Hatvanhét éves asszonyokról szól a hét, az egyik állatokat kínoz, a másik születésnapját ünnepeli, az életben soha nem találkoznának, de most egy televíziós csatorna reggeli hírműsora virtuálisan összehozza őket, birtokolják a képernyőt, és ha már ott vannak figyelni kell rájuk.
Az egyik asszony tanyán él, gazdálkodik, mert a tanyán a 67 év nem ad felmentést a munka alól. Omladozó ház az otthona, szögesdrót a védelme, kegyetlenül nehéz a talpon maradása. A nehéz munka nemcsak a tenyeret, a szívet is kérgesíti, az asszonyt gyakran bünteti az élet, ezért ő is büntet, s mert tapasztalja, hogy az ő világában nincs értéke az életnek, ezért ő sem becsüli a másét. Kínozza az állatait, a kutyáját megöli, mert szökni próbált otthonról, és az asszony talán a rádiójából azt hallhatta, hogy a szökevényeknek, a menekülőknek nincs irgalom.
A másik asszony énekes, hivatalosan előadóművész, villában él, a férjével az ország egyik álompárja, és arról dalol, hogy élete egy szép regény. Most éppen egy luxusautót kapott a születésnapjára, nem azért, hogy kutyát futtasson vele, csak mert ekként könnyebb a bevásárlás. Hajnalonta nem kapál, nem ganajozza ki az istállót, reggelente ő skálázik, olyan szépen, iskolázottan, hogy még ablakának üvegei is beleremegnek. Finoman beszél, szeretet öleli körbe, ezért ő is szeret mindenkit, főként a férjét, Gyurit, együtt lépnek fel, olykor együtt kártyáznak, és legnagyobb tragédiájuk, ha esetleg berekednek, vagy az ő pókerüket az ellenfél royal flössel veri.
A két asszony egy országban, egy korban él, az egyiket közmegvetés, a másikat torta fogadja, gyorsan kell enni, a melegben minden hamar romlik…