Különös szellemi kaland egy utca, egy épület sorsát nyomon követni. Óbudán, a mai Fényes Adolf utcában, amikor még Kronengassénak, Korona, majd Kis Korona utcának nevezték, emelte a Goldberger (akkor még Goltberg) család a kékfestő üzeméből nagyra nőtt textilgyárát. Századok teltek, az utca azóta már a jeles festőművész nevét viseli, és az üresen tátongó, lepusztult gyárépület új életre kelni látszik. Kortárs kiállítási tér nyílik az egykori textilmosóban.
Nem lebontani, belakni az egykori ipartelepeket, gyárépületeket, szerelőcsarnokokat. Megőrizni a múlt emlékeit akkor is, ha nincs konkrét műemléki értékük, de feltétlenül a maguk koráról, építészetéről, gazdasági, társadalmi vonatkozásairól mesélnek. A világban, de lassan nálunk sem egészen friss elképzelés. A nagy, egykori ipari csarnokok, a csupasz falak közrefogta tág terek remek lehetőséget kínálnak újragondolásra, újrafogalmazásra, a korábbitól eltérő funkció betelepítésére. Így gondolkoznak erről sok évtizede világszerte városépítészek, várostervezők és nem kevés művész, aki éppen a Goldbergerhez hasonló gyárépületben alakítja ki loft appartmanját, műtermét.
Meglátni a múltban a jövőt sokrétegű szellemi kihívás – erre vállalkozik most a húszéves Godot Galéria életre hívója Sáfár Zoltán és Laczkovich Borbála művészettörténész azzal, hogy a régi gyárépületben október elsején megnyitja a Godot Kortárs Művészeti Intézetet.
A Fényes Adolf utcai épület hétszáz négyzetméteres nagycsarnoka találkozásunkkor még üres. Ahogy most még műalkotásokra vár a kisebbik kiállítóterem is, amelyben a megnyitáskor a Godot Galéria művészeinek alkotásai és néhány különleges gyűjtői darab jelenik meg. Majd Azúr Kinga szobrait láthatják itt az érdeklődők. Október másodikától két hétre a nagy kiállítótérben mutatják meg száztíz pályakezdő képzőművész közel ezer alkotását, ott nyílik meg a Godot Fiatal Nemzedékének immár hagyományosnak mondható művészeti vására.
Úgy mondják, a Godot a művészeti intézmény indításával tágítja tevékenységi körét, ahogy a két évtized alatt nem először. Akik nyomon követték útját, még emlékeznek rá, amikor 1999-ben a pesti Madách téren megnyílt a Godot Galéria. Sáfár Zoltán akkor Kaucsek Bálinttal szinte hályogkovács módjára tervezte, különösebb képzőművészeti és tárlatszervező felkészültség nélkül az első kiállításokat, hogy idővel a képzőművészeti vállalkozás teremtette veszteséget a kávéház és a Litkai Gergellyel közösen alapított Dumaszínház bevételéből próbálja csökkenteni.
Már az első évben olyan kortárs alkotók mutatkoztak be a Godot-ban, mint Szurcsik József, Orosz István, Szerényi Gábor. Kitartóan dolgoztak, lassan, fokozatosan bekerültek a kortárs képzőművészeti élet körforgásába. A jubileumi esztendőben olyan tárlattal jelentkeztek a budai, Bartók Béla úti kiállítási helyen, amelyen az a hét művész szerepel, akivel a galéria jelenleg együtt dolgozik. Így láthatók Bukta Imre, drMáriás, feLugossy László, Gaál József, Nagy Kriszta x-T, Szikora Tamