A „víznagyhatalom” mítosza és a porzó utak

Bár szeretjük azt hinni, hogy a Kárpát-medencében bőségben van vizünk, a valóság ennél jóval szárazabb. „Őrült nagy baj van” – fogalmazott a GPC vitaestjén Balogh Péter, a Vízválasztó Mozgalom elnöke, rávilágítva egy évtizedes szemléletbeli hibára. Még mindig a víz elvezetésében és a gyors lecsapolásban vagyunk aktívak, nem pedig a megtartásában.

A magyar táj vízellátottsága terén a helyzet drámaivá vált az elmúlt évek során: a Tisza vízgyűjtőjén mára nagyjából három és fél balatonnyi, a Dunáén pedig egy balatonnyi víz hiányzik a talajból.

Miközben aszály sújtja a földeket, az árhullámokat továbbra is igyekszünk minél gyorsabban kivezetni az országból, ahelyett, hogy hagynánk azokat beszivárogni a talajba. Az eredmény? Porzó utak márciusban, és fák, amelyek gyökere már nem éri el a mélyre süllyedt talajvizet. 2026-ban a januári nagy hó ellenére a helyzet már március végén aszályt mutat itthon és az egész régióban. Bár a „Vizet a tájba” program révén tavaly már megkezdődtek előremutató beavatkozások, Orbán Viktor egy nemrég elhangzott beszédében is elismerte a hátralévő feladatok hatalmas voltát.

Ipar vagy élelem? – A magyar föld paradoxona

Ez a válság nemcsak környezeti, hanem strukturális is. A vitaest egyik legérdekesebb pontja a hazai földhasználat arányainak kérdése volt. Bár jelentős mezőgazdasági területekkel rendelkezünk, Balogh Péter felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar szántóföldi gabonatermelés nagyjából 10 százaléka szolgál közvetlen emberi fogyasztásra. A fennmaradó rész jelentős arányban ipari alapanyagként (például bioetanol) vagy állati takarmányként kerül felhasználásra, illetve exportálják. Magyarország az Európai Unió harmadik legnagyobb bioetanol-termelője, mindössze Franciaország és Németország előzi meg.

A jelenlegi termelési szerkezet tehát nagyobb hangsúlyt helyez az exportpiacokra és az ipari igényekre, mint a közvetlen hazai élelmezésbiztonságra. Mint Polgár Ákos (Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége) elmondta, a hazai cukortermelés a kereslet alig 40%-át képes kielégíteni, de burgonyából sem tudjuk fedezni a hazai szükségletet.  Ezt a képet tovább árnyalja az ország utóbbi években indult új, erőforrás-intenzív gazdaságfejlesztési stratégiája.

A hazai döntéshozók célja az volt, hogy Magyarország meghatározó szerepet töltsön be az akkumulátorgyártásban, ami azonban természetéből fakadóan számottevő víz- és energiaigénnyel jár. Egy az aszályok által egyre inkább érintett térségben ez az irány kihívások elé állíthatja a lakosság és a hazai élelmiszertermelés jövőbeni vízellátását.

A Green Policy Center szakmai álláspontja szerint a klímasemlegességi átmenet nem valósítható meg nagymértékű energiatárolás nélkül, így valamekkora szintű hazai akkumulátorgyártásra is szükség van. Sem gazdaságilag, sem a környezeti igazságosság szempontjából nem lenne felelős döntés a saját zöld átállásunkhoz szükséges technológiát kizárólag importra alapozni, ráadásul az uniós irányelvek is az Európán belüli gyártás megerősítését szorgalmazzák. A fő kérdés tehát nem maga a technológia, hanem a lépték: a hazai ökológiai adottságok ismeretében indokolt-e a belső szükségleteket többszörösen meghaladó, alapvetően exportorientált, magas víz- és energiaigényű kapacitásokat kiépíteni. (A GPC jelen újraiparosítási hullámról készült elemzése itt érhető el.)

Fel kell hagyni a talaj kizsigerelésével és vissza kell adni területeket a víznek ott, ahol a szántóföldi művelés már csak veszteséget termel. A vízigényes kukorica helyett szárazságtűrő növényekre (mint például a cirok) és új kertészeti kultúrákra (mint például a füge) van szükség, valamint az adórendszerrel és tudatosítással árelőnybe kell hozni a helyi, szezonális és klímabarát élelmiszereket.

A beszélgetés egyik fontos végkövetkeztetése az volt, hogy a természet nem fog megvédeni minket, ha mi magunk romboljuk le a védfalait. Ha nem változtatunk, a hazai élelmiszer hamarosan luxuscikké válik, mi pedig továbbra is egyre több import élelmiszert eszünk majd a kiszáradó földek szélén, egyre magasabb áron.

A Luxus lesz a hazai élelmiszer, ha nem változik az agrárpolitika bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) a meteorológia világnapja alkalmából közzétett
jelentése szerint 2015-2025 közötti 11 év az eddigi legforróbb évek voltak zsinórban. Ez már
nem egyszeri alkalom, vagy kilengés, hanem a trend. A párizsi klímacél – lehetőség szerint a
globális felmelegedés 1,5°C-on korlátozása – egyre inkább elérhetetlennek tűnik. A mérések
alapján 2 millió éve nem volt ilyen magas a szén-dioxid koncentrációja a levegőben.
A kutatók szerint további aggodalomra ad okot, hogy az óceánok hőmérséklete is drasztikus
mértékben emelkedik. Az iskolában földrajzórán megtanultuk: az óceán nyáron hűt, télen fűt. A víz nagy mennyiségű hőt képes felvenni és azt csak később, fokozatosan adja le. Így az
üvegházhatású gázok arányának csökkenése után is, az óceánok akár évszázadokon át tovább melegíthetik a légkört.

A hetekig tartó nyári hőhullámok, a trópusi éjszakák, az aszályok, az azokat követő heves
zivatarok, az enyhe telek és szürke latyakos karácsonyok, amiket most klímaanomáliának
vagy extrém időjárásnak nevezzük, normalitássá válnak. Tehát nekünk és az elkövetkező
generációknak a dédszüleinkéhez képest teljesen új éghajlathoz kell alkalmazkodnunk.
Éppen ezért nem csak a klímaváltozás kordában tartására kell koncentrálni. Hangsúlyt kell
kapnia mind a politikában, a gazdasági életben és a társadalomban az alkalmazkodásnak. Ez a szemlélet Magyarország esetében különösen fontos. Hazánk részesedése a globális
üvegházhatásúgáz-kibocsátásból csekély, mindössze 0,12%. Ez azt jelenti, hogy a hazai
kibocsátás csökkentése önmagában csak korlátozott hatással van a globális folyamatokra.
Ugyanakkor a klímaváltozás komoly kihívások elé állítja a gazdaságot és a lakosságot.

