Az 1938-ban részletekben, újságban publikált, náciellenes fiktív levélregény még november 9., a „kristályéjszaka” előtt megíródott, mégis pontosan megjósolta, milyen borzalmak várnak Európára. Könyvformában 1939-ben jelent meg, majd Hitler betiltatta, és hatvan évig szunnyadt a szöveg, mire az európai kiadók is felfedezték.
Az amerikaiaknak, főként Kurt Vonnegut (1922–2007) regényíró és esszéista nemzedékének olyan volt az a regény, mint a polgárháború generációjának a Tamás bátya kunyhója. Elképesztő belegondolni, hogy írásakor még csak halványan sejlettek fel a legsötétebb hitleri idők, a szerző mégis pontosan látta, mi fog történni. Amikor a Címzett ismeretlen először látott napvilágot Amerikában, a Story magazin 1938. szeptemberi számában, azonnal szenzáció lett belőle. Egy San Franciscóban élő amerikai zsidó és Németországba visszatért hajdani üzleti partnere közötti levélváltás formájában íródott, és idejekorán megmutatta az amerikai közönségnek a nácizmus mérgező voltát. A könyv szerzője így fogalmazott a műről: „Arról akartam írni, mit művelnek a nácik, és megmutatni az amerikai olvasóknak, mi történik igazi, élő emberekkel, ha elsodorja őket ez a beteges ideológia.”
A könyv története drámaian egyszerű: két műkincskereskedő, Max és Martin, akik egyben jóbarátok is, leveleznek egymással. Egyikük zsidó származású. Mindketten németek; az első kiköltözik Amerikába, a másik amerikai üzletelései után visszatér Berlinbe. Hitler hatalomra törésével a két férfi között meglévő meghitt és baráti levelezési tónus egyre jobban megváltozik, ridegebbé válik. A Berlinben élő barát fogalmazási stílusa először csak távolságtartó lesz, majd mindinkább beleszövi szövegeibe a náci propagandát, teljes természetességgel továbbadva a borzalmas hazugságokat.
A barátság első töréspontja onnan fakad, amikor a berlini férfi megkéri zsidó barátját, hogy leveleit már ne otthonába, hanem a bankhivatalba küldje, jelezve, mennyire vállalhatatlanná vált számára a személye, származása. Majd a következő töréspont az lesz, amikor az amerikai barát segítséget kér német barátjától zsidó lánytestvére számára, aki Berlinben bujkál. Hogy a segítséget megkapja-e? Hogy milyen válaszlevelekkel reagál ennek a szétszakadt barátságnak és ennek a kifordult világnak az abszurd jelenségeire? A mélyen megrendítő kötetből kiderül.
Mint ahogy az is, miként lehet a második világháború mindent elárasztó tragédiáiról a legfeszesebb érzelmekkel mesélni egy tökéletesen kompakt és jól komponált kötetben. „Fontos és időtlen üzenete megérdemli, hogy bérelt helye legyen a könyvespolcokon” – állítják a Címzett ismeretlen című könyvről. És ez így is van.
A szerzőről: Kathrine Kressmann Taylor (1903–96) a Címzett ismeretlen 1938-i megjelenésekor vált széles körben ismertté. Első irodalmi díját tizenegy évesen nyerte, és a pénzből egy sokkötetes lexikont vett. Világhírű műve után írt még további három könyvet és egy tucat novellát – utóbbiak közül egy megjelent A legjobb amerikai novellák antológia 1956-i kiadásába. Tizenkilenc éven át tanított kreatív írást és újságírást a pennsylvaniai Gettysburg College-ban, ahol ő volt az intézmény első állandó női professzora.
