, DNS-től mentes üregeket találtak benne, amelyekben nagy számban helyezkednek el proteaszómák – a sejtek elöregedett vagy fölösleges fehérjéinek lebontására szolgáló molekuláris gépezetek. A kutatás egy spermiumokra jellemző proteaszóma-változatot is részletesen leírt.

Miért fontos? A felfedezés segíthet megérteni a spermiumok érését, a férfi termékenységet, sőt azt is, mi történik az apai genetikai állománnyal közvetlenül a megtermékenyítés után. Az viszont még kutatási kérdés, pontosan milyen feladatokat végeznek ezek a struktúrák az érett spermiumban.

Rendkívül erős El Niño alakul ki – 2027-ig érezhetjük a hatását

A Meteorológiai Világszervezet szeptember 3-i friss előrejelzése szerint az El Niño már határozottan kialakult, és az év végére „nagyon erős” eseménnyé válhat. A WMO modelljei közel 100 százalékos valószínűséget adnak arra, hogy 2027 februárjáig fennmarad. A Csendes-óceán egyenlítői térségében augusztus közepére egyes heti felszínihőmérséklet-eltérések már 2,2–2,6 °C között jártak.

Miért fontos? Egy nagyon erős El Niño világszerte átrendezheti a csapadék- és hőmérsékleti mintázatokat, növelve egyes térségekben az aszály, máshol az áradások és a szélsőséges hőség esélyét. A WMO külön hangsúlyozza: az El Niño természetes jelenség, de egy eleve felmelegedett bolygón fejti ki a hatását.

A Heti tudományos összefoglaló bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Augusztus 26-án reggel hatalmas jég-, szikla- és törmeléktömeg szakadt le a mintegy 7200 méter magas Langtang Lirung északi oldalának eljegesedett sziklafaláról, a nepáli–kínai határ közelében. Az amerikai földtani szolgálat, a USGS első elemzése szerint az omlás akkora energiát szabadított föl, mint egy 5,2-es magnitúdójú földrengés, ezért a szeizmológiai műszerek kezdetben földrengésként érzékelték az eseményt.

Csakhogy ezúttal nem a föld mozdult meg a hegy alatt: maga a hegy indult el. A lezúduló jég, kőzet és víz óriási törmelékárat hozott létre. A pusztító hullám a Bhote Koshi és a Trishuli folyó rendszerén át csaknem száz kilométeren keresztül haladt, településeket, utakat, hidakat és más létesítményeket sodorva magával. A katasztrófa Nepált és Tibetet egyaránt sújtotta, a mentés és az eltűntek keresése lapzártánkkor is tartott. A legfrissebb összesítések szerint a két országban együttesen már mintegy 750 halálos áldozatról és több ezer eltűntről tudnak; ezek a számok a kutatás előrehaladtával még változhatnak.

A mostani tragédia közvetlen kiváltó okának részleteit a kutatók még vizsgálják. Az eddigi tudományos értékelés szerint azonban egy gleccserrel borított magashegységi sziklafal összeomlása indíthatta el a katasztrófát.

A „világ víztornyai” olvadnak

A nepáli esemény különösen drámai példája annak a változásnak, amely jóval lassabban, de az egész bolygón zajlik. Az SWI swissinfo.ch által ismertetett, a Nature folyóiratban közölt nemzetközi vizsgálat szerint 2000 és 2023 között a Föld gleccserei évente átlagosan 273 milliárd tonna jeget veszítettek. Michael Zemp, a Zürichi Egyetem glaciológusa és a World Glacier Monitoring Service igazgatója szerint ez a vízmennyiség az emberiség harmincévi vízfogyasztásának felel meg.

A folyamat ráadásul gyorsul. A 2012 utáni időszakban évente átlagosan 36 százalékkal több jég olvadt el, mint 2000–11 között. A gleccserek 2000 óta globális térfogatuk több mint öt százalékát veszítették el. A visszahúzódás különösen gyors az Alpokban: az európai gleccserek jégtömege az ezredforduló óta mintegy 39 százalékkal csökkent.

Az ok jól ismert. Az üvegházhatású gázok kibocsátása miatt emelkedő hőmérséklet és a megváltozó csapadékeloszlás – vagyis több eső és kevesebb hó – gyorsítja a jégveszteséget. A gleccser számára ugyanis nem pusztán az számít, mennyi jég olvad el nyáron, hanem az is, mennyi hó képes télen újra felhalmozódni rajta. Ha mindkét mérlegnyelv rossz irányba mozdul, a zsugorodás felgyorsul. És ez korántsem csupán tájképi változás.

Előbb több víz, aztán kevesebb

A magashegységi gleccserek természetes víztározók. Télen havat és jeget gyűjtenek, a melegebb hónapokban pedig lassan vizet adnak le. Ez a mechanizmus folyók vízjárását egyenlíti ki, és emberek százmillióinak ivóvízellátásában, mezőgazdaságában és energiatermelésében játszik szerepet.

A gyors olvadás eleinte növelheti a folyók vízhozamát. Egy ponton azonban a gleccser annyira összezsugorodik, hogy már egyre kevesebb vizet képes szolgáltatni. A következmények különösen Ázsia magashegységeiben lehetnek súlyosak, ahol a Himalája és a környező hegyláncok gleccserei a kontinens legnagyobb folyórendszereinek forrásvidékéhez tartoznak.

Más veszély is növekszik. A visszahúzódó gleccserek után tavak keletkezhetnek, amelyeket sokszor csupán laza morénagát tart vissza. Egy jégomlás, földcsuszamlás vagy sziklaomlás hirtelen kiszoríthatja a vizet: ebből percek alatt pusztító gleccsertó-kitöréses árvíz lehet.

A felmelegedés eközben a jég fölötti világot is átformálja. A tartósan fagyott talaj, a permafroszt felengedése csökkentheti a hegyoldalak stabilitását. Ami évszázadokon át megfagyott „kötőanyagként” tartotta össze a kőzetet, egyre kevésbé képes erre. Így a klímaváltozás következménye nemcsak a lassú olvadás, hanem bizonyos helyeken a hirtelen bekövetkező omlások kockázatának növekedése is.

Két centiméter, amely emberek millióit érinti

A gleccserek eltűnése ráadásul nem marad a magashegységek ügye. A 2000 óta bekövetkezett gleccserolvadás – Grönland és az Antarktisz kontinentális jégtakaróit nem számítva – mintegy 18 milliméterrel emelte a világtengerek szintjét. Michael Zemp szerint minden egyes milliméternyi további tengerszint-emelkedés hozzávetőleg 300 ezerrel növeli azoknak az embereknek a számát, akiket a parti áradások fenyegethetnek.

A Himalájában eltűnő jég befolyásolhatja folyók vízhozamát, veszélyeztethet településeket és erőműveket; az Alpok olvadása átírja Európa vízháztartását; a világ gleccsereiből a tengerbe kerülő víz pedig a kontinensek partvidékén emeli az árvízkockázatot.

A svájci kutatók becslése szerint csak 2024-ben 450 milliárd tonna jeget veszítettek a Föld gleccserei. Az elmúlt ötven év vesztesége akkora jégtömegnek felel meg, mintha Németország egész területét 25 méter vastag jégréteg borítaná.

A nepáli katasztrófa természetesen nem írható le egyetlen szóval úgy, hogy „klímaváltozás”. Egy-egy hegyomlás kialakulásában a kőzet szerkezete, a lejtő meredeksége, a jég állapota és számos helyi tényező közrejátszik. A tudomány számára éppen ezért fontos lesz feltárni, pontosan mi történt a Langtang Lirung oldalában.