Klímaváltozás Magyarországon

A változások Magyarországon is drasztikusak. Amíg hazánk legnagyobb része korábban a
mérsékelten meleg – száraz klímatartományba tartozott, addig mostanra a meleg – száraz
kategória vált uralkodóvá. Az elmúlt években az éves átlaghőmérséklet akár 2 fokkal is meghaladta a korábbi évek átlagát. A hőségnapok száma folyamatosan növekszik, az elmúlt évtizedben akadt olyan év is, amikor 60 napon mértek 30°C feletti hőmérséklet. Így már Magyarországon is előfordulnak a trópusi éjszakák, amikor még éjszaka sem hoz enyhülést.
A csapadék eloszlása és mennyisége is megváltozott. Egyre gyakoribbak a rövid ideig tartó,
intenzív záporok, zivatarok és egyre hosszabbak az aszályos időszakok. A csapadék
mennyisége csökken. Különösen az Alföldön drámai a helyzet. Kiskunmajsán mindössze 268
mm csapadék hullott, ami „nem sokkal több”, mint az a 184 mm, ami Csökölyön csupán
egyetlen nap leforgása alatt esett.

Alkalmazkodnunk kell a hőhullámokhoz, hőségnapokhoz és a trópusi éjszakákhoz

A nyári nappali és éjszakai hőség különösen megterheli a szervezetünket és a
teljesítményünkre is negatívan hat. Sőt az idősek és kisgyermekek számára a kánikula akár
halálos is lehet. Becslések szerint a 2024-es rekordmeleg nyáron Európában több mint 60.000 ember, köztük több száz magyar halt meg a hőség következtében.

Nagyvárosaink igazi betonsivatagok. Ez kedvez a nyári extrém magas hőmérséklet
kialakulásának. Ahhoz, hogy megakadályozzuk a városok „túlhevülését” csökkenteni kell a
belvárosokban a beépítettséget, és figyelmet kell fordítani az utcák, terek árnyékolására.
A lakóépületek tervezésénél és felújításánál is korszerűbb, a megváltozott klímaviszonyokhoz igazodó szabványokra van szükség. Nemcsak a fűtés energiahatékonyságát kell javítani, hanem legalább ekkora hangsúlyt kell kapnia a nyári hővédelemnek is – beleértve a hatékony hűtést és az árnyékolási megoldásokat.
A kánikula munkavédelmi kihívást is jelent, hiszen nem mindenki dolgozik klimatizált
épületekben. Az építőipari munkások, a postások, ételfutárok munkaidejük legnagyobb részét nyáron a tűző napon töltik, így ők különösen kitettek a napszúrásnak, hőgutának vagy hősokknak. Emiatt újra kell szabályozni a Munka Törvénykönyvét, hogy megvédjük a
szabadban dolgozók egészségét és életét.

Magyarországon sokáig tartotta magát az az elképzelés, hogy a vízkészleteink határtalanok.
Sajnos az elmúlt évek éppen az ellenkezőjét bizonyították be. Tudatosítani kell minden
szereplőben, hogy a rendelkezésre álló víz nem végtelen. Az alkalmazkodás leglényegesebb
eleme, hogy a víz gyors elvezetése helyett azt a tájba kell visszajuttatni. El kell tárolni a
nedvességet a száraz időszakokra.

Ezen kívül csökkenteni kell a felhasznált víz mennyiségét és a pazarlást. Ezért a
mezőgazdaságban támogatni kell például a precíziós öntözőtechnikák elterjedését. A
növénytermesztés jellegét is át kell alakítani. A vízigényes monokultúrákat fel kell váltania a
szárazságtűrőbb, változatosabb vetésszerkezeteknek és fenntarthatóbb gazdálkodási
módszereknek. A másik nagy fogyasztónak, az iparnak is csökkentenie kell a
vízfelhasználását új technológiák bevezetésével. Mindemellett az ipari létesítmények
tervezésekor és telepítésekor figyelembe kell venni a rendelkezésre álló vízkészleteket.
Tudatosulnia kell, hogy hazánk nem alkalmas vízzabáló üzemek, például akkumulátorgyárak
létesítésére.

A lakosságnak is meg kell tanulnia a tudatos és takarékos vízhasználatot, fontos, hogy egyre
több háztartás használjon víztakarékos eszközöket. Ezen túl sürgősen modernizálni kell a
hazai ivóvíz-infrastruktúrát is. Országos átlagban a vízhálózat vesztesége 20%, ami egy
vízhiánnyal küszködő országban túl magas. Maga az Állami Számvevőszék írta 2024-ben:
„Fennáll a kockázata annak, hogy az ivóvíz-szolgáltatás jelenlegi formájában hosszú távon
nem lesz fenntartható.”

Budapest – zöld főváros

A budapesti betonsivatag a nyári hőségben elviselhetetlen. Viszont az elmúlt években a
városvezetés jelentős lépéseket tett azért, hogy bezöldítse a várost és így csökkentse a nyári
kánikulát. 2019 óta mintegy 35 000 fát ültettek. Így egyre gyarapodnak a zöld oázisok, ahol
árnyékban lehet hűsölni és élvezni a nyarat. De nemcsak fát ültet a város, a matuzsálemeket is megbecsüli. Egy új favédelmi protokollt alakítottak ki, amely biztosítja, hogy az építkezések során úgynevezett „fabarát” tervek készüljenek és elkerüljék a fák kivágását.
A város a lakosságot is bevonja a zöldítésbe. A belvárosi, zárt udvaros, gangos házak
lakóközösségei már hat éve pályázhatnak zöldfelületek kialakítására, mint a zöldkazetták,
zöldfalak vagy zöldtetők. Ezek a megoldások képesek csökkenteni a belső udvarok
hőmérsékletét, és kellemesebb, élhetőbb mikroklímát biztosítanak az ott élők számára.
Zöld Gerilla Mozgalom – cselekedj lokálisan!

