Csokiműhely és az élet egyéb édesítőszere

Ritter Leopold von Sacher-Mazoch szobra és a kukucskáló lyuk. – Ezt az alcímet adta a szerző, Szunyogh Szabolcs a minap megjelent „Lemberg – Galícia fővárosa” című különösen olvasmányos és eddig sokak számára ismeretlen tényeket tartalmazó útikönyvében megjelent egyik fejezetnek. A kötetet egyébként az Infovilág is ismertette, itt olvasható, tessék kattintani! (A nyitó kép forrása: https://eletsoja.cafeblog.hu)

„…A történelemkönyvek szeretik grófként emlegetni, de csak lovagi címmel büszkélkedhetett az 1836-ban Lembergben született Leopold von Sacher-Mazoch, a kor egyik népszerű írója. Identitásának meghatározásánál az irodalomtörténészek éppen úgy a hajukat tépik, mint Franz Kafka esetében. (Ő egy Prágában élő, német nyelven alkotó zsidó író, akkor most melyik jelzőt írjuk a neve mellé?) Sacher-Mazoch lovag apja spanyol volt, anyja ruszin, anyanyelve lengyel, de németül írta műveit, amelyekben a lembergiek életét ábrázolta nagy szeretettel.

Mint a korban oly sokan mások, ő is gyakran álnevet használt, a lélekbúvárok nagy örömére általában női álneveket (például: Charlotte Arand és a Zoe von Rodenbach.) Legnagyobb sikerének az „A bundás Vénusz” című regényt tartják. Ez egy erotikus mű, a férfi főhős azért könyörög jámbor lelkű ifjú szeretőjének, hogy alázza meg őt. A tisztalelkű, ártatlan leányzó kezdetben csak vonakodva tesz kedvese kedvére, később azonban kitör belőle a szenvedély, üti-veri a szerencsétlent, akinek az ágy lábához kötözve kell végignéznie, amíg szerelme valaki mással élvezi az életet, miközben azok csipkedik és pofozgatják. Aztán fordul a kocka, de ez a része a regénynek már senkit sem érdekelt.

A fordulatos cselekményű történet zajos sikert aratott, és amikor Richard von Krafft-Ebing bécsi elmegyógyász 1886-ban megjelent, „Psychopathia Sexualis” című könyvében névadót keresett a szexuális pszichopátiákra, akkor éppen Sacher-Mazoch lovagot találta meg. A jó doktor azt a szerelmi eltévelyedést, melynek lényege, hogy a férfi kínozza a nőt, egy francia márkiról, de Sade-ról elnevezte szadizmusnak, azt pedig, amikor a férfi azt élvezi, hogy őt kínozza a nő, a lembergi íróról mazochizmusnak keresztelte el.

A lovag akkor már nem Lembergben élt. Végigvándorolta a Monarchiát, lakott Grazban, Salzburgban, Prágában, Bécsben, aztán Párizsban, Lipcsében, Mannheimben és Lindheimben – itt is halt meg ötvenkilenc éves korában. Sacher-Mazoch folyamatosan tiltakozott a vád ellen, amely szerint ő mazochista lenne, ellenkezőleg: azt állította, ő messze felülemelkedik az ilyesmin, művében csak a nő természetrajzához szeretett volna hozzájárulni.

A Bundás Vénusz valóban tartalmaz jellemzést a nőre, mint természetrajzi jelenségre nézve. Például ezt írta: „Sose érezd magad biztonságban egy asszony mellett, akit szeretsz, mert a nő természete több veszélyt rejt magában, mint hinnéd. A nők sem nem olyan jók, mint ahogy tisztelőik és védelmezőik gondolják, sem nem olyan rosszak, mint ahogy ellenségeik állítják róluk. A nő jelleme a jellemtelensége. A legjobb asszony is egyetlen pillanat alatt képes elmerülni a szennyben, és a legrosszabb is váratlanul nagy és nemes cselekedetekre képes, és megszégyeníti azokat, akik megvetik őt. Egyetlen asszony sem olyan jó vagy rossz, hogy ne lenne képes minden pillanatban a legördögibb és legangyalibb, a legszennyesebb és a legtisztább gondolatokra, érzelmekre és cselekedetekre. A nő a civilizáció minden haladása ellenére megmaradt annak, aminek a természet formálta, a vadállat természete rejtőzik benne, hű és hűtlen, jószívű és kegyetlen, mindig pillanatnyi érzelmi állapota szerint. A férfi, még ha önző és rosszindulatú is, mindenkor elveket követ, de a nő csak érzelmeinek engedelmeskedik. Sose feledd ezt, és sose érezd magad biztonságban egy nő mellett, akárhogy szereted is!”

Ami a biztonságot illeti, arra jó lesz, ha mi is vigyázunk, mert Sacher-Mazoch lovagnak szobra áll a Szerbszka utcában, mégpedig több szempontból is veszélyes szobra. Ezen a keskeny, turisták által nagyon kedvelt kis utcácskán haladunk a bernardinusok Szent András templomától a főtér, a Rynok felé, és körülbelül kétszáz méterrel azután, hogy elhagytuk a szép görögkatolikus székesegyházat, ott álldogál a lovag bronzalakja, és mindenhol női kezek csipkedik, szintén bronzból. A bal oldalán levő zsebbe be lehet nyúlni, de csak a bátrak és kockázatot kedvelők tegyék, mert a helyi hagyomány szerint: aki bedugta ujjait Sacher-Mazoch zsebébe, azt aznap misztikus élmény fogja érni.

