Dr. Gellért Ádám nemzetközi jogász összefoglalta kassai és magyarországi levéltárakban folytatott kéthónapos kutatásainak eredményeit. Elsőként az Abaúj-Torna vármegyei zsidók gettóba, majd táborokba kényszerítésének időrendjéről és helyszíneiről szólt. Elmondta: Kassán, a vármegye székhelyén 1944. április 21–május közepéig működött a gettó…

„…Amikor Csatáry a gettó területén megjelent, pánikszerűen menekültek előle és az egész gettó lakósai előtt köztudomású volt annak szadista természete.”

Nb. I. 197/1946 Weiszer Rózsi tanúkihallgatási jegyzőkönyv, 1945.dec. 5. 12. o.

 …de már április 25-én elkezdték tömöríteni a város és környéke zsidóságát a kassai téglagyárba, ahol napok alatt embertelen körülmények alakultak ki. Az alapvető higiénés, egészségügyi létesítmények hiányában emberi tartózkodásra alkalmatlan területen, ahová nők, gyerekek, aggastyánok ezreit zsúfolták össze, a napokban Budapesten elfogott dr. Csatáry László (akkor rendőr segédfogalmazó) a kassai, Szepsi úti téglagyárban kialakított koncentrációs tábor egyik parancsnokaként – miként a kevés életben maradt üldözött hiteles tanúvallomásai is bizonyítják – különös kegyetlenséggel bánt a foglyokkal. Íme egy tanú:

„Egy fiatal beteg lány puskatussal való hátbaverése miatt tiltakozott Blanka Volová egy rendőrnél: „Ez megbosszulja magát, az Úristen ezt magának nem felejti el!” – mondta. Erre a rendőr Csatáry elé vezette az asszonyt. Blanka Volová neki is megismételte , mire Csatáry ezt felelte: „Hát akkor vigyétek, és adjátok meg neki, ha már az Úristennek ezt meg kell bosszulnia, akkor már legyen valóban miért bosszút állnia!” Erre egy másik szobába vezették, levettették vele a szoknyáját és egy kereveten meggumibotozták. Legalább 18–20 csapást kellett elszenvednie. Csatáry parancsára hatvanéves édesanyját és két leánytestvérét is

megkínozták. Majd mindannyiukat mezítelenre vetkőztették, megmotozták és levitték a pincébe, Csatáry irodájába, ahol jobb kezüket bal lábukhoz kötötték, és órákon keresztül így hagyták őket.”

Blanka Volová vallomásának összefoglalója (először közli: http://www.felvidek.ma/nezopont/publicisztika/33980-egy-koszivu-kassai-rendortiszt) Eredeti forrás: Kassa Állami Területi Leváltár, Štátny Oblastný Archív v Košiciach), Tk. 358/1948. sz. akta

 

A nemzetközi sajtótájékoztatón hangzott el, hogy közvetlenül a kassai téglagyárból indultak a deportáltakat marhavagonokban szállító halálvonatok Auschwitz-Birkenauba. (Megjegyzendő: a magyarországi gyűjtőhelyekről indított szerelvények Kassa főpályaudvarán át folytatták útjukat az auschwitz-birkenaui rámpákig, a halál angyalát megtestesítő dr. Mengeléig.) Az első transzport 1944. május 15-én, az utolsó, a negyedik 1944. június 2-án. A Kassai Városi Levéltárban föllelt dokumentum szerint (173. doboz, 16963. sz. akta) összesen 11 839 személyt (7833-at Kassáról, 4006-ot Abauj-Torna vármegyéből) hurcoltak el dél-lengyelországi haláltáborokba. A gyorsaságra jellemző, hogy május 27-ig 9400 személyt zsúfoltak a vagonokba. A hitelesség okán az előadó elmondta, hogy egy korabeli feljegyzés (feltehetően vasúti forrás) 15 707 személyről és öt szállítmányról ír. (Közli: Gaskó Miklós a  Halálvonatok [Menóra] című írásában (1984. június 1., 4. és 12. oldal.)

Csősz László történész, a Holokauszt Emlékközpont tudományos munkatársa előadásában hangsúlyozta, hogy a magyar holokauszt egyedülálló a világtörténelemben. A zsidók és cigányok tömeges deportálása akkor kezdődött Horthy kormányzó Magyarországán, amikor a náci Németország által megszállt más országokban már rég befejeződött. A magyar politikai vezetés, élén a nyíltan antiszemita vezetésű magyar királyi belügyminisztériummal, nem csupán kiszolgálta a deportálások felügyeletére és irányítására Magyarországra érkezett Eichmann-kommandót, hanem sokszorosan túl is teljesítette az elvárásait. Olyannyira, hogy a németeket is meglepte az ügybuzgalom, a rendőrök, csendőrök, hivatalnokok és a lakosság nem kis részének az igyekezete és kegyetlenkedése. Mindössze 56 nap alatt terelték gettókba és gyűjtőtáborokba a vidék zsidóságát és újabb 56 nap alatt hurcoltak mintegy 440 ezer magyar állampolgárt a kormányzó, a parlament, a kormány tudtával, beleegyezésével az egész társadalom szeme láttára mindenekelőtt Auschwitzba, és persze a Harmadik Birodalom száznál is több koncentrációs és altáborába.

„Amikor a téglagyár területére értünk, […], se v.c., se ivóvíz nem volt. Itt saját magunknak kellett építeni alvásra alkalmas fedeles helyet az ottani téglagyár anyagából. Amikor a deportálás megkezdődött, ezeket az építkezéseket szét kellett szedni és visszavinni oda, ahonnan elhoztuk. A gettó parancsnoka dr. Csatáry r. segédfogalmazó volt, aki állandóan kutyakorbáccsal járt és azzal ütötte az eléje került személyeket nemre és korra való tekintet nélkül”.

Nb. I. 197/1946, Glück Ernőné tanúkihallgatási jegyzőkönyv, 1946. január 5. 55. o.

 

A Holokauszt Emlékközpontban tartott mai nemzetközi sajtótájékoztatón bemutattak olyan eredeti dokumentumokat is, amelyeken a többi között dr. Csatáry László (beosztása szeint gettóparancsnok) saját kezű aláírása szerepel feljegyzések, parancsok alatt. Ez is bizonyítéka annak, hogy a ma 97 esztendős (ismereteink szerint kitűnő szellemi és fizikai egészségű) férfi hazudott, amikor egy minapi sajtónyilatkozatban tagadta részvételét a gettósításban, a deportálásokban, és igyekezett minden felelősséget és gaztettet a németekre (értsd: Eichmannra és társaira) hárítani. Saját szerepét „egyszerű tolmácsként” igyekezett meghatározni.

Dr. Gellért Ádám friss kutatásai feketén-fehéren bizonyítják: a deportálásokért felelős, a gyalázatos tetteket utasításaikkal végrehajtó kassai hatósági szervek élén a „hármas bizottság” (dr. Horváth György, a városi rendőr-kapitányság vezetője, Sárváry Jenő rendőr ezredes és Wilhelm Schmiedtsiefen SS-Hauptstrumführer (százados) áll; az ő közvetlen beosztottjuk volt dr. Csatáry László városi gettóparancsnok, illetve később téglagyári táborparancsnok, valamint azonos beosztású társa, Szoó Tibor rendőr segédfogalmazó. Az alábbi jegyzőkönyvi részlet is bizonyítja, hogy Csatáry egyáltalán nem mellékszereplő volt a kassai deportálás idején, hanem a városi rendőrség politikai osztályának a vezetője is: 

„Csatáry megbízására kénytelen voltam, mert úgy a csendőrség, úgy a németek állandó terrorja alatt voltunk. Megjegyzem, hogy Csatáryt azért is kellett megbízni, mert elődjét (dr. Bíró Sándor belügyminisztériumi tisztségviselő jelenleg) emberséges magatartása miatt a csendőrségi nyomozó intrikája folytán el kellett helyezni; ekkor bíztam meg Csatáryt a politikai osztály vezetésével más hiányában”.

(Nb. I. 197/1946, Dr. Horváth György gyanúsítotti kihallgatása a Budapesti Népügyészségen, 1946. február 9. 167. o.)