A mozgalom alapítója, Kulcsár László gazdálkodó szerint legalább egy balatonnyi vizet
kellene visszatartani a tájban ahhoz, hogy érdemben lassítani lehessen Magyarország
kiszáradását és elsivatagosodását.

A vízvisszatartás egyik legkézenfekvőbb eszközei a hazánkat keresztül-kasul behálózó
vízelvezető árkok lehetnének. Sok esetben elegendő lenne a meglévő zsilipek lezárása, illetvea tönkrement műtárgyak ideiglenes, akár néhány deszkával történő elrekesztése ahhoz, hogylassítsuk a víz lefolyását, és növeljük a tájban maradó víz mennyiségét.
A Zöld Gerilla Mozgalom az elmúlt években több figyelemfelkeltő akciót is szervezett.
Önkénteseik kisebb léptékű vízvisszatartó megoldások kialakításával, árkok ideiglenes
elzárásával mutatták be, hogy már minimális eszközökkel is látványos eredményeket lehet
elérni. Emellett szakmai fórumokkal és közösségi kampányokkal igyekeznek ráirányítani a
közvélemény és a döntéshozók figyelmét a vízvisszatartás fontosságára.

A kezdeményezésegyik legfontosabb üzenete, hogy a megoldás nem feltétlenül nagy léptékű beruházásokbanrejlik, hanem sokszor helyi, közösségi szinten is megvalósítható lépésekben.Válaszúthoz érkeztünk. El kell döntenünk, hogy megmaradunk-e a régi, elavult módszereknél egy teljesen megváltozott világban, vagy változtatunk azokon és alkalmazkodunk az újhoz. Az idő sürget, nem érünk rá, mint Petőfi versében Pató Pál úr!

A Hőség és aszály: a klímaváltozáshoz alkalmazkodni kell bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Forrás: faz.de Évek óta azt halljuk: mikroműanyagot eszünk, iszunk, lélegzünk, és már nemcsak a tengeri halakban, hanem vérünkben, agyunkban, heréinkben és a méhlepényben is ott van. A kép apokaliptikus volt, a címek kattintásra készen álltak, a következtetés pedig egyszerűnek tűnt: a modern ember belülről is műanyaggá válik. Most azonban a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung egy kényelmetlenebb kérdést tesz fel: mi van, ha mindez túl gyors következtetés volt?

Nem tévedés, hanem hiányos tájékoztatás

A bécsi egyetem professzora, Lea Ann Dailey szerint nem arról van szó, hogy a kutatók tévedtek, hanem arról, hogy a bizonytalanságot nem mondták el elég hangosan. A mikroműanyag-kutatás fiatal, az analitikai módszerek kiforratlanok, a mérések érzékenyek – és közben egy érzelmileg túlfűtött társadalmi vita várta az eredményeket.A tudomány tette a dolgát: mért, talált, publikált. Csak épp nem tette hozzá eléggé: „ez még kísérleti fázis, pilot tanulmány”. A közvélemény viszont nem pilot tanulmányokat olvas, hanem címeket. És a címek már készen szállították a félelmet.

A mikroműanyag legnagyobb trükkje: mindenhol ott van

A kutatók legnagyobb ellensége maga a műanyag. Ott van a levegőben, a laborasztalon, a pipettában, a mintatartóban, sőt még abban a zacskóban is, amelyben a szervmintát tárolják. Így amikor mikroműanyagot találnak egy szövetben, a legnehezebb kérdés nem az, hogy mit mértek, hanem az, hogy mikor került oda. A „heilbronni fantom” legendás esete – amikor éveken át egy nem létező sorozatgyilkos DNS-ét követték, amely valójában egy gyárban dolgozó nőé volt – ma már tankönyvi példa. És pontosan ugyanez a veszély leselkedik a mikroműanyag – kutatásra is: kontamináció, amit ténynek hiszünk.

A test nem tengervíz

A gond ott válik igazán komollyá, hogy az emberi szövet nem egy pohár víz. Zsírokból, fehérjékből, sejtekből áll, amelyek a mérés során úgy viselkedhetnek, mintha műanyagok lennének. A tömegspektrométer nem kérdezi meg: zsír vagy polietilén? Csak jelet lát. Ezért fordulhat elő az a kínos lehetőség, hogy a nagy vihart kavart „mikroműanyag az agyban” eredmények valójában az agy zsírtartalmát mérték újra. Ha így van, akkor ez módszertani tanulság.

Akkor megnyugodhatunk?

Nem. De pánikra sincs ok. Biztosnak tűnik, hogy:

• nyelünk mikroműanyagot,
• kis része át is juthat a szervezeten,
• de hogy mekkora mennyiség épül be a szövetekbe,
• és hogy ez konkrét betegségeket okoz-e, arra ma még nincs megbízható válasz.

Ez a bizonytalanság nem a tudomány kudarca. Ez a tudomány őszinte állapota.

A valódi veszély: amikor a félelem megelőzi a tudást

A mikroműanyag sztori figyelmeztetés is. Nem arra, hogy „nem kell komolyan venni”, hanem arra, hogy a tudományos eredmények értelmezése legalább olyan fontos, mint maga a mérés. Ha túl korán kiáltunk katasztrófát, elveszítjük a hitelességet, elbizonytalanítjuk a közvéleményt, és végül akkor nem figyelnek ránk, amikor már tényleg kellene. A legrosszabb forgatókönyv nem az, hogy kiderül: kevesebb mikroműanyag van bennünk, mint hittük. hanem az, hogy a valódi környezeti és egészségügyi veszélyek zajában már senki sem tud különbséget tenni mérés, feltételezés és riogatás között.

A Mikroműanyag mindenhol – vagy mégsem? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A mérések szerint a hőmérséklet egyes térségekben plusz 20 Celsius-fokkal haladta meg a sokéves átlagot. A sarkvidéken elhelyezett bóják fagypont feletti értékeket rögzítettek olyan területeken, ahol ilyesmi korábban elképzelhetetlen lett volna. A jelenséget egy erős alacsony nyomású légköri rendszer és a rekordmeleg Atlanti-óceán együttese idézte elő. A háttérben azonban nem egyszeri „furcsaság” áll, hanem egy sokkal nyugtalanítóbb folyamat.A tudósok szerint az Északi-sarkvidék közel négyszer gyorsabban melegszik, mint a Föld átlaga az 1979 óta végzett mérések alapján. És ez már nem figyelmeztetés, hanem tény.