A műalkotást, mint több más hasonló kedves köztéri szobrot a belvárosban, egy Volodymyr Tsisaryk nevű művész készítette, aki fiatal ember, 1978-ban született, Firenzében tanult és Ukrajna egyik legígéretesebb szobrászának számít. Készített monumentális műveket, megformázta Tarasz Sevcsenkót, az ukrán népi írót és Constantin Tomaszczukot, a csernovitzi egyetem alapítóját és más tiszteletreméltó személyeket is, honlapján mégis a lembergi Sacher-Mazoch szobor mellett fényképezve látható, talán ezt szereti a legjobban. Mindenesetre a szobor nagy szenzáció a városban, mindig tolonganak körülötte a turisták.

A szobor mögött van egy kávézó, stílszerűen a Mazoch-nevet viseli. Az ajtaja egy gigantikus kulcslyuk, mintegy a mazochista leskelődést jelképezve. Annak, aki itt belép, talán nem kell felhagynia minden reménnyel, mint annak, aki Dante „Isteni színjáték” című művében eljut a Pokol bugyrai közé, de meglepetésekre készüljön fel, mert a hely szelleméhez illően a pincérnő csíp…

A Szerbszka utca 3. számú alatt, tehát körülbelül két lépésnyire Sacher-Mazoch szobrától, egy keskeny is középkori házban működik a Csokimanufaktúra. Egyik alapítója Natalia Dubova, aki ma már nemcsak Kijevbe és Ogyesszába, hanem Londonba, New Yorkba és Sydneybe is rendszeresen postázza a lvivi kézműves csokoládétermékeket. A virágzó vállalkozás két helyen kezdődött, egyrészt Natália lakótelepi konyhájában, ahol az ifjú hölgy csokis süteményeit nemcsak családja, férje, apósa és a szomszédai fogyasztották nagy rajongással, hanem a szomszéd házakból is érkeztek édesszájú vevők. A másik kiindulópont pedig a szomszédos Sacher-Mazoch kávézó volt, ahol két alkalmazott az önállósulás ötletét dédelgette és a fiatalok összetalálkoztak. Összesen négyen utaztak el Belgiumba, csokoládét tanulni.

Így kezdődött. Ma 47 fióküzletük működik Ukrajna-szerte, sőt, már kiléptek külföldre is, mégpedig Bakuba, ahol szintén található egy cukrászda, amelyik a lembergi csokit árulja. Több, mint ezer embernek adnak munkát. Az alapítók, Andriy Khudo, Dima Gerasimov, Yurko Nazaruk és Natalia Dubova anélkül, hogy lett volna bármilyen tapasztalatuk az étterembizniszben, egy havasesős, kellemetlenül hideg és borús napon a lembergi főtér, a Rynok egyik szobráról, történetesen a Diana-szoborról elnevezett kávéházban elkezdték árusítani a csokijaikat, az emberek pedig vették, szó szerint: mint a cukrot.

2009-ben nyitották meg kézműves csokoládéboltjukat a Szerbszka utcában. Ha belép az ember az ajtón, először egy parányi kávéházban találja magát, aztán el kell indulni felfelé a falépcsőn. A manufaktúra hétemeletes, ebből négy emelet nyilvános. Itt láthatjuk, a fehér kuktasapkát viselő cukrászok miként kavarják, hatalmas kerekek segítségével hogyan forgatják, szűrik, csurgatják, készítik a csokoládét. Minden emeleten másfajta sütit lehet vásárolni, bölcsen a negyedikre helyezték el a gyerekjátszót, mire oda felér az ember a leszármazottaival, és beengedi a mászókás szobába a kicsinyeit, már egy zsáknyi rendelést kapott tőlük. Harminckilencféle sütemény közül válogathatunk, már feltéve, hogy odaférünk a pulthoz a turistáktól, mert ez a hely nagyon népszerű.

Az első csokoládéikat lembergi műemlékekről nevezték el, pl: „A Neptun alatt” (a főtéren álló Neptun-szobor kedvelt találkozóhely), vagy a „Bernardine” (a közeli templom volt a névadó). Bécsi hangulatot idézve „Ferenc József” is ráköszön a vevőkre a sütemények közül. A vállalkozást kreatív és munkabíró fiatalok működtetik. Amikor az Auchan-hálózattal közös akcióban este háromnegyed tízkor kiderült, reggel négyre kell leszállítani a friss csokikat, akkor egész éjjel dolgoztak, de reggel négykor ott illatozott a sütemény az Auchan polcain. Minden márciusban készítenek egy kétméteres oroszlánt csokoládéból – végtére is Lviv/Lvov/Lemberg az oroszlánról nevezett város –, és ezzel a Szerbszka utca közepére felállított csokiragadozóval nyitják a szezont.

Sok ilyen startup található Lemberg óvárosi részében. Van, aki házi készítésű meggybort árul, mások gázlámpás vendéglőt nyitottak, van, aki kortárs művészeti galériával kombinált kávézóval várja a vendégeket. Ez egy fiatalokból álló város. Jó az utcáin sétálni…”