 

Csatáry már a kassai téglagyári rámpán is döntött a halálba kényszerítettek sorsáról. Íme egy tanú vallomássa:

„Én kivételezett voltam a hadikitüntetéseim miatt, ugyanis nagyezüst, kisezüst, signum laudis és Károly-csapatkeresztem volt. […] Mint a műszaki osztály mérnöke, valamint társaim kiszámítottuk, hogy mennyi személy fér a rendelkezésre álló vagonba. A számítás során 60-65 személy jött számításba, ezt dr. Csatáry annak dacára, hogy már mi a vagonokra ráírtuk a létszámot és a vagonparancsnok összeírta a vagonba kerülők neveit, megsemmisítette és utasítást adott, hogy 80-85 főt is tereljenek be egy vagonba. Így állt elő az a groteszk helyzet, hogy az utolsó vagonokba mindig 10-15 személyt tettek be (a szerk. megj.: ez volt a súlyos beteget és haldoklók helye)  és az így lett lezárva. Minden vagont lakattal kellett a beterelés után lezárni. […] Én személyesen odamentem dr. Csatáryhoz, és kértem, hogy miután ezek külföldi vagonok és nincsenek ablakkal ellátva, így kértem őt arra engedje meg azok megnyitását. Ezt ő azzal utasította el, hogy amennyiben ezt mégis megtesszük, rögtönítélő bíróság elé állít állami vagyon megrongálása címén. Ugyanakkor az Imre nevű mérnök barátom felkereste dr. Horváth főkapitány-helyettest és ugyanezt a kérést neki is előadta. Ezt dr. Horváth is elutasította. Mi ezt ennek dacára is végrehajtottuk, amikor már a vagonok le lettek zárva és a hivatalos személyek eltávoztak /tisztek/. Mi ezt azért tettük, mert mikor felkerestük a német SS-századost, az hallgatólagosan belegyezett. Erről később nyomozást is indítottak, hogy ki engedélyezte és ki csinálta az ablakok kinyitását. Ezt mi magunkra vállaltuk, mind a 12-en mérnökök. Ugyanis ha mi ezt nem tettük volna, akkor a bent lévő túlzsúfolt személyek levegőhiány miatt megfulladtak volna reggelre”.

Balkányi Sándor, kihallgatási jegyzőkönyv, 1946. január 10.

Szita Szabolcs professzor, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója, a vészkorszak nemzetközi hírű kutatója az újságírók előtt hangoztatta: ő és munkatársai nem lehetnek sem Csatáry, sem a többi elvetemült, szadista közreműködő, kollaboráns ügyészei, bírái. „A mi  célunk nem az ítélkezés vagy a felmentés, hanem hiteles dokumentáció bemutatása Csatáry tevékenységéről”. A tudós ugyanakkor síkraszállt azért, hogy az egész társadalom, mindenekelőtt a hiányos történelmi ismeretű nemzedékek hitelesen megismerhessék a magyar újkori történelem e gyalázatos eseménysorozatát, a vészkorszakot, a holokausztot, a Magyar Királyság sok százezer állampolgárának kiszolgáltatását idegen hatalomnak, az I. és II. világháború közötti időszak történéseit, az államhatalom igen nagy részének részvételét a közvetlen vagy közvetett gyilkosságokban, emberkínzásokban és tömeges megsemmisítésében. Nem fogadható el senkitől sem a védekezési kísérlet, hogy „parancsra cselekedett”. Szita professzor és munkatársai, magyar történészek, a vészkorszakkal foglalkozó újságírók számtalan hiteles bizonyíték alapján mutatták meg, hogy voltak – és még élnek is közöttünk néhányan – igaz emberek, többségében névtelenek, akik megtagadták a parancsokat, nyugállományba vonultak, „alámerültek” és a háttérből, illegalitásból, civil kurázsiból segítették az üldözötteket, embereket mentettek, mert tisztességük, lelkiismeretük, emberségük ezt parancsolta nekik. A történészek, kutatók dolga, hogy az ismert és névtelen embermentőknek is örök emléket állítsanak.

FRISSÍTÉS, 2012. 07. 26., 13,29:

A pozsonyi Nemzeti emlékezet intézetében megtalálták az ítéletet a Csatáry ügyben. Halálra ítélték és a teljes vagyon elkobzására, ráadásul 15 évre megfosztották állampolgári jogaitól. Részletesen itt, tessék kattintani!