A tágabb összefüggés azonban egyre világosabb: az a magashegyi világ, amelyhez útjainkat, településeinket, vízerőműveinket és biztonsági rendszereinket igazítottuk, gyorsan változik. A gleccserolvadásról sokáig úgy beszéltünk, mint egy lassan visszahúzódó fehér vonalról a hegyoldalon. Nepál most arra emlékeztet: olykor a változás nem centiméterenként érkezik. Hanem egyszerre zuhan le a hegyről.

Források: SWI swissinfo.ch; U.S. Geological Survey; Associated Press; a Zürichi Egyetem és a World Glacier Monitoring Service adatai.

A cikk MI segítségével készült

A Olvadó víztornyok, leomló hegyek: a nepáli gleccseromlás a világ olvadó jégtakarójának újabb figyelmeztetése bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az emberi agy energetikai szempontból valóságos csúcstechnológia. Közel százmilliárd idegsejtjével, elképesztően összetett hálózatával, folyamatos érzékelésével, emlékezésével és döntéseivel mindössze körülbelül 20 watt teljesítményt igényel. Nagyjából annyit, mint egy kisebb LED-es lámpa. Amikor ugyanehhez hasonló komplexitást hagyományos számítógépes eszközökkel próbálunk reprodukálni, egészen más nagyságrendek jelennek meg.

Chetan Singh Thakur és kutatótársai 2018-ban a Frontiers in Neuroscience folyóiratban megjelent áttekintő tanulmányukban azt írták: egy mintegy 20 milliárd neuront tartalmazó, emberi léptékű agykérgi modell szimulációjához exaflopsos teljesítményű szuperszámítógépre lehet szükség. Ennek teljesítményigényét akkor hozzávetőleg 0,5 gigawattra, vagyis 500 megawattra becsülték.

Ez 25 milliószorosa az emberi agy mintegy 20 wattos teljesítményének. Ötszáz megawatt pedig már nem egy számítógép, hanem egy kisebb erőmű teljesítménye: a tanulmány szerzői szerint nagyságrendileg negyedmillió háztartás egyidejű energiaigényének felelhet meg.

Van azonban egy fontos pontosítás. Ebből nem következik, hogy egy mai mesterséges intelligencia-modell „ugyanazt gondolja”, mint az emberi agy, csak 25 milliószor rosszabb hatásfokkal. A két rendszer működése gyökeresen eltér. A 2018-as adat egy teljes emberi léptékű kortikális szimuláció becsült igényére vonatkozott, nem egy ChatGPT-hez hasonló nyelvi modell egyetlen válaszára.

A különbség mégis jól mutatja, mekkora előnye van energetikai szempontból a biológiának.

Az MI energiaéhsége már most látszik

A kérdés azért vált különösen fontossá, mert a mesterséges intelligencia időközben kilépett a kutatólaboratóriumokból. Nagy nyelvi modellek, kép- és videógeneráló rendszerek, keresők, vállalati MI-szolgáltatások és tudományos modellek milliói futnak hatalmas adatközpontokban.

A Nemzetközi Energiaügynökség, az IEA legfrissebb becslése szerint a világ adatközpontjai 2025-ben mintegy 485 terawattóra villamos energiát fogyasztanak. Ez 2030-ra körülbelül 950 terawattórára nőhet. Vagyis mindössze öt év alatt gyakorlatilag megduplázódhat. Az adatközpontok ekkor már a világ villamosenergia-felhasználásának körülbelül 3 százalékát adhatják. (IEA) Összehasonlításul: 950 terawattóra valamivel több, mint amennyi áramot ma egész Japán használ fel. (IEA) És nem általában az internet növekedése hajtja leginkább ezt a folyamatot.

A legfontosabb új tényező a mesterséges intelligencia.

Az IEA szerint az MI-re optimalizált adatközpontok villamosenergia-fogyasztása 2025 és 2030 között nagyjából megháromszorozódhat. A gyorsított számításokra használt szerverek – vagyis elsősorban a GPU-kra és más MI-gyorsítókra épített rendszerek – fogyasztása sokkal gyorsabban nő, mint a hagyományos szervereké. (IEA)

A probléma az Egyesült Államokban látszik talán a legélesebben. A Lawrence Berkeley National Laboratory 2026 júniusában közzétett új számításai szerint az amerikai adatközpontok 2030-ban alapesetben körülbelül 649 terawattóra villamos energiát fogyaszthatnak. A különböző forgatókönyvek alapján azonban az érték 521 és 843 terawattóra között is alakulhat.

Ez az Egyesült Államok teljes villamosenergia-felhasználásának mintegy 9,5–15,3 százaléka lehet. (Seta) Vagyis egyetlen országban hamarosan akár minden hetedik-nyolcadik kilowattóra az adatközpontokban fogyhat el.

Miért eszik ennyi áramot az MI?

A mesterséges intelligencia energiaigénye több helyen jelentkezik egyszerre. Először is ott van a tanítás. Egy nagy modell létrehozásakor hatalmas számítási kapacitást kell heteken vagy hónapokon át működtetni. Több ezer vagy akár több tízezer nagy teljesítményű gyorsító dolgozhat egyszerre.

Csakhogy egy modell elkészülte után sem áll meg a fogyasztás. Ezután következik az inferencia: minden alkalommal, amikor valaki kérdez egy chatbotot, képet vagy videót generáltat, fordítást kér, programkódot készíttet vagy egy MI-alapú keresőt használ, újabb számítás történik.

Egyetlen kérdés energiaigénye önmagában nem feltétlenül látványos. Napi több milliárd lekérdezésé már az. Ráadásul nemcsak maguk a processzorok fogyasztanak. A szervereket hűteni kell, működtetni kell az adattárolást, a hálózatokat, a szünetmentes tápegységeket és az adatközpont teljes infrastruktúráját. Ezért kissé félrevezető pusztán egy MI-chip fogyasztásáról beszélni. A valódi kérdés az, hogy mennyi energiát igényel az egész rendszer.

A fejlődés paradoxona: a gépek takarékosabbak lesznek, mégis több áram kell

Van egy látszólagos ellentmondás. Az MI-hardverek közben rendkívül gyorsan javulnak.

A Google például 2025-ös környezeti jelentésében azt közölte, hogy Ironwood nevű TPU-ja – saját, mesterséges intelligenciára fejlesztett processzora – csaknem harmincszor energiahatékonyabb, mint a vállalat első, 2018-as felhős TPU-ja. (Sustainability)

Tehát ugyanannyi számítást egyre kevesebb energiából lehet elvégezni. Csakhogy közben sokkal több számítást végzünk. A modellek nagyobbak lesznek, egyre több ember használja őket, az MI bekerül a keresőkbe, telefonokba, irodai programokba, járművekbe és ipari rendszerekbe. Megjelentek a különösen számításigényes, úgynevezett „gondolkodó” modellek, és rohamosan terjed az MI-alapú videógenerálás is.

Így könnyen előáll az a jelenség, amelyet más technológiáknál is megfigyelhettünk: egy művelet egyre olcsóbb és energiatakarékosabb lesz, ám olyan sokkal többet végzünk belőle, hogy az összes fogyasztás mégis nő. Az IEA ezért arra számít, hogy a világ adatközpontjainak villamosenergia-igénye 2035-re már körülbelül 1200 terawattórára emelkedhet. (IEA)

Már az erőművek építését is befolyásolja az MI

Az MI energiaéhsége így már messze nem csupán informatikai kérdés. Villamosenergia-hálózatokról, új erőművekről és több tízmilliárd dolláros beruházásokról van szó.

Az IEA számításai szerint az adatközpontok növekvő fogyasztásának kielégítésében a megújuló energiaforrások mellett a földgáz és az atomenergia is jelentős szerepet kaphat. A szervezet szerint 2035-ig a megújulók termelése több mint 450 terawattórával növekedhet kifejezetten az adatközponti kereslet kielégítésére, miközben a földgáz és az atomenergia egyaránt mintegy 175 terawattóra többletet adhat. (IEA)

Nem véletlen, hogy a technológiai vállalatok az utóbbi években nap-, szél-, geotermikus és atomerőművi projektek iránt is egyre élénkebben érdeklődnek. A mesterséges intelligencia versenye lassan részben energiaversennyé válik. Hiába vannak meg a chipek, ha nincs elég villamos energia a működtetésükhöz.

A természet már megoldotta azt, amin a mérnökök dolgoznak

És itt térünk vissza ahhoz a bizonyos húsz watthoz. Az emberi agy nem úgy számol, mint egy mai processzor. Az idegsejtek nem hajtanak végre másodpercenként ezermilliárd hagyományos aritmetikai műveletet. Hatalmas párhuzamos hálózatban működnek, és az egyes neuronok csak akkor aktiválódnak, amikor valóban szükség van rájuk.

Éppen ezt próbálja utánozni az úgynevezett neuromorf számítástechnika. A kutatók olyan chipeket fejlesztenek, amelyek felépítése nem a klasszikus számítógépekét, hanem sokkal inkább az idegrendszer működését követi. A számítás és a memória közelebb kerül egymáshoz, az információt pedig bizonyos rendszerekben neuronok tüzeléséhez hasonló elektromos impulzusok továbbítják.

A 2018-as Thakur-tanulmány éppen erre a különbségre hívta fel a figyelmet: a hagyományos szuperszámítógépek rendkívül energiaigényesek, ha az agy működését próbáljuk részletesen utánozni, ezért hosszú távon új számítógépes architektúrákra lehet szükség. (Frontiers)

Az MI következő nagy áttörése ezért nem egyszerűen az lesz, hogy még több processzort kapcsolunk össze, hanem az, hogy megtanulunk egészen másképpen számolni. Miközben egy hipotetikus emberi léptékű kérgi szimuláció energiaigényét fél gigawattra becsülték, mindannyian hordunk a fejünkben egy nagyjából húszwattos szerkezetet, amely lát, hall, beszél, tanul, emlékezik, alkalmazkodik – és mindezt egy szendvics energiájából órákon át képes működtetni.A mesterséges intelligencia történetének egyik legnagyobb kérdése az lesz, hogy mennyi energiába kerül majd ez az intelligencia.

(Frontiers) A cikk az MI segítségével készült

A Húsz watt kontra fél gigawatt – az energia lehet a mesterséges intelligencia következő nagy korlátja bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Új fegyver a hasnyálmirigyrák ellen

Az amerikai FDA augusztus 26-án engedélyezte a daraxonrasib nevű új RAS-gátlót az áttétes hasnyálmirigy-adenokarcinóma kezelésére. Ez azért különleges, mert a RAS fehérjék mutációi a hasnyálmirigyrákok döntő részében szerepet játszanak, mégis sokáig szinte „gyógyszerezhetetlen” célpontnak számítottak. Egy 500 beteget bevonó vizsgálatban a medián teljes túlélés 13,2 hónap volt, szemben a hagyományos kemoterápiával elért 6,7 hónappal. (U.S. Food and Drug Administration)

Miért fontos? A hasnyálmirigyrák továbbra is az egyik legrosszabb prognózisú daganat. Itt nem laboratóriumi ígéretről, hanem már engedélyezett kezelésről van szó.

A CRISPR-nél jóval kisebb génkapcsolót fejlesztettek

A Stanford kutatói bemutatták a TIGRa nevű génaktiváló rendszert, amely kevesebb mint feleakkora, mint a hasonló CRISPR-alapú eszközök. Emiatt könnyebben befér az orvosi génterápiában gyakran használt vírusvektorokba. Laboratóriumban egyszerre akár 12 gént is aktiváltak vele; egereknél pedig két védő gén bekapcsolásával retinalis sérülés után a látás egy részét sikerült megőrizni. (Stanford Medicine)

Miért fontos? A génterápiában gyakran nem az a probléma, hogy tudjuk-e, melyik gént kellene módosítani, hanem hogy a szükséges molekuláris gépezetet hogyan juttassuk be a szervezetbe. A TIGRa ezt a szállítási problémát kerülheti meg, emberen azonban még nem próbálták ki.

Új lehetséges kulcsszereplő az Alzheimer-kórban

A Nature augusztus 26-i tanulmánya szerint az ERBB4 nevű receptor rendellenes megjelenése az agy serkentő idegsejtjeiben az Alzheimer-kór korai folyamatainak egyik mozgatója lehet. Egérmodellekben az Erbb4 gén kikapcsolása mérsékelte a szinapszisvesztést, az abnormális idegi aktivitást, az amyloidlerakódást és a kognitív romlást. Emberi génexpressziós adatok is támogatják a mechanizmus létezését. (Nature)

Miért fontos? A kutatás azt sugallja, hogy a szinapszisok pusztulása nem pusztán az agyi gyulladás következménye lehet. Az ERBB4 új gyógyszercélponttá válhat — de ez egyelőre elsősorban mechanisztikus és állatkísérletes eredmény.

Elkezdődött a genetikai kód „újraírásának” automatizálása

George Church és munkatársai egy robotizált, sejten kívüli rendszert építettek, amely alternatív genetikai kódokat képes gyorsan megtervezni és kipróbálni. A kutatók olyan rendszert is létrehoztak, amely 34 kodonból és 34 aminosav-hozzárendelésből áll, és a természetben nem használt aminosavakat is fehérjékbe tud építeni. Mivel a kísérletek sejten kívül történnek, nem kell élő szervezetek teljes genomját újraszerkeszteni. (Nature)

Miért fontos? A genetikai kód eddig többnyire adottság volt, amelyet módosítgattunk. Most lassan mérnöki tervezési felületté válik. Ennek jelentősége lehet új gyógyszerek, enzimek és mesterséges biomateriálok létrehozásában.

A Mars belseje ma sem olyan egyforma, mint hittük

Mars körül keringő űrszondák 16 évnyi pályakövetési adataiból kutatók kimutatták, hogy a bolygó déli felföldje alatt a köpeny akár 200–400 Celsius-fokkal melegebb lehet bizonyos más területeknél. A különbséget a Mars Nap által keltett periodikus árapály-deformációinak parányi gravitációs hatásából sikerült meghatározni. (Nature)

Miért fontos? A Mars északi és déli féltekéje feltűnően különbözik: északon alacsony síkságok, délen vastagabb, ősi kéreg található. Az új eredmény arra utal, hogy ennek az évmilliárdos különbségnek a nyoma még ma is ott lehet a bolygó mélyében.

Több százmillió gyerek kapott „plusz egy hónap hőséget”

A Science Advances-ben megjelent új attribúciós vizsgálat szerint az ember okozta klímaváltozás miatt világszerte akár 560 millió 0–9 éves gyermek, vagyis e korosztály mintegy 43 százaléka él át évente legalább harminccal több veszélyesen meleg, párás napot, mint emberi eredetű felmelegedés nélkül. A legnagyobb kitettség Dél- és Délkelet-Ázsiában, valamint Nyugat-Afrikában jelentkezik. (Keleti Finnország Egyetem)

Miért fontos? A kutatás nem haláleseteket vagy betegségeket számol, hanem klímaváltozásnak tulajdonítható hőkitettséget. Az eredmény mégis megmutatja, hogy a globális felmelegedés egészségügyi terhei erősen generációfüggők.