Közben egy hatalmas sztratoszférikus felmelegedési esemény feldarabolja a poláris örvényt, és sarkvidéki levegőt zúdít Észak-Amerikára és Európára. A légköri modellek egy ritka és rendkívül erőteljes eseményt jeleznek magasan az Északi-sark felett, amely a következő hetekben drasztikusan átalakíthatja a téli időjárást. Jelenleg egy hirtelen sztratoszférikus felmelegedés zajlik, amelynek során a felső légkör hőmérséklete néhány nap alatt több mint 90 Fahrenheit-fokkal emelkedett.

Ez a szélsőséges felmelegedés meggyengíti és kisebb örvényekre töri a poláris örvényt – azt a magaslégköri szélrendszert, amely normál esetben a sarkvidékeken tartja fogva a fagyos levegőt. Ha ez a stabil keringés összeomlik, az addig bezárt rendkívül hideg levegő kiszabadul, megteremtve a feltételeit annak, hogy a sarkvidéki időjárás látványosan dél felé húzódjon, a mérsékelt övezetekbe.

Ennek hatásai várhatóan február közepéig a talajszintig is leérnek. A vezető meteorológiai szolgálatok előrejelzői szerint az ilyen változások jellemzően az esemény kezdetét követő egy–három héten belül jelentős hideglevegő-betörést idéznek elő Észak-Amerika keleti részén és Európa egyes területein. Bár ez a légköri átrendeződés nem garantál konkrét, rekorddöntő viharokat, egyértelműen egy nagy átmenetet jelez: az eddig „bezárt” sarkvidéki hideg aktívan kezd kiszivárogni, jelentősen növelve a tartós, kemény fagyos időszakok esélyét az északi féltekén.

Egy eltűnő táj küszöbén

A felmelegedés hatása messze túlmutat a sarkkörön. A tengeri jég nemcsak egy látványos természeti képződmény, hanem a Föld klímarendszerének egyik kulcseleme. A fehér jégfelszín visszaveri a napsugárzást, míg az alatta megjelenő sötét óceán elnyeli azt. Amikor a jég eltűnik, a felmelegedés felgyorsul – egy önmagát erősítő spirál indul el.

A legfrissebb kutatások szerint még akkor is, ha az emberiség azonnal és drasztikusan csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását, a következő két évtizedben eltűnhet az Északi-sark nyári tengeri jégtakarója. Ez nem pusztán egy környezetvédelmi probléma: ez lenne az első alkalom, hogy az emberi tevékenység hatására egy teljes földrajzi táj gyakorlatilag megszűnik.

Élővilág és időjárás – dominóeffektus

Az Északi-sark speciális élővilága – jegesmedvék, fókák, rozmárkolóniák – szorosan a jéghez kötődik. A jég eltűnésével nem egyszerűen alkalmazkodási nehézségek jelennek meg, hanem az életfeltételek szűnnek meg. A fajok nem lassan fogyatkoznak, hanem élőhely nélkül maradnak.

A hatások azonban nem maradnak északon. A sarkvidéki felmelegedés gyengíti a poláris futóáramlást, amely az északi félteke időjárását szabályozza. Ennek következményei már most is érzékelhetők: szélsőséges hőhullámok, szokatlan hidegbetörések, elhúzódó aszályok és hirtelen, intenzív csapadékos időszakok váltják egymást. Az időjárás egyre kevésbé „viselkedik úgy, ahogy megszoktuk”.

Nem távoli probléma

Az Északi-sark olvadása gyakran tűnik távoli, elvont kérdésnek. Pedig valójában a Föld klímarendszerének egyik stabilizáló eleme kerül veszélybe. Ha ez megbillen, annak hatásait minden kontinensen megérezzük. A mostani tél közepi olvadás nem végpont, hanem jelzés. Egy olyan jelzés, amely azt mutatja: a változások gyorsabbak és radikálisabbak, mint ahogyan korábban feltételeztük. A kérdés egyre kevésbé az, hogy megtörténik-e a visszafordíthatatlan átalakulás, és egyre inkább az, hogy milyen gyorsan és milyen áron.

Forrás: Severe Weather Europe (2026). Stratospheric Warming Alert: A Massive Shift in the Polar Vortex is Forecast for early February.

A Olvadás tél közepén az Északi-sarkon – dermesztő hideg Észak-Amerikában és Európában bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Egy csendes, de forradalmi jogi fordulat révén a Nemzetközi Bíróság (ICJ) múlt hónapban megnyitotta az utat, hogy az országok beperelhessék egymást a klímaváltozás miatt. Először fordul elő, hogy egy kormányt nemcsak a saját kibocsátásaiért lehet jogilag felelőssé tenni, hanem azért is, ha nem tesz eleget a klímakárok megelőzéséért. Ez pedig azt jelenti, hogy Európa történelmi szerepe a környezeti válság kiélezésében komoly jogi vizsgálat alá kerülhet.

Miközben Európa továbbra is exportál fosszilis energiaipari infrastruktúrát, támogatja a szennyezőket, és ellenáll a „veszteségek és károk” miatti kártérítési kifizetések követelésének, az ENSZ legfelsőbb bírósága világossá tette: a tétlenség immár törvényellenes.

Ezzel Európa gyarmati múltja is előtérbe kerül. Néhány európai ország – például Franciaország, Hollandia és az Egyesült Királyság – tengerentúli területei ma létezésüket fenyegető veszélyekkel néznek szembe az emelkedő tengerszint és az egyre hevesebb viharok miatt. Most, hogy a jogi alapok le vannak fektetve, hamarosan kártérítési igények érkezhetnek Európába.

Jogi forradalom

Az ICJ állásfoglalása csendes jogi forradalmat jelent a nemzetközi klímakérdések területén. Világossá teszi: az államok nem cselekedhetnek – vagy mulaszthatnak el cselekvést – következmények nélkül.

Az ítélet szerint az országoknak jogilag kötelező csökkenteniük az üvegházhatású gázkibocsátásukat, védeniük kell az emberi jogokat a klímaváltozással összefüggő károktól, és nemzeti politikáikat tudományos alapú célkitűzésekhez kell igazítaniuk. E kötelezettségek elmulasztása „nemzetközileg jogellenes cselekménynek” minősülhet, amely jogi követeléseket vonhat maga után: kártérítést, helyreállítást, vagy akár tevékenységek leállítására vonatkozó jogi utasítást.

