Lemberg: Kelet-Európa zsidó fővárosa

„Aki elutazik ide, az nyerni fog. Lát egy várost, amelyik majdnem úgy festett, mint amiről Kelet-Európa álmodott” – összegzi véleményét a hagyományos bédekkerek és a kulturális-históriai útirajzok stílusát sajátosan vegyítő könyvében Szunyogh Szabolcs. (A nyitó képen: a lembergi városháza.)

A „Lemberg, Galícia fővárosa” című, minap megjelent kötet szerzője nem kis feladatra vállalkozott: a magyar turisták megszokott „csapásirányaitól” kissé távolabb eső, így az átlagos utazó számára nagyrészt felfedezetlen nagyvárost mutat be. Méghozzá igen sokoldalúan, és a lehető legrokonszenvesebb módon: minden látnivaló, minden emlékhely mögé felrajzolja a históriai gyökereket, s megidézi azt a színes, mozgalmas etnikai hátteret, ami nélkül az egykori Galícia napjainkban sem érthető meg. (A bal oldali képen a kötet szerzője, Szunyogh Szabolcs.)

Sokat elárul már maga az elnevezés is, hisz’ benne rejlik tágabb régiónk egész zaklatott történelme. A hajdani ruszin Lev hercegről elnevezett település az évszázadok során egyaránt szerepelt (ukránul) Lvivként, (oroszul) Lvovként, (lengyelül) Lwówként, akárcsak (németül) Löwenbergként. Ez rövidült később jiddisül Lembergre, utalva arra, hogy mekkora szerepet játszottak a város életében a zsidók. A valamikori Galícia területe – tehát nagyjából a mai Kelet-Lengyelország, Dél-Litvánia, Nyugat-Oroszország és Észak-Ukrajna vidéke – ugyanis sok millió zsidó hazája volt, olyan hely, ahol kivételes módon évszázadokon keresztül viszonylag békésen éltek együtt (de legalább is egymás mellett) a különböző népek, vallások, nemzetiségek.

A lembergi latin katedrális.

A város lakosságának körülbelül egyharmadát a lengyelek, egyharmadát pedig a zsidók tették ki, és rajtuk kívül ukránok, ruszinok, örmények, görögök, németek, oroszok generációi tették teljessé ezt a sokszínű etnikai forgatagot. S persze magyarok is, hiszen Galícia huzamos ideig – egészen az első világháború végéig – élt a Monarchia tágabb keretén belül, s ezen örökség meglétét érzékelteti-bizonyítja hangulatos sétái, vagy stílszerűbben inkább: bóklászásai során Szunyogh Szabolcs.

Ott rejlik a műemlékekben, a kávéházakban, múzeumokban, még akkor is, ha a XX. század sorozatos pusztításai a Föld e tájékát különösen sújtották. Nem véletlenül emlegeti az ismert amerikai történész, Timothy D. Snyder ezt a régiót „véres övezetként”.

A szerző maga sem titkolja, hogy Lemberget manapság nem túl könnyű felkeresni. Mármint nem a pandémiás szigorítások és karanténintézkedések miatt, hanem mert eléggé fáradtságos eljutni az egykori Galícia – magyarul mellesleg sokáig Ilyvó néven ismert, sokaknak Krakkó hangulatát felidéző – központjába. Nem csábítanak arrafelé sima autósztrádák, az ukrán vonatok hálókocsijainak kipróbálása pedig bizony megkövetel némi kalandvágyat…

De megéri! A város belső kerületeit nem véletlenül vették fel már bő két évtizede az UNESCO világörökségi listájára. Aki tehát a nehézségeket vállalva is rászánja magát az útra, feledhetetlen élményekkel válik gazdagabbá. Ahogy a szerző fogalmaz: Lemberg egy feltámadóban levő, izgalmas és vonzó település, Galícia „titokzatos gyöngyszem-városa”.

(Szunyogh Szabolcs: Lemberg, Galícia fővárosa. Aura Kiadó, Budapest, 2021)