Vasárnap indulhat az egyik legfontosabb új űrtávcső

Augusztus 30-ára tervezik a NASA Nancy Grace Roman Space Telescope indítását. A Roman nagyjából Hubble-minőségű képeket készíthet, de egyszerre több mint kétszázszor nagyobb égterületet lát. Fő feladata a sötét energia és a sötét anyag vizsgálata, valamint exobolygók keresése lesz. Az ESA szerint mikrolencsézéssel több mint 1200, tranzitmódszerrel pedig akár 100 ezer bolygót is észlelhet. (Európai Űrügynökség)

Miért fontos? A James Webb nagyon mélyre néz kis égterületeken; a Roman ezzel szemben hatalmas kozmikus térképeket készít majd. A kettő együtt olyan lesz, mintha a csillagászat egyszerre kapna mikroszkópot és panorámakamerát.

És a hét meglepetése: az esőcsepp elektromosan is „rágja” a fémet

Egy Nature-tanulmány szerint a felületen végiggördülő vízcseppek spontán elektromos töltést vehetnek fel, potenciáljuk akár ezres volt nagyságrendű lehet. A kísérletekben a feltöltődött cseppek elektromosan károsították a fém korrózióvédő bevonatát, majd megindult a korrózió. (Nature)

Miért fontos? Eddig az eső okozta anyagkárosodást főként mechanikai és kémiai folyamatokkal magyaráztuk. Kiderülhet, hogy hidak, hajók, autók és épületek korróziójában egy eddig alábecsült elektromos mechanizmus is dolgozik. Az eső tehát néha nemcsak áztat — finoman villanyszerel is.

A hét trendje

Ezen a héten két irány különösen erősen kirajzolódott. Az egyik az, hogy az orvostudomány egyre kevésbé „általában” akar betegségeket kezelni: konkrét mutációt céloz a hasnyálmirigyrákban, egy-egy gén működését próbálja szabályozni, vagy egy Alzheimer-kórban szerepet játszó sejtes útvonalat keres. A másik a mérési felbontás elképesztő növekedése. Egy bolygó belsejének néhány száz fokos hőmérséklet-különbségét űrszondák pályájának hajszálnyi eltéréseiből olvassuk ki; genetikai kódokat robotok próbálnak végig; a Roman pedig hamarosan olyan mennyiségű égboltot figyelhet meg, amelyből már nem egyes ritkaságokat, hanem egész kozmikus népességeket lehet statisztikailag feltérképezni.A tudomány egyik nagy változása tehát nem feltétlenül az, hogy új dolgokat kezdünk látni. Hanem hogy abból, amit eddig csak egyenként láttunk, most már rendszert tudunk csinálni.

A Heti tudományos összefoglaló bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Közel tíz év telt el a Délegyházi-tavak IV. tavánál készült felvételek között. Az első kép 2017-ből, a második és a harmadik 2026-ból származik. Ugyanaz a helyszín, mégis egészen más táj: ahol korábban víz volt, most széles, kiszáradt medersáv húzódik.

A változást nehéz nem észrevenni. Azt azonban fontos pontosan fogalmazni, hogy a képek a partvonal vízszintes visszahúzódását mutatják. A vízszint függőleges csökkenése pusztán fényképek alapján nem határozható meg, mert egy lapos partszakaszon már néhány tíz centiméteres süllyedés is többméteres száraz medersávot eredményezhet.

Az aszály bizonyított – de nem zárja le a vizsgálatot

2026 tavasza és nyara rendkívül száraz volt. A HungaroMet augusztus 17-i összesítése szerint Pest vármegyében addig 123 aszályos napot regisztráltak, ezzel a vármegye országosan az első helyen állt. Az ország nagy részén az előző három hónap csapadékhiánya elérte a 100–170 millimétert, a talaj nedvességtartalma pedig sokfelé a növények számára hasznosítható vízkészlet mindössze 10–18 százalékára esett vissza.

Nem kérdés tehát, hogy az aszály jelentősen hozzájárult a tavak és a talajvízszint csökkenéséhez. A csapadékhiány, a hőség, a nagy párolgás és a csekély beszivárgás együttesen súlyos vízhiányt okoz.

Csakhogy az aszály ténye önmagában még nem bizonyítja, hogy a IV. tó látványos visszahúzódásának minden centimétere kizárólag az időjárás következménye. Ehhez össze kellene vetni a tó vízállását a környező tavakéval, a talajvízfigyelő kutak hosszú adatsoraival, a csapadékkal, a párolgással, a közeli csatornák és a Ráckevei–Soroksári-Duna vízszintjével, valamint a bányászati tevékenység változásaival.

A bányató nem elszigetelt lavór

A talajvízszint alatt kialakított kavicsbányató közvetlen kapcsolatban áll a környező vízadó réteggel. A tó szabad vízfelszínéről történő párolgás általában nagyobb, mint az eredeti, növényzettel borított talaj párolgása és párologtatása. A többletveszteség jelentős része a talajvízből pótlódik.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatói szerint a kavicsbányatavak párolgása módosítja a környék talajvízjárását és csökkentheti a talajvízszintet. A hatás száraz, meleg időszakban erősebb, és nemcsak az aktív bányászat idején áll fenn: a már felhagyott bányatavak is tartós vízveszteséget okozhatnak az eredeti, bányászat előtti állapothoz képest.

Egy 2026-ban bemutatott, konkrét térségi bányatavat vizsgáló kutatás évi 745 milliméteres tópárolgást becsült. Ez az adott modellben mintegy 245 milliméterrel volt több annál, mint amennyit a korábbi, növényzettel fedett felszín párologtatott volna el. Ez nem minden délegyházi tóra automatikusan alkalmazható szám, de jól mutatja, hogy a nyílt vízfelület létrehozása a térségi vízmérlegben nem semleges beavatkozás.

Az új bányák ezért többféleképpen hathatnak:

• növelik a nyílt vízfelületet és ezzel a párolgási veszteséget;
• átrendezik a felszín alatti víz áramlási irányait és hidraulikai esését;
• a kitermeléshez kapcsolódó esetleges vízkivétel vagy víztelenítés további terhelést jelenthet;
• az egymáshoz közeli tavak hatásai összeadódhatnak.

A hatás nagysága és iránya ugyanakkor függ a földtani rétegektől, a tó méretétől, mélységétől, a talajvíz áramlási irányától, a közeli csatornáktól és attól is, milyen technológiával dolgozik a bánya. Éppen ezért nem lehet minden vízszintcsökkenést automatikusan egyetlen bányára ráterhelni – de az sem védhető, ha a bányák együttes hatását eleve kizárják.

Délegyháza: összefüggő vízrendszer

Délegyháza fejlődése évtizedek óta összefonódik a kavicsbányászattal. A település hivatalos bemutatkozó oldala tizenkét, összesen mintegy 300 hektár vízfelületű mesterséges tavat említ. Ugyanez az oldal jelentős lakó- és üdülőállományról számol be: a bányatavakból idővel horgászhelyek, strandok, üdülőterületek és közösségi terek lettek.