„Ez egy bolygószintű aggodalom, amely minden életformát veszélyeztet” – fogalmazott Yuji Iwasawa bíró, az ICJ elnöke.

Az ICJ tanácsadó véleménye nem új szerződéseket hoz létre, hanem meglévő nemzetközi jogot értelmez – ideértve a környezetvédelmi elveket, az emberi jogokat és a Párizsi Megállapodást. Már most is idézik bíróságokon, és várhatóan formálja a jövőbeli döntéseket – hatása messze túlmutat Hágán.

És azok számára, akik a klímaválság frontvonalában élnek – például alacsonyan fekvő szigetországok, aszállyal sújtott közösségek és klímamenekültek –, az ítélet egy régóta megtagadott dolgot nyújt: igazságszolgáltatáshoz vezető utat.

Miért kell Európának aggódnia

Az EU és tagállamai a világ legnagyobb történelmi kibocsátói közé tartoznak – az európaiak fejenként átlagosan közel 70%-kal több üvegházhatású gázt bocsátanak ki, mint a világátlag. Az ipari forradalom kezdete óta az európai országok rendkívüli mértékben égettek el fosszilis tüzelőanyagokat, a globális kibocsátás 22%-áért felelősek.

Ugyanakkor sok olyan ország, amely ma a legsúlyosabb klímahatásokat szenvedi el – például Tuvalu, Vanuatu, Guyana, Mozambik –, egykor európai gyarmat volt. És számos, ma is európai országok irányítása alatt álló terület – például Francia Polinézia vagy a Holland Karib-térség – a Föld legsebezhetőbb területei közé tartozik. Minimálisan járultak hozzá a problémához, de leginkább ők szenvednek az emelkedő tengerektől, az erősödő viharoktól és az élelmiszerbizonytalanságtól.

Európa klímapolitikája gyakran magas erkölcsi elveket és vezető szerepet hirdet. De miközben cselekvést ígér, továbbra is exportál fosszilis energiainfrastruktúrát, támogatja a szennyezőket, és hátráltatja a klímaváltozással kapcsolatos „veszteség és kár” finanszírozását. A szavak és tettek közti ellentmondás régóta bírálat tárgya. Most viszont ez jogi kockázattá vált.

„Azok, akik a legkevesebbet tették a válság előidézéséért, megérdemlik a védelmet, a jóvátételt és a jövőt” – mondta Vishal Prasad, a Pacific Islands Students Fighting Climate Change nevű szervezet képviselője, amely kulcsszerepet játszott az ICJ-döntés előmozdításában.

Európa vonakodása, hogy fizessen múltbéli és jelenlegi környezeti károkért, nemcsak képmutató, hanem jogilag is védhetetlen.

Gyarmati elszámoltatás

Dr. Margaretha Wewerinke-Singh, a nemzetközi fenntarthatósági jog kutatója szerint az ICJ állásfoglalása megerősíti az úgynevezett jogi dekolonizáció lehetőségét: „Ez megnyitja az utat a – különösen sebezhető államok és tengerentúli területek – kártérítési igényei előtt, mivel megerősíti, hogy az államok felelősségre vonhatók klímakárokért, ha nem teljesítik kötelezettségeiket” – mondta a The European Correspondent lapnak. Bár a jogi siker továbbra is attól függ, hogy bizonyítható-e az okozati összefüggés a kár és az állami tevékenység között, „ez egyre inkább lehetséges. Ez óriási lépés az elszámoltathatóság felé.”

A Bíróság gyakorlatilag elismerte, hogy a klímaigazságosság nem választható el a történelmi igazságtalanságoktól. Azok az államok, amelyek a gyarmati expanzió révén felhalmozott erőforrásokra és iparosításra építették jólétüket, most jogilag is felelőssé tehetők azokkal szemben, akiket egykor uraltak.

Még az ICJ mérföldkőnek számító véleménye előtt is voltak olyan esetek, amikor európai tengerentúli területek pert indítottak az anyaállamuk ellen a klímaintézkedések hiánya miatt. 2024 januárjában a Greenpeace Hollandia és a holland-karibi Bonaire sziget lakosai pert indítottak a holland kormány ellen, amiért az nem védi meg őket a klímaváltozás hatásaitól – a holland bíróság 2024 szeptemberében engedélyezte az eljárás folytatását. Hasonlóképpen, 2025 júniusában francia civil szervezetek támadták meg Franciaország nemzeti alkalmazkodási tervét, amiért az nem foglalkozik megfelelően a tengerentúli területek sérülékenységével.

A ma is európai államok irányítása alatt álló tengerentúli területek elvileg szintén indíthatnak pereket az anyaország ellen, amiért nem védték meg őket a klímakároktól. Bár ezek az ügyek bonyolult kérdéseket vethetnek fel – például az alanyi jogképesség vagy az önrendelkezés terén –, a jogi alapelv most már világos: még hierarchikus vagy posztkoloniális viszonyrendszerekben is perelhető az éghajlati mulasztás.

Stresszteszt az uniós jognak

Az ICJ állásfoglalásának következményei nem korlátozódnak a nemzetközi pereket érintő szférára. Európán belül is alááshatja azokat az uniós jogszabályokat, amelyek nem felelnek meg az éghajlati kötelezettségeknek – köztük az EU zászlóshajójának számító Európai Zöld Megállapodásnak

Az uniós jog szerint a tagállamoknak 2030-ra legalább 55%-kal kell csökkenteniük a kibocsátásukat, 2050-re pedig el kell érniük a nettó nullát. Az ICJ véleménye azonban magasabb mércét állít: világossá teszi, hogy az éghajlati terveket a „lehető legnagyobb ambícióval” kell megalkotni, és igazodniuk kell az 1,5°C-os korláthoz. Ennek elmulasztása nemcsak politikai ígéretek megszegését jelenti, hanem nemzetközi jogi kötelezettségszegést is.

Ez fokozza a nyomást az EU jelenlegi törekvéseire, amelyekkel gyengítenék vagy halogatnák a zöld jogalkotást – különösen az Omnibus I csomagon keresztül, amely többek közt a természet helyreállítására és a légszennyezés korlátozására vonatkozó elemeket törölné. Jogi elemzők szerint minden olyan lépés, amely csökkenti az ambíció szintjét, bírósági kihívásokkal szembesülhet, és akár törvénytelennek is minősíthető.

„Minden új törvényt vagy klímatervet az 1,5°C-os korlát fényében fognak megítélni” – mondta David Frydlinger, a Cirio ügyvédi iroda partnere. „Ha az uniós döntéshozók nem tudják erős bizonyítékokkal alátámasztani, hogy ezek a tervek nem gyengítik az EU klímacéljait, akkor azokat nagy eséllyel el fogják kaszálni a bíróságok.”

Hasonló aggodalmakat fogalmazott meg Tsvetelina Kuzmanova, a Cambridge-i Egyetem Fenntarthatósági Vezetés Intézetének klímafinanszírozási szakértője is: „A brüsszeli politikai irányvonal jelenleg legalább egy évtizeddel vethet vissza bennünket” – állította, hozzátéve, hogy az uniós jogalkotás elmarad a vezető vállalatok által már alkalmazott normáktól. Röviden: az ICJ most jogi eszközökkel ruházta fel azokat az érveket, amelyek eddig csak erkölcsi alapon léteztek. Európa klímapolitikáját többé nemcsak Brüsszel ítéli meg – mostantól a nemzetközi jog is vizsgálja.

A A klímaváltozás számlát küld bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Tuvalu, egy apró csendes-óceáni szigetország, amely kilenc alacsony fekvésű atollból és zátonyból áll. Legmagasabb pontja alig éri el a tengerszint feletti 4,5 métert, így Tuvalu a világ egyik legsebezhetőbb országa a klímaváltozás és a tengerszint emelkedése szempontjából. Most sok tuvalui számára az elképzelhetetlen valósággá válik: lehet, hogy örökre el kell hagyniuk szülőföldjüket.

Egy süllyedő nemzet

Tuvalu fővárosában, Funafutiban rendszeresen előfordulnak „királyi dagályok”, amelyek elárasztják a házakat, szennyezik az édesvízkészleteket és elpusztítják a termést. A sós víz behatolása használhatatlanná teszi a termőföldeket, míg az erózió elpusztítja a partvonalat. A tudósok arra figyelmeztetnek, hogy Tuvalu nagy része évtizedeken belül lakhatatlanná válhat – vagy még hamarabb, ha a globális felmelegedés a jelenlegi ütemben folytatódik.„Az óceán már nem csak körülvesz minket. Fenyegetést jelent számunkra” – mondta Kausea Natano miniszterelnök az ENSZ-ben tartott beszédében. „Tuvalu szó szerint süllyed.”

Klímamenekültek

Tuvalu lakossága körülbelül 11 000 fő, és sokan komolyan fontolgatják az áttelepülést. Az elmúlt években néhány család már Új-Zélandra és Ausztráliába költözött, ahol a tuvalu-i közösségek létszáma lassan növekszik. A tuvalu-i kormány még más országokkal is megállapodásokat kötött a legális migráció útjának megnyitásáról, felismerve, hogy küzdelmük nem feltétlenül ér véget a saját földjükön való túléléssel.

Tuvalu lakosságának több mint egyharmada kérelmezte az Ausztráliába költözést, ugyanis a klímaváltozás miatt rohamosan emelkedik a tengerszint a szigeten. Az országban mintegy tízezer ember él, akiknek június 16-án biztosított lehetőséget Ausztrália, hogy vízumot igényeljenek − írta a CNN.A klímavízumra való regisztráció személyenként 25 ausztrál dollárba (5600 forintba) kerül. A jelentkezési időszak július 18-án ér véget. 2025. július és 2026. január között mintegy 280 vízumot fogadnak el, amelyekről véletlenszerűen döntenek. Ezt követően a tuvaluiak állandó tartózkodási és munkavállalási engedélyt kapnak, valamint az állami egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz is hozzáférhetnek.Sok tuvalui számára azonban a távozás gondolata szívszorító. A föld nem csak az, ahol élnek – hanem az, akik ők. Hagyományaik, nyelvük és életmódjuk mélyen gyökerezik a szigeteken.

Egy digitális nemzet?

Tuvalu merész és innovatív lépéssel bejelentette, hogy a világ első „digitális nemzetévé” kíván válni. A kormány azon dolgozik, hogy kulturális örökségét, jogi dokumentumait, sőt, területének egyes részeit is digitalizálja a virtuális térben. A cél az, hogy Tuvalu identitása fennmaradjon, még akkor is, ha földje nem.
„Lehet, hogy kénytelenek leszünk elhagyni szigetünket, de nem hagyjuk, hogy nemzetünk eltűnjön” – mondta Simon Kofe külügyminiszter, aki híres beszédet tartott a COP26 konferencián, miközben térdig érő tengervízben állt.

Globális ébresztő

Tuvalu helyzete súlyos figyelmeztetés a világ többi részének. A tudósok évtizedek óta óvnak a globális felmelegedés következményeitől, ami most Tuvalu esetében élő példa. Míg a nagyobb országok az éghajlatváltozás elleni fellépésről és a kibocsátási célokról vitáznak, a Tuvaluhoz hasonló kis szigetországoknak fogytán az idejük.

Ami Tuvaluban történik, hamarosan más part menti és szigeten élő közösséggel is megtörténhet, szerte a világon. Tuvalu lakói nem csupán az éghajlatváltozás áldozatai – ők annak első vonalbeli tanúi. Üzenetük egyértelmű: ha a világ nem cselekszik sürgősen, Tuvalu nem az utolsó ország lesz, amely a hullámok alatt tűnik el.

Felhívás cselekvésre: Tuvalu története igazságosságra szólít fel, nem jótékonyságra. Tuvalu lakói szinte semmit sem járultak hozzá a globális kibocsátáshoz, mégis ők fizetik a legmagasabb árat. A világnak cselekednie kell – nemcsak Tuvalu megsegítése, hanem az egész emberiség jövőjének védelme végett.

A Tuvalu harca a túlélésért: egy nemzet a pusztulás szélén bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

„Az Alkotmánybíróság határozata az első magyarországi klímaperben hozott döntés. Hasonló klímaperek egyre nagyobb számban zajlanak világ- és Európa-szerte, amiben egy nemzeti bíróság az adott ország üvegházhatásúgáz-kibocsátáscsökkentési intézkedéseinek megfelelőségét vizsgálja emberi jogi (alkotmányjogi) szempontból” – olvasható az éghajlat-változással foglalkozó Másfélfok blogon.

„Az ügy előadó bírájaként fantasztikus munkát végzett Szabó Marcel alkotmánybíró, nagyrészt emiatt is kiemelkedő az Alkotmánybíróság klímatörvény-döntése” – jelentette ki dr. Kiss Csaba, az EMLA Környezeti Management és Jog Egyesület (https://emla.hu) igazgatója az Alkotmánybíróság (AB) 2025. június 4-én közzétett határozatáról, mely szerint több okból is alaptörvény-ellenes a Klímatörvény.

„Az Alkotmánybíróság 2026. június 30-i hatállyal megsemmisítette a Klímatörvény 3. § (1) bekezdését, mert az sérti a nemzedékek közötti igazságosság, az elővigyázatosság és megelőzés elveit. Emellett azt is megállapította, hogy a jogalkotó elmulasztotta Magyarország és a Kárpát-medence sajátosságainak figyelembevételével átfogóan és kifejezetten szabályozni az üvegházhatású gázok csökkentésének eszközeit. Az Országgyűlésnek 2026. június 30-ig pótolnia kell ezt a hiányosságot”– tette közzé2025. július 4-én az Alkotmánybíróság a szervezet weboldalán.

Klímatörvény: „Túl sokáig késlekedtünk, pedig mindannyiunk jövője a tét” – környezetvédők üdvözölték az alkotmánybíróság döntését

A döntés a jelenlegi klímatörvénynek egyetlen mondatát kifogásolja, de ebből nagyon sok minden fakad – fogalmazott a Szabad Európa kérdésére az EMLA Egyesület igazgatója. Dr. Kiss Csaba szerint „mindennapjaink közéleti mocsarában ez egy fantasztikus döntés volt”, s az általa teremtett helyzetet ki kellene használni, „össze kellene rakni egy új klímatörvényt, mégpedig a civilek és a szakma bevonásával”.

A klímaváltozás országszerte érezhető Magyarországon is: például Bács-Kiskunban, a Homokhátságon, amit az ENSZ 2020-ban hivatalosan is félsivataggá minősített és ahol gyakorlatilag már semmilyen haszonnövényt nem éri meg termeszteni.

A szakember emlékeztet: az AB-indoklásban fontos dolgok vannak. Például a „visszalépés tilalma” már eddig is létezett, de az AB-indoklás most bevezeti „az előrelépés kötelezettségét”. Kiss szerint fontos részlete a döntésnek, hogy kitér arra, ha egy jogszabály éveken keresztül változatlan, csak épp a világ változik meg közben, akkor ez a törvény nem tekinthető olyannak, ami figyelembe veszi az elővigyázatosság elvét, a megelőzés elvét, a generációk közötti igazságosság elvét és a fenntartható fejlődés elvét.

Az EMLA Egyesület igazgatója arra is felhívta a figyelmet, hogy az AB-döntés megerősíti a Jövő Nemzedékek Szószólója (vagyis az ombudsman-helyettes) szerepének fontosságát is.

Környezeti jogász: Magyarországon nem volt még valódi klímaper

Jó hír a klímatörvény alkotmánybírósági „elmeszelése”, ugyanakkor nincs garancia arra, hogy valóban lesz eredménye annak, hogy az Országgyűlést elmarasztalták a klímatörvény hiányosságai (mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség) miatt – nyilatkozta a Szabad Európának Szabó Attila, a Társaság a Szabadságjogokért jogsegélyszolgálat-koordinátora.

A szakember emlékeztetett, hogy az elmúlt évtizedben számos ügy kapcsán hozott hasonló, marasztaló döntést az AB, ám ezek kapcsán azóta mégsem teljesítette az Országgyűlés a kötelezettségét. A 2025. március 31-ig „megállapított és teljesítetlen jogalkotói mulasztások” listája itt megtekinthető.

Szabó Attila hozzátette ugyanakkor, hogy az Alkotmánybíróságnak nincs lehetősége az ilyen döntéseiben foglaltak „kikényszerítésére” az Országgyűlésben, ugyanakkor szerinte növelhetné ezeknek az ügyeknek a társadalmi láthatóságát kommunikációs eszközökkel, például konferenciák szervezésével és más módokon. A szakember ennek ellenére úgy véli, a klímatörvény esetében esélyes, hogy jogvédők, környezetvédő aktivisták és szakemberek biztosan nem fogják hagyni, hogy elsikkadjon az ügy.

Klímaváltozás: Bevezethető a szieszta egy magyarországi városban?

Szabó Attila szerint probléma az is, hogy az Alkotmánybíróság e döntés meghozatala során egyáltalán nem támaszkodott a nemzetközi jogra, nem használta ezt az alapot a klímatörvény alaptörvény-ellenességének megállapítására. Márpedig a klímatörvény alkotmányellenességére figyelmet felhívó beadványok is hangsúlyozták, a jogszabály nemzetközi szerződésekbe – a párizsi klímaegyezmény (Párizsi Megállapodás), Emberi Jogok Európai Egyezménye stb. – ütközik, emlékeztetett.

„Kifejezettem fontos lenne, hogy klímaügyekben a nemzetközi jogra is támaszkodjanak az államok, mert pont ez mutatná, hogy a környezetről egyik állam sem gondolkodhat a többi nélkül, hiszen a klímavédelem problémái nem érnek véget az országhatároknál, ez egy globális probléma muszáj lenne párbeszédet folytatni a többi állammal és a nemzetközi szervezetekkel, bíróságokkal is” – mondta Szabó Attila.

A Komolyan veszi-e az Országgyűlés az Alkotmánybíróság klímatörvény-döntését? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A klímaváltozás hatásai, különösen a forró nyári hőhullámok egyre világosabban mutatják, hogy sürgősen szükség van olyan szakemberekre, akik értenek az energiatudatos épületfelújításhoz. Az energiaszekértői képzések középpontjában a többszintes városi lakóépületek felújítása áll. A cél nem csupán az energiafogyasztás csökkentése, hanem a lakók komfortjának növelése télen s nyáron egyaránt.

A képzésben részt vevők megtanulják, hogyan lehet az épületeket úgy átalakítani, hogy azok nyáron is kellemes hőmérsékletűek maradjanak klímaberendezés nélkül, illetve hogyan lehet energiatakarékosan fűteni télen. A szakszerű tanácsadás személyre szabottan segíti majd a lakókat abban, hogy passzív megoldásokkal, mint például megfelelő árnyékolással, éjszakai szellőztetéssel vagy zöld homlokzatokkal, csökkentsék nyáron otthonuk túlmelegedését. Ha elkerülhetetlen az aktív hűtés, a tanácsadók energiahatékony megoldásokat dolgoznak ki az adott helyzetre szabva.

A tanfolyamot elvégző energiaszakértők széles körű elméleti és gyakorlati tudást szerezhetnek. Elsajátíthatják az épületfizika és a magasépítés alapjait, betekintést nyerhetnek a hőtermelés és -elosztás, a megújuló energiaforrások – mint a hőszivattyúk és a napelemek – működésébe, valamint jogi és gazdasági ismereteket is szerezhetnek. A tanfolyam része a tanácsadási kommunikáció, valamint annak elsajátítása, hogyan lehet hatékonyan együttműködni egyszerre akár sok szereplővel – például lakóközösségekkel vagy ügyfelekkel.

A képzés terepgyakorlatokat is tartalmaz, ahol a hallgatók tapasztalt szakértőkkel tarthatnak valódi konzultációkat. A Bécsben az ősszel kezdődő oktatás két részből áll: alapképzésből és haladó szintű tanfolyamból. A tanfolyamokra máris lehet jelentkezni. A részvétel feltétele a sikeres záróvizsga az alapképzés végén, ami a haladó kurzus elvégzésére jogosít.

További információ a tanfolyamról, a költségekről és a támogatási lehetőségekről a Jetzt Energieberater*in werden! oldalon érhető el német és angol nyelven.

A Bécs szakképzéssel igyekszik lépést tartani a klímaváltozással bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A finanszírozás forrása az uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszerből (EU ETS) származó bevételek. A mai a Modernizációs Alapból valaha folyósított legmagasabb összeg, így a 2021 januárja óta kifizetett teljes finanszírozás már 19,1 milliárd euróra rúg. A mai kifizetés kedvezményezettjei Horvátország (170 millió euró), Csehország (1,05 milliárd euró), Görögország (113,6 millió euró), Magyarország (181,3 millió euró), Lettország (40 millió euró), Litvánia (37 millió euró), Lengyelország (1,33 milliárd euró), Románia (712,3 millió euró) és Szlovénia (19,7 millió euró). Most első alkalommal részesül ilyen támogatásban Görögország, miután 2024 januárjában a Modernizációs Alap kedvezményezettjévé vált. 

A ma támogatásban részesült 34 terv a megújuló villamosenergia-termelésre, a megújuló energiaforrások használatára és bevezetésére, az energiahálózatok korszerűsítésére és az energiahatékonyságra összpontosítanak. A támogatott teendők közé tartozik a középületek energiahatékonyságának javítása Magyarországon.

A Energiahatékonyság: tetemes EU-támogatás Magyarországnak bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Június 28-án a spanyolországi El Granado-ban a maximális hőmérséklet elérte a 46°C-t, ezzel új országos hőmérsékleti rekordot állított fel júniusra. Hatvan év után dőlt meg a korábbi 45,2°C-os rekord, amelyet Sevillában 1965. június 27-én mértek.

Június 29-én, vasárnap a portugáliai Alvega és Mora régió átlépte a korábbi, júniusi legmagasabb hőmérsékleti rekordot, amelyet alig egy nappal korábban az alvegai időjárásállomáson (45.4°C) mértek. Portugáliában a valaha mért legmagasabb júniusi hőmérséklet most 46.6°C.

Az első tűzvihar Katalóniában kedden egy hatodik generációs, rekordsebességgel terjedő tűzvész volt, amely egy farmer és egy munkás halálát okozta Lleida tartományban. Az áldozatok megpróbáltak elmenekülni járművükkel a lángokban álló területről. Az első feltételezés szerint a tűz egy mezőgazdasági gépből indult ki. A tűzoltók már ellenőrzésük alá vonták a területet.

A két áldozat, egy 32 és egy 45 éves férfi, megpróbált elmenekülni járművükkel a lángokban álló területről, de az elakadt, ezért gyalog folytatták útjukat, és a területen rekedve vesztették életüket. A tűzoltók a tűz által érintett területet járva találták meg a holttesteket, a tüzet  szerda estére stabilizálták. Az első feltételezés szerint a tűz egy mezőgazdasági gépből indult ki.

A tűz két különböző ponton keletkezett a Segarra régióban, délután két órakor Sanaüja-ban és öt órakor Torrefeta i Florejacs-ban. A tűzoltók hatodik generációs tűzként határozták meg (ez nagyon heves, képes megváltoztatni a tűz helyszínének időjárását), amelynek kiszámíthatatlan viselkedése miatt bizonyos pillanatokban a tűzoltóknak vissza kellett vonulniuk. 

A tűz sebessége elérte a 28 kilométer/órát, ami a tűzoltók szerint az egyik legmagasabb érték, amelyet európai tűzeseteknél valaha regisztráltak. A tűz környékén keletkezett helyi szél sebessége elérte a 120 kilométer/órát, és 14 000 méter magas pirocumulus (hamu- és füstfelhő) keletkezett, mielőtt összeomlott.

A tűz miatt több katalán településen is karantént rendeltek el, mintegy 20 000 ember érintett. Este 11 órakor a polgári védelem feloldotta a karantént a különböző településeken, mivel a tűz helyzete javult.

Salvador Illa, a tartomány elnök elmondta: „A mai tüzek nem olyanok, mint 20 évvel ezelőtt. Még ha háromszor annyi eszközünk lett volna, sem tudtuk volna elsőre eloltani ezt a tüzet”. Illa sajnálatát fejezte ki a két haláleset miatt, és óvatosságra intett: „Sajnos nehéz nyarunk lesz”. A elnök elgondolkodott: „Katalóniában nagy az erdőterület, ezért megelőző intézkedéseket kell hoznunk, és az agrár- és erdőterületeket együtt kell kezelnünk”. Illa elmondta, hogy a tűz 5300 hektár területet érintett.

A Hatodik generációs tűzvihar Spanyolországban bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.