A kötetről írták:
„Az én nemzedékem ismeri ezt a történetet. Nekünk olyan ez a könyv a második világháború idejéről, mint a Tamás bátya kunyhója volt az amerikai polgárháború generációjának.” – Kurt Vonnegut
„Figyelemre méltó, hogy miközben elárasztanak bennünket a szemtanúk beszámolói, az első kézből származó tanúságtételek, mégis ez a régi, vékonyka könyv mutatja meg igazán, milyen volt az élet a nácizmus alatt. Mint egy időutazás: odavisz bennünket, és a bőrünkön érezzük az árulást. Ékesszóló remekmű.” – The Guardian
„Egészen hihetetlen klasszikus. Briliáns módon szemlélteti, mi történik, amikor az embereket legyűri egy mérgező ideológia.” – Daily Mail
„Maga a tökéletesség, a leghatásosabb vádirat a nácizmus ellen, ami valaha irodalmi műben megjelent.” – The New York Times
Idézetek a kötetből
„…Természetesen igazad van, hogy mész. Te soha nem lettél amerikai a sikered ellenére sem, és most, hogy az üzlet annyira biztos lábakon áll, vissza kell vinned keménykötésű német fiaid a hazába, hogy ott tanuljanak. Elsának is hiányzott a családja az évek során, és örülni fognak, hogy téged is láthatnak…”
„…Belőlem hiányzik a te tehetséged, ha a vén zsidó matrónáknak kell eladni valamit. Meg tudom győzni őket arról, hogy kiváló befektetés, de csak benned volt meg az a finom spirituális viszony a műtárgyakhoz, ami levette őket a lábukról. Különben sem bíznának meg soha teljesen egy másik zsidóban…”
„…Szegény gyermek, nem volt könnyű élete, de soha nem panaszkodott. Nagy lelke van, nem csak szépsége, és remélem, van tehetsége is. Nagyon barátságos hangon érdeklődött felőled, Martin. Nem maradt benne keserűség, mert az gyorsan múlik, ha valaki annyira fiatal, mint ő. Néhány év, és a fájdalom már csak emlék lesz, és természetesen egyikőtök sem volt hibás. Ez a dolog olyan, mint a hirtelen támadó zivatar, egy percre bőrig áztat és csapkod, és teljesen védtelen vagy vele szemben. De aztán kisüt a nap, és bár egyikőtök sem felejtette el, már csak kedvesség maradt, és semmi bánat. Te sem szeretnéd másképpen, és én sem…”
„…Régi ismerőseim arra ösztönöznek, érdeklődjek a városvezetés ügyei iránt. Ezen még gondolkozom. Lehet, hogy előnyünkre válna, ha hivatalos személy lenne belőlem…”
„…Kicsoda ez az Adolf Hitler, aki a hatalom felé emelkedik Németországban? Nem tetszik, amit olvasok róla…”
„…Őszintén megmondom, Max, szerintem sok szempontból Hitler jó Németországnak, de nem vagyok benne biztos. Most ő a kormány igazi feje. Nem nagyon hiszem, hogy Hindenburg el tudná távolítani a hatalomból, mert kényszerítették rá, hogy őneki adja. Ez az ember olyan, mint egy áramütés, olyan erős, amilyen egy igazán nagy szónok és fanatikus tud lenni…”
„…Valami, nem tudom micsoda, de történni fog. Vezért találtunk! De én óvatosan azt kérdezem magamtól, hova vezeti az országot a vezér? A legyőzött kétségbeesés gyakran őrült irányokba vihet minket…”
„…Nekünk is mozdulnunk kell. Úsznunk kell vele. Mindeközben jogtalanságok történnek. A rohamosztagosok győzelemittasak, véres fejek és szomorú szívek bánják ezt. De ezek a dolgok elmúlnak; ha az előttünk álló cél helyes, akkor elmúlnak és elfelejtik őket. A történelem tiszta lapot nyit…”
„…Adja Isten, hogy igazi vezető legyen, és nem egy fekete angyal, akit ilyen boldogan követnek. Csak neked mondom, Max, hogy nem tudom. Nem tudom. De reménykedem…”
„…Kétségbe vagyok esve a hírektől, amik a Vaterland felől áradnak. Természetes hát, hogy hozzád fordulok felvilágosításért, amíg itt csak zavaros beszámolókat kapunk. Biztos vagyok benne, hogy a helyzet nem lehet olyan rossz, mint állítják. Rettenetes pogrom, ez a közmegegyezés az amerikai újságokban. Tudom, hogy liberális nézeteid és meleg szíved nem bírja a gonoszságot, és tőled az igazat fogom hallani…”
„…Láthatod, hogy a bankom levélpapírján írok neked. A szükség így kívánja, mert szeretnék kérni tőled valamit, és el akarom kerülni az új cenzúrát, ami nagyon szigorú. Jelenleg szüneteltetnünk kell a levelezést. Lehetetlen számomra, hogy egy zsidóval kommunikáljak, akkor is az lenne, ha nem lennék közszereplő. Ha szükség van kommunikációra, kérlek, a csekk mellé tedd a levelet, és ne írj többet az otthoni címemre…”
Kathrine Kressmann Taylor: Címzett ismeretlen. Megjelenik a 21. Század Kiadó gondozásában. A mű eredeti címe: Address Unknown. Fordította: Katona Ágnes. Megjelenés: szeptember 15. Keménytábla, védőborítóval, 96 oldal.