Ez alapvetően változtatja meg a helyzetet. Ezek a tavak már nem egyszerűen kitermelési területek: emberek élnek mellettük, ingatlanok épültek köréjük, vállalkozások, horgászközösségek és természetes élőhelyek kötődnek hozzájuk. Egy új bánya engedélyezése ezért nemcsak bányászati kérdés, hanem lakókörnyezeti és térségi vízgazdálkodási döntés is.

Egy 2026-os BME-tanulmány a Ráckevei–Soroksári-Duna, a Duna–Tisza-csatorna és a Duna-völgyi-főcsatorna közötti, délen nagyjából Dömsödig terjedő területet modellezte. A modell mintegy ötven bányatavat és más vízfelületet vett figyelembe, és közel harminc talajvízszint-észlelő kút hosszabb adatsorával kalibrálták, illetve ellenőrizték. Vagyis a kutatás éppen azt a szemléletet alkalmazta, amelyre Délegyházán is szükség lenne: nem tavanként, hanem összefüggő rendszerként vizsgálta a térséget.

A modellben a jellemző nedves és száraz állapot talajvízszintje között helyenként akár 80 centiméteres különbség alakult ki, különösen a nagyobb délegyházi és kiskunlacházi tavak környezetében. A kutatók a nagy délegyházi és a délebbre fekvő kiskunlacházi tavak vonalában egy jelentősebb leszívási tölcsért is azonosítottak, amely megállapításuk szerint évtizedek alatt alakult ki.

A tanulmány egy konkrét kiskunlacházi bányató különböző változatait is megvizsgálta. A szinte teljesen fedetlen tó modellje a tótól 2,81 kilométerre található, 1104-es délegyházi megfigyelőkút helyén a tó nélküli állapothoz képest körülbelül 7,2–7,6 centiméteres talajvízszint-csökkenést számított. Ez nem a IV. tó 2026-os mért apadása, és nem bizonyítja, hogy ott ugyanez történt. Azt viszont bizonyítja, hogy egyetlen nagy bányató hatása is átnyúlhat a településhatáron, ezért a kumulatív, vagyis összeadódó hatás vizsgálata nem kerülhető meg.

A legfontosabb adatok továbbra sincsenek egy helyen

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság maga is arra figyelmeztet, hogy egyetlen kút vagy egyetlen mérési időpont nem elegendő a talajvízhelyzet megítéléséhez. Sok mérőhely hosszú adatsorát, a földtani viszonyokat és a térségi összefüggéseket együtt kell értékelni. A talajvíz mennyiségét egyszerre befolyásolja a csapadék, a folyók és tavak utánpótlása, a párolgás, a növényzet vízfelvétele és az emberi vízkivétel.

Az OVF nyilvános térképén megtekinthetők a legutóbbi talajvízmérések és azok eltérése az 1991–2020 közötti havi átlagtól, ám a felület maga is jelzi, hogy ezek nyers, még nem ellenőrzött adatok. Egy ilyen pillanatfelvétel tájékoztatásra alkalmas, ok-okozati bizonyításra nem.

Az átnézett nyilvános forrásokból nem állítható össze egyetlen, könnyen ellenőrizhető táblázat arról, hogyan változott 2017 óta a Délegyházi-tavak I–VI. tavának vízszintje, és ugyanebben az időszakban mit mértek a környező talajvízkutak. Márpedig éppen ez lenne a vita eldöntésének alapja.

A transzparencia hiánya nem elméleti probléma. A Bugyi IX. nevű, Bugyi, Délegyháza, Taksony és Dunavarsány külterületét is érintő, összesen 583 hektáros bányaterület 2026. augusztusi határozata előírta, hogy az éves beszámolókban szerepeljen a kitermelt anyag mennyisége, a teljes vízfelület, az adott évben létrejött és visszatöltött vízfelület, valamint a monitoring eredménye. Egyhektáros vízfelület kialakulása után hitelesített vízmércét kell telepíteni, és azt hetente azonos időpontban le kell olvasni.

Ugyanez a határozat azt is rögzíti, hogy a 2021–2025 közötti évekre előírt adatszolgáltatást nem teljesítették, ezért a hatóság a rendelkezésére álló információkból nem tudta követni a tevékenységet, illetve megállapítani a teljes bányaterület engedélynek való megfelelését. Ez magyarázat a délegyházi IV. tó vízszintjének magyarázata, de erős érv amellett, hogy a mérések és jelentések nyilvánossága nem formaság, hanem alapvető közérdek.

A térségben ráadásul ma is zajlanak bányákkal kapcsolatos eljárások. A Délegyháza XX. bányára vonatkozó 2026-os környezetvédelmi határozat ellen kereseteket nyújtottak be. Ez önmagában nem bizonyít környezeti károkozást, de azt igen, hogy az újabb kitermelések és azok hatásai továbbra is élő, vitatott kérdések.

A lakossági aggodalom sem néhány ember magánügye: a délegyházi I–VI. tavak vízszintcsökkenésének kivizsgálását követelő civil petíció 2026. június 12-ig ezer aláírást gyűjtött össze.

Mit kellene nyilvánosságra hozni?

A helyzet tisztázásához nem újabb megnyugtató nyilatkozatokra, hanem ellenőrizhető adatokra van szükség.

1. A tavak teljes vízszint-idősorára. Az I–VI. tó legalább 2010 óta mért, egységes magassági rendszerben – például méter Balti-föld felett – megadott vízállására, a mérőeszközök helyével, nullpontjával és hitelesítésével együtt. A partvonal-változást geodéziai felméréssel és medertérképpel is dokumentálni kellene.
2. A környező talajvízkutak adataira. A kutak helyét, mélységét, szűrőzött rétegét, nyers és ellenőrzött mérési sorait, valamint az adathiányos időszakokat is közzé kell tenni. Ezeket a csapadék-, párolgási, csatorna- és Duna-ági vízállásokkal, továbbá valamennyi jelentős vízkivétellel együtt kell értékelni.
3. Valódi kumulatív hatásvizsgálatra. Nem elegendő egy-egy bányát úgy modellezni, mintha a környező tavak és más bányák nem léteznének. A meglévő, engedélyezett és tervezett bányatavak együttes hatását több aszályforgatókönyv mellett, független szakmai ellenőrzéssel kell kiszámítani. A modell bemenő adatait, bizonytalanságait és eredményeit is nyilvánossá kell tenni.
4. Előre rögzített intézkedési tervre. Meg kell határozni, milyen tó- vagy talajvízszintnél, milyen időtartamú csökkenés esetén milyen beavatkozás következik: a kitermelés mérséklése, új vízfelület kialakításának felfüggesztése, vízkivételek korlátozása, az engedélyek felülvizsgálata vagy más vízmegtartó intézkedés. Ugyanebben a rendszerben kell követni az élővilág, a vízminőség, a por, a zaj és a tehergépjármű-forgalom változását is.

Lehet-e átmenetileg mérsékelni a kitermelést?

Szakmailag igen, amennyiben a mérések és a modellezés azt mutatják, hogy az adott tevékenység érdemben növeli a vízhiányt. A kitermelés lassítása csökkentheti az új nyílt vízfelületek kialakulásának ütemét, valamint az esetleges közvetlen vízhasználatot.

Nem szabad azonban úgy tenni, mintha a teherautók leállításával másnap visszatérne a víz. A már kialakult bányatavak párolgása a kitermelés szüneteltetése után is folytatódik. Ezért a termelés mérséklése csak egy átfogóbb vízgazdálkodási program részeként lehet hatékony. A BME vizsgálatai szerint a tófelület és ezzel a párolgási veszteség csökkentése mérsékelheti a talajvíz terhelését, de minden ilyen beavatkozás természetvédelmi és társadalmi következményeit külön is vizsgálni kell. (hidrologia.hu)

Nem választhatunk az aszály és a bányászat között

Bizonyíték nélkül nem állíthatjuk, hogy a Délegyházi IV. tó visszahúzódását kizárólag a kavicsbányászat okozta. De ugyanilyen megalapozatlan lenne mindent egyszerűen az aszályra fogni.

A helyes kérdés az, hogy a szélsőségesen száraz időjárásra mekkora további terhelést raknak rá a meglévő és az új bányatavak, a vízkivételek, valamint a térség más emberi beavatkozásai.

A Délegyházi-tavak nem kimeríthetetlen nyersanyagforrások. Élőhelyek, horgászvizek, üdülőterületek, lakókörnyezetek és Délegyháza meghatározó természeti értékei. Ami egyszer tartósan kiszárad, elveszíti élővilágát vagy vízutánpótlását, azt később már nem biztos, hogy egy újabb hatástanulmánnyal helyre lehet állítani. A képek nem mondanak tudományos ítéletet. De olyan kérdést tesznek fel, amelyet többé nem lehet félretenni.

Délegyháza #DélegyháziTavak #Vízvédelem #Környezetvédelem #Kavicsbányászat #Aszály

Források: hidrologia.hu, szabadhang.hu, BME, OVF, HungaroMet

A Mitől apadnak a Délegyházi-tavak? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A hét tudományos híreiben meglepően erősen kirajzolódott egy közös motívum: a részletek időbeli felbontása kezd legalább olyan fontossá válni, mint maga a jelenség. Az AMOC-nál nemcsak a felmelegedés nagysága, hanem annak sebessége számít; a hőségnél nemcsak a napi maximum, hanem a forró órák száma; a Napnál pedig már az aktív régió megjelenése előtti apró jeleket próbáljuk felismerni. A másik nagy irány a rejtett állapotok feltárása: egyetlen sejt több molekuláris rétege, fekete lyukat burkoló sűrű gáz, vagy a galaktikus központban meglepően jól túlélő víz és por. A tudomány ezen a héten különösen sokszor azt mutatta meg, hogy ami első pillantásra nem látszik, gyakran éppen az a legérdekesebb.

1. Az Atlanti-óceán nagy áramlási rendszere nemcsak a felmelegedés mértékére, hanem annak sebességére is érzékeny

Egy új, a Nature Climate Change-ben megjelent modellezési tanulmány szerint az AMOC – az Atlanti-óceán észak–déli hőszállításának kulcsfontosságú rendszere – stabilitását erősen befolyásolhatja, milyen gyorsan változik az éghajlat. A modellben lassú CO₂-emelkedés mellett az AMOC még +5,5 °C globális melegedésnél is stabil maradt, gyorsabb kényszerítés mellett viszont körülbelül +2 °C-nál összeomlott. Ez nem előrejelzés arról, hogy az AMOC +2 °C-nál biztosan leáll, hanem annak bemutatása, hogy az átalakulás sebessége önálló kockázati tényező lehet. (Nature)

Miért fontos? Mert a klímakockázatokat eddig gyakran hőmérsékleti küszöbértékekkel írjuk le. Ez a munka azt sugallja: nemcsak az számít, hová jutunk, hanem az is, milyen gyorsan érünk oda.

2. A napi átlagok elrejthetik a hőség valódi terhét

Egy másik Nature Climate Change-tanulmány órás felbontásban vizsgálta a szélsőséges meleget. Magas kibocsátási pálya esetén a század végére az órás hőszélsőségek gyakorisága a modellek szerint négyszeresére, a lakossági kitettség hatszorosára nőhet. A kutatók szerint a terhelés több mint háromnegyede az alacsony és közepes jövedelmű országokra jutna, és a fiatalabb generációk élettartamuk során lényegesen több szélsőségesen forró órát élhetnek át. (Nature)

Miért fontos? Egy „35 fokos nap” egész más egészségügyi kockázatot jelenthet attól függően, hogy két vagy tíz órán át tart a kritikus hőség. A kutatás ezért finomabb hőségriasztási és várostervezési rendszerek mellett szól.

3. A Webb egy lehetséges „fekete lyuk-csillagot” talált a világegyetem hajnalán

A James Webb űrtávcső adataiból azonosított MoM-BH*-1 objektumot mindössze körülbelül 660 millió évvel az ősrobbanás utáni állapotában látjuk. A kutatók modellje szerint egy szupernagy tömegű fekete lyukat rendkívül sűrű, turbulens gázburok vehet körül. Az ilyen objektumok magyarázatot adhatnak a Webb által felfedezett rejtélyes „kis vörös pontok” egy részére, és arra is, hogyan nőhettek egyes fekete lyukak elképesztően gyorsan a korai univerzumban. (Nature)

Miért fontos? A csillagászok egyik nagy fejtörője, hogyan létezhettek már ilyen korán óriási fekete lyukak. Ez az objektum egy lehetséges gyors növekedési mechanizmust mutat meg – de az értelmezés még további megfigyeléseket kíván.

4. Víz és por a Tejútrendszer központi fekete lyukának közvetlen közelében

A Webb az IRS 3 jelű öregedő csillag környezetében oxigénben gazdag port és vizet mutatott ki, noha a csillag mindössze mintegy 0,55 fényévre található a Sagittarius A* szupernagy tömegű fekete lyuktól. A megfigyelések szerint még ebben a rendkívül erős sugárzási környezetben is létrejöhet és fennmaradhat csillagokból kidobott por és molekuláris anyag. (Európai Űrügynökség)

Miért fontos? A porból és molekulákból épülnek fel később új csillagok és bolygórendszerek. Vagyis még egy galaxis zord központi vidéke sem feltétlenül „kémiai sivatag”.

5. Egyetlen sejtből egyszerre több biológiai „réteg” olvasható ki

A Nature Biotechnology új módszere, a OneCell CUT&Tag ugyanabból az egyetlen sejtből képes nagy felbontásban vizsgálni az epigenomot, a teljes génkifejeződési mintázatot és a sejtfelszíni markereket. A kutatók már emlőmirigysejtek átalakulásánál és korai embrionális sejtek vizsgálatánál is demonstrálták a technikát. (Nature)

Miért fontos? Ritka sejtekből – például korai embriókból vagy egy daganat apró sejtpopulációiból – eddig gyakran egyszerűen nem volt elég minta. Ez a módszer a precíziós orvoslás és a fejlődésbiológia számára különösen érdekes lehet.

6. Egy daganatellenes fehérje kétarcúsága segíthet megérteni az emlőrák gyógyszerrezisztenciáját

A Nature tanulmánya szerint az Rb tumorszuppresszor fehérje hormonreceptor-pozitív emlőrákban nem kizárólag fékezi a sejtosztódást. CDK4/6-gátló kezelés hatására bizonyos körülmények között olyan ösztrogénfüggő génprogramokat is aktiválhat, amelyek éppen a daganat növekedését segítik. Ez különösen hormonkezelésre rezisztens daganatokban korlátozhatja a CDK4/6-gátlók hatását. (Nature)

Miért fontos? Nem új gyógymódról van szó, hanem egy fontos mechanizmus feltárásáról. Ez később segíthet annak eldöntésében, mely betegeknek milyen gyógyszerkombináció lehet a legeredményesebb.

7. A mesterséges intelligencia már a napfoltok megjelenése előtt észlelheti az előjeleket

A NASA COFFIES programjának kutatói olyan gépi tanulási modellt fejlesztettek, amely a Nap felszíne alatt kialakuló aktív régiók finom akusztikai és mágneses jeleiből akár 12 órával a látható megjelenésük előtt képes következtetni arra, hol bukkanhat fel új aktív régió. A rendszer egyelőre kutatási eszköz, és még nem alkalmas operatív űridőjárás-előrejelzésre. (NASA Science)

Miért fontos? A napkitörések és koronakidobódások műholdakat, rádiókommunikációt, elektromos hálózatokat és űrhajósokat veszélyeztethetnek. Néhány órányi plusz előrejelzési idő már komoly gyakorlati értéket jelenthet.

A Heti tudományos összefoglaló bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Örvények keverik a plazmát a Nap felszínén

A Daniel K. Inouye Naptávcső felvételein először sikerült közvetlenül azonosítani a Kelvin–Helmholtz-instabilitást a Nap fotoszférájában. Ez a jelenség akkor alakulhat ki, amikor két, eltérő sebességgel mozgó közeg határán örvények keletkeznek. Földi megfelelői a felhőkön vagy a víz felszínén is megfigyelhetők, a Nap mágneses plazmájában azonban eddig nem állt rendelkezésre elegendő térbeli felbontás a kimutatásukhoz.

A kutatók 19 kilométer körüli részletességű felvételeket elemeztek. Negyvenhét örvényt vizsgáltak meg, amelyek mérete 25 és 170 kilométer között változott. A megfigyelt szerkezeteket nagy felbontású magnetohidrodinamikai szimulációk is visszaadták. Az eredmény arra utal, hogy az instabilitás fontos szerepet játszhat az anyag, az energia és a mágneses fluxus keveredésében, valamint a naplégkör turbulenciájának kialakulásában. A szerzők szerint a folyamat a mágneses erővonalak összefonódásához is hozzájárulhat, így közvetve a napkitörések és a napkorona fűtésének megértéséhez is közelebb vihet.

A tanulmány augusztus 5-én jelent meg a Nature folyóiratban. Az eredeti közlemény

Új kétkvantumbites kapu könnyítheti meg a hibajavítást

Ugyancsak a Nature augusztus 5-i közlése egy új, két kvantumbitet összefonó műveletről számolt be. A kísérletben úgynevezett dual-rail kvantumbiteket használtak: az információt két szupravezető mikrohullámú rezonátor együttes állapota tárolja.

A megoldás előnye, hogy a leggyakoribb hibák jelentős része felismerhető, mert a rendszer észlelni tudja, ha az állapot kilépett a számításra kijelölt tartományból. A bemutatott kapuművelet mintegy 500 nanoszekundum alatt ment végbe. A mérhető törlési hibák aránya körülbelül 0,5 százalék, a fennmaradó Pauli-hibáké 0,1 százalék alatt volt; a bitátfordulások gyakoriságát egymillió műveletenként néhány esetre korlátozták.

Az eredmény nem jelent kész, általános célú kvantumszámítógépet. A kísérlet azt mutatja meg, hogy a kedvező hibaszerkezet összefonó művelet közben is nagyrészt megőrizhető, ez pedig csökkentheti a működő kvantumos hibajavításhoz szükséges hardverigényt. Az eredeti közlemény

Egy elpusztult holdrendszer maradványai keringhetnek a Neptunusz körül

A James Webb-űrtávcső infravörös színképeiben magnéziumban gazdag filloszilikátokat, vagyis víz jelenlétében képződő agyagásványokat azonosítottak a Neptunusz két kis belső holdján, a Larissán és a Galateán, valamint a bolygó gyűrűiben. Ilyen ásványokat korábban nem mutattak ki a külső Naprendszerben, a Jupiter pályáján túl.

A kutatók értelmezése szerint az anyag nagyobb, belsejében egykor folyékony vizet tartalmazó égitestekből származhat. Ezeket a Neptunusz által befogott Triton hold gravitációs hatása és az ezt követő ütközések pusztíthatták el. A törmelék egy részéből később létrejöhettek a ma ismert kis belső holdak és gyűrűk.

Ez valószínű magyarázat, nem közvetlenül megfigyelt eseménysor. A szerzők egy másik lehetőséget sem zárnak ki: egy, a Plutóhoz hasonló differenciálódott égitest túl közel kerülhetett a Neptunuszhoz, majd az árapályerők szétszakíthatták. A tanulmány július 29-én jelent meg a Science Advances folyóiratban, és augusztus első hetében kapott szélesebb nyilvánosságot. Az eredeti közlemény, a Caltech kutatási összefoglalója

A Vénusz hasadékvölgyei még ma is változhatnak

Háromdimenziós termomechanikai modellek alapján a Vénusz egyes hasadékvölgyei jelenleg is aktívak lehetnek, vagy legfeljebb néhány tízmillió éve szűnhetett meg bennük a kéreg tágulása. A kutatók azt vizsgálták, hogyan alakul és miként simul el a felszín domborzata a tektonikai mozgások közben, illetve azok megszűnése után.

A Ganis, a Dali és a Devana Chasma peremének széles kiemelkedései leginkább a modell korai, aktív hasadékképződési szakaszához hasonlítottak. A szimulációkban ehhez évi 3–10 centiméteres tágulási sebesség társult. A szerzők ezt köpenycsóvák közelmúltbeli vagy jelenlegi működésével hozzák összefüggésbe.

A következtetés domborzati adatok és számítógépes modellek összevetésén alapul, nem a felszín mozgásának közvetlen mérésén. A tanulmány július 24-én jelent meg a lektorált Nature Geoscience folyóiratban, a hozzá kapcsolódó szakmai értékelést augusztus 3-án közölte a Nature. Az eredeti közlemény, a szakmai értékelés

Idő előtt öregedhetnek a vérképző őssejtek sarlósejtes betegségben

A sarlósejtes betegség nemcsak a vörösvértesteket károsíthatja: egérmodellekben, valamint 6–23 éves betegek csontvelőmintáiban a vérképző ős- és elődsejtek korai öregedésének jeleit találták. Ezek a sejtek gyengébben szaporodtak, és rosszabbul hoztak létre új vérsejteket.

A kutatók egerekben, illetve laboratóriumi sejtvizsgálatokban két, öregedő sejtek eltávolítását célzó kezelési megközelítést próbáltak ki. A navitoclax, illetve a dasatinib és a kvercetin kombinációja részben helyreállította az őssejtek működését. Az eredmény a génterápiák szempontjából is fontos lehet, mert ezekhez a beteg saját vérképző őssejtjeit kell összegyűjteni és módosítani.

A vizsgálat nem igazolja, hogy a gyógyszer-kombináció sarlósejtes betegek kezelésére hatásos vagy biztonságos lenne: klinikai beavatkozás nem történt. A ltanulmány július 22-én jelent meg a Science Translational Medicine folyóiratban, a Nature augusztus 3-án emelte ki. A tanulmány PubMed-adatlapja, a St. Jude kutatási összefoglalója

Szén-dioxidot köthet meg az óceán vastrágyázása, de máshol okozhat ökológiai kárt

Az óceánok vassal történő trágyázása serkentheti a fitoplankton szaporodását, amely fotoszintézissel szén-dioxidot von ki a légkörből. Egy új globális biogeokémiai modellezés szerint azonban a beavatkozás következményei nem maradnának a trágyázott területen.

A hat évtizedes szimuláció tíz óceáni régiót vizsgált. A Csendes-óceán egyenlítői térsége és a Déli-óceán bizonyult a szén eltávolítása szempontjából a leghatékonyabbnak. Az egyenlítői térségben ugyanakkor a helyi algavirágzás más régiókból vonhatná el a tápanyagokat, és távoli területeken is csökkenthetné a zooplankton mennyiségét. A Déli-óceánban a modell kisebb ökológiai mellékhatást jelzett, de a szerzők ott sem zárták ki a hosszabb távú, globális következményeket.

A munka modellezési tanulmány, nem tengeri terepkísérlet, ezért nem bizonyítja, hogy a módszer nagy léptékben biztonságosan alkalmazható. A cikk július 29-én került online, és a Nature augusztus 6-i számának címlaptémája lett. Az eredeti közlemény, a Nature szakmai kommentárja

Franciaországban minden korábbinál melegebb júliust mértek

A Météo-France augusztus 4-én közzétett országos mérési értékelése szerint 2026 júliusa volt a legmelegebb hónap Franciaország szárazföldi területén a mérések huszadik század eleji kezdete óta. Az országos havi középhőmérséklet 24,9 Celsius-fok volt. A hónap egyben a rendkívül száraz júliusok közé került.

Ez intézményi mérési közlés, nem szakfolyóirati tanulmány. Hírértékét az országos rekord, valamint az adja, hogy a júliusi eredmény egy ugyancsak rekordmeleg júniust követett. A meteorológiai szolgálat az értékelést a hosszabb ideje megfigyelhető, az 1991–2020-as éghajlati átlagnál jóval melegebb nyári hónapok sorába helyezte. A Météo-France 2026-os éghajlati értékelései, a mérési eredmények összefoglalója

Az összefoglaló az MI segítségével készült

A A hét tudománya: vérképző őssejtek, napplazma és óceáni szénmegkötés bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A Miyawaki Akira japán botanikus által kidolgozott technika lehetővé teszi, hogy kis területen rövid idő alatt sűrű, biológiailag változatos erdőfoltok jöjjenek létre. A módszer válasz az urbanizáció, az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése okozta kihívásokra. Segítségével kis területek is működőképes ökoszisztémákká alakíthatók, amelyek fontos ökológiai és társadalmi szolgáltatásokat nyújtanak.

Az európai ökológusok munkáiból és a hagyományos japán növényismeretből egyaránt merítő Miyawaki olyan technikát dolgozott ki, amelynek segítségével őshonos növényfajok felhasználásával viszonylag rövid idő alatt helyreállíthatók a természetes erdőtársulások. A japán őserdőkkel kapcsolatos kutatásai azt mutatták, hogy ezek az erdők változatosabbak és stabilabbak a monokultúráknál vagy a mesterséges erdőtelepítéseknél. Ez a felismerés vált módszerének alapjává.

A Miyawaki-módszer több alapelvre épül, amelyek együttesen alkotnak hatékony telepítési rendszert. Az őshonos fajok kiválasztása meghatározó a zseberdő sikerében. Ezek a növények alkalmazkodtak a legjobban a helyi éghajlati és talajviszonyokhoz, ezért nagyobb eséllyel maradnak életben és fejlődnek megfelelően.

Változatos ökoszisztémát alakítanak ki, amely a növényzettől a rovarokon át más állatfajokig számos élőlénynek biztosíthat élőhelyet. Ugyanakkor Magyarország esetében az idei nyár azt mutatja, hogy a szárazságtűrő fajok és az őshonos növények kombinálásával érdemes tervezni.

A kiválasztott fajok között lehetnek a térségre jellemző lombhullató fák, cserjék és évelő növények. A kutatások szerint a fajgazdagság hozzájárulhat az ökoszisztéma egészséges működéséhez, stabilitásához, valamint a betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenálló képességéhez.

A növényeket egymáshoz nagyon közel ültetik el, ezzel a természetes erdőkben kialakuló viszonyokat igyekeznek utánozni. Egy négyzetméterre akár három-öt csemete is kerülhet, így sűrű és tömör növényállomány jön létre. A növények versengenek a fényért és a rendelkezésre álló helyért, ami serkenti a felfelé irányuló növekedésüket és gyökérzetük fejlődését. Ennek eredményeként gyorsabban növekedhetnek, és rövidebb idő alatt alakulhat ki stabil, önfenntartó ökoszisztéma.

Az ültetés előtt a talajt külön erre a célra készítik elő. Szerves anyagokkal, például komposzttal dúsítják, hogy megfelelő feltételeket teremtsenek a növények fejlődéséhez. A talajt fellazítják, levegősebbé teszik, és a kiválasztott fajok igényeihez igazítják. Ez javíthatja víz- és tápanyagmegtartó képességét. Gyakran bioszenet is alkalmaznak a talajszerkezet és a vízmegtartó képesség javítására, ami különösen az aszályos időszakokban lehet fontos.

Magyarország első, Miyawaki elvei alapján kialakított minierdejét 2021. május 20-án telepítették a budapesti Tabánban. A 40 négyzetméteres területre kilenc őshonos fa- és cserjefaj összesen 120 példánya került. A helyszínen talajcserére is szükség volt.

A telepítés után a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kutatói vizsgálni kezdték az állományt. Nemcsak a növények magasságát követték, hanem egyes fajok fotoszintetikus teljesítményét és párologtatását, továbbá a talaj, a lomb és a környező gyep hőmérsékletét is mérték.

A 2025-ben közölt eredmények szerint a vénic-szilek és a korai juharok átlagos magassága három év alatt elérte a négy métert. A legnagyobb fotoszintetikus teljesítményt az egybibés galagonyánál és a vadkörténél mérték. A kutatók megállapítása szerint az egyes fajok a rájuk jellemző ütemben fejlődtek, miközben a fényért folyó versengés és a feljavított talaj is befolyásolta növekedésüket. A MATE tanulmányának összefoglalója

A „minierdő” vagy városi pagony elnevezés inkább közérthető megjelölés, mint jogi vagy erdészeti kategória. A MATE kutatói ezért a „Miyawaki-pagony” kifejezést javasolják: Magyarországon az erdő fogalmához legalább fél hektár, vagyis 5000 négyzetméter egybefüggő fás terület kapcsolódik. A tabáni folt ennek kevesebb mint egy százaléka.

A Miyawaki-módszerben nem használnak növényvédő szereket vagy műtrágyákat. A természetes növényvédelmi megoldásokat részesítik előnyben, ami elősegítheti az egészséges és kiegyensúlyozott ökoszisztéma kialakulását. Így a növény- és állatvilág a vegyszerek kedvezőtlen környezeti hatásai nélkül fejlődhet. A természetes növényvédelem eszköze lehet például a kártevőket távol tartó növények telepítése, a rovarok természetes ragadozóinak támogatása, illetve a komposzt tápanyagforrásként történő alkalmazása. Ezek segíthetnek fenntartani az ökoszisztéma egészségét káros vegyszerek használata nélkül.

A kezdeti, két-három évig tartó növekedési időszak után a zseberdő már csak kevés gondozást igényel. A növényállomány önfenntartóvá válik, az ökoszisztéma pedig egyre inkább önállóan kezd működni. Az erdő fokozatosan önszabályozóvá válik, ezért kevesebb emberi beavatkozást igényel, miközben ellenállóbb lehet a környezeti változásokkal szemben. Ennek köszönhetően a fenntartás költség- és munkaigénye a hagyományos erdőtelepítési módszerekhez képest jelentősen csökkenhet. Az erdő fejlődésével a növények természetes életciklusai és az ökológiai szukcesszió folyamatai kerülnek előtérbe.

A Városi pagonyok: mit tudunk a Miyawaki-erdőkről? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.