Lassan vágni kezdjük a centit. Jó hosszú, de a várólista is az. Mármint a pénzügyi várólista, amit mi, adófizetők igazából nem várunk ugyan, csak kényszerűen elviselünk majd, mert Orbánék nyakra- főre adósítanak el minket. A jövőnket.

Most legalább annyit megtudunk, hogy például legutóbb a kormány milyen feltételekkel vett fel újabb hitelt Kínától. Azt a 400 milliárd forintot, amiről lényegében semmit sem tudtunk eddig, hogy mire és hogyan, csak azt, hogy nyilván nekünk kell ezt is majd visszafizetni. A DK kiperelte az Államadósság-kezelő Központtól a dokumentumokat. Varjú László, a párt országgyűlési képviselője hozzátette, látva a jövő évi költségvetést, amelyet már elfogadtak, mindenképpen további hitelekre szorul majd az ország.

Ha minden igaz, alig tíz hónap múlva lesznek a választások, és a Fidesz egyelőre vesztésre áll, de mi lesz velünk? Ugyanis örökül hagyja a győztesnek és nekünk azt a mérhetetlenül nagy pénzügyi adósságot, amit részint a hitelekből lapátolt össze, részint pedig – ami előbbivel is összefügg –, a miatta elzáródó EU-s pénzek okán szenvedünk el. A harácsolt magánjavak biztonságban maradnak, a költségvetés és a zsebünk pedig kilyukad. Lehet, Orbán már erre játszik. Vabankra, mert neki mindegy, már ami személyes, családi vagyonát illeti. Nyugodtan lezárhatná életművét a szétvert oktatási és egészségügyi rendszerrel a háta mögött, a szétlopott akadémiai vagyon, a kifosztott kulturális szféra, a megnyomorított és üldözött független média, a nemkülönben elüldözött tehetséges fiatal szakemberek, a félig kifosztott Nemzeti Bank és még sok ronccsá vált közvagyon ott magasodik Orbán képzeletbeli ugarán. Persze, a valódi birtok, a hatvanpusztai és társai  akkor is ott virítanak majd a családi kataszterben, ha már ő lelépett a politikai színpadról. Nyugodtan leléphetne. Nyilván nem fog, nyilván sok kárt okoz még addig, ha egyáltalán. De mi marad utána? Szóval miközben vágjuk a centit, arra is készülnünk kell, hogy újabb rombolásait, kifosztásait – legyen szó jogról vagy vagyonról – megakadályozzuk, elébe menjünk. Mert olyan nincs, hogy majd jön a Tisza Párt, és mindent megold. Hatalmas társadalmi részvétel és támogatás nélkül, ez nem megy.

A rendszerváltáshoz nem elég a választói támogatottság egyre mérhetőbb növekedése, nem csak várakozni kell, hanem részt vállalni ebben a lehetséges rendszerváltásban.