Csillagos házak az interneten – az OSA Archívum történelmi kezdeményezése

Javában folyik az OSA Archívum Csillagos házak programja mindenki számára elérhető portáljának tartalommal megtöltése; a kutatóhely hivatalosan hétfőn nyílik meg – remény szerint – teljes (ám folyamatosan bővíthető) terjedelmében. A Csillagos házak-nak (ma már természetes) a Facebookon is van megfelelője, hogy még szélesebb körben legyen elérhető nem csupán azok számára, akik szeretnének hitelesen tájékozódni a hetven esztendővel ezelőtt történtekről, hanem azoknak is, akik még közöttünk élnek, és saját, személyes tapasztalataik alapján – üldözöttként, segítőként, kortanúként – számolnának be az akkori eseményekről.

Talán a legismertebb sárga csillagos ház, amely svájci diplomáciai védettséget élvezett: Budapesten, az V., Vadász utca 29-ben, Weiss Artúr üvegkereskedő irodaházában létesült 1944. július 24. után a svájci követség Idegen Érdekek Képviselete Kivándorlási Osztálya. Az épületben közel háromezer ember talált menedéket, valamint itt működött a cionista ellenállók (halucok) központi okmányhamisító műhelye. 1944. december 31-én a nyilasok betörtek a házba, több embert meggyilkoltak, és Weiss Artúrt is elhurcolták.

Az OSA Archívum a gyászos 1944. évben történteket időrendi sorrendben mutatja be, napról napra tájékoztatja a ma emberét az akkor itthon és a nagyvilágban történtekről – az összefüggések megmutatása céljából. Az új portál címe, a Csillagos házak azokra a budapesti épületekre utal, amelyekben a főváros polgármesterének 1944. június 16-i és 22-i rendelete alapján (hivatkozással a kormány rendeletére és a belügyminiszter utasítására) a sárga csillag viselésére kötelezettek, magyarán zsidók lakhatnak. A mintegy 1600 házat jól látható módon, „kanárisárga” Dávid-csillaggal kellett megjelölni.

Napjaink nemzedékei számára minden bizonnyal ismeretlen tények sokaságát teszi közzé az OSA Archívum http://www.csillagoshazak.hu webhelyen elérhető „történelemkönyv”. Ebben olvasható a többi között:

«…1944 június második felében a budapesti zsidókat nem azért költöztetik át az ún. „csillagos házakba”, hogy a lakásaikat kisajátítsák és a kibombázottaknak kiutalhassák, hanem a közeljövőben várható deportálásuk érdekében tömörítették őket össze a kijelölt kényszerlakhelyekre. A csillagos házak rendszere tehát nem a gettó előszobája volt, hanem a deportálások előkészületeit szolgálta.

Horthy pontosan tisztában volt azzal, milyen sors vár a deportálandó zsidókra. Horthy a hadi helyzet változása (normandiai partraszállás sikere, Róma felszabadulása, a Bagratyion-hadművelet kibontakozása) és a hazai és nemzetközi tiltakozások hatására függesztette fel 1944. július elején a deportálásokat. Döntésében szerepet játszhatott az a pletyka is, mely szerint, ha elviszik a sárga csillagos házakból a zsidókat, akkor a fővárost szőnyegbombázni fogják az angolszász repülőgépek. Horthy csak akkor döntött, amikor a vidéki zsidóságot, 437 000 embert már elszállították és túlnyomó többségüket Auschwitzban meggyilkolták. Horthy még augusztus második felében engedélyt adott a budapesti csillagos házakban összegyűjtött zsidó lakosság deportálására is, amelynek a dátumát is kitűzték (augusztus 25.), és csak az utolsó pillanatban, a román kiugrás hírére (augusztus 23.) állították le az akciót. Mindkét esetben taktikai megfontolások játszottak szerepet: a magyar kormányzat mozgásterének és alkupozíciójának javítása a háború végső szakaszában. A deportáltak sorsa nem játszott szerepet a döntésben. Perspektivikusan elfogadott cél volt Magyarország teljes zsidótlanítása, akár azon az áron is, hogy a kiszállított emberekre halál vár…»

Sváci védlevélre várakozók ezrei a budapesti, Vadász utcau

A portál bevezető, összefoglaló tanulmányában Mink András és Rév István világosan leírja azt, amit tudós és pártatlan magyar történészek ugyancsak megtettek. Csakhogy különösen az utóbbi néhány évben politikai kurzuslovagok, szélsőségesek megkísérlik átírni, meghamisítani a történelmet arra spekulálván, hogy ezáltal jó pontokat szereznek bizonyos, mértékadó személyeknél. Így próbálják rehabilitálni Horthy Miklóst és azokat, akik az utolsó pillanatig szolgálják a szélsőségesen nacionalista (Wass Albert), fajgyűlölő, nácibarát, nyilas (Nyírő József) rezsimet.

Érdemes tehát alaposan elolvasni a Mink–Rév-szerzőpáros bevezető tanulmányát, amelyből egy részletet itt idézünk:

„…Az akkori magyar politikai döntéshozókat, beleértve Horthy Miklós kormányzót, elsődleges felelősség terheli a vidéki magyar zsidóság pusztulásáért. Tény, hogy Magyarország nem deportálta a zsidókat akkor, amikor Európa nagy részében már a deportálások és a zsidók megsemmisítése nagyrészt lezajlott, de az is tény, hogy a német megszállás után rekordidő alatt deportálták magyar állampolgárok százezreit, olyan ütemben és számban, amelyre sehol Európában korábban nem volt példa. Horthy a ma széles körben terjesztett hiedelmekkel ellentétben maga választotta és nevezte ki azt a kormányt, amelynek tagjai a korszak legszélsőségesebb antiszemitái közül kerültek ki – Sztójay Döme miniszterelnök, Jaross Andor belügyminiszter,Endre László és Baky László belügyi államtitkárok –, akik a kormányzó egyenes utasítására, felhatalmazásával és egyetértésével, Eichmann kommandójával egyeztetve a teljes magyar közigazgatási és csendőri apparátust mozgásba lendítették a zsidók minél gyorsabb számbavétele, gettóba zárása és deportálása, valamint ezzel párhuzamosan vagyonuk lajstromba vétele és kisajátítása érdekében. A kisajátított zsidó vagyonra, javakra, ingatlanokra és ingóságokra rövid idő alatt százezrével érkeztek az ún. keresztények igénylései szerte az országban, a legmagasabb rangú felső köröktől egészen az alsóbb néposztályokig. Ez a megrendítő tény azt mutatja, hogy nemcsak Horthy és kormányzata tudta, hogy a deportált zsidók valószínűleg már sosem térnek vissza, hanem lényegében ezt a széles közvélemény is pontosan így gondolta…”

A Csillagos házak című honlap – miként a történelemkönyvek általában – nincs kész. Egyrészt technikailag nem teljes, mert a rovatok tartalommal föltöltése még jó időbe telik, miután nem pusztán szövegről, hanem fotók, korabeli dokumentumok sokaságáról van szó, és – miként említtetett – a kor tanúinak beszámolóit is várják a szerkesztők, a tartalomgazdák. Bár az OSA Archívum már ma is szerfölött gazdag, minden bizonnyal még nagyon sok dokumentum kerül elő családi hagyatékokból, amatőr történészek, kutatók dossziéiból, amelyekkel tovább finomítható, árnyalható az 1944. év Magyarországának hiteles története.

Végezetül engedtessék meg a krónikásnak a javaslat: a Budapestre összpontosító Csillagos házak portál mintájára célszerű lenne mielőbb a magyar vidék zsidósága történetét is dokumentálni az OSA Archívum (és persze más források) értő és hiteles közreműködésével: 1941-ben és 1944-ben néhány hét alatt csaknem félmillió magyar állampolgárt, felebarátunkat hurcolták el Horthy és kormánya cselekvő közreműködésével haláltáborokba, ahonnan csak nagyon kevesen tértek vissza testileg, lelkileg megnyomorítva.

Szita Szabolcs: A budapesti csillagos házak (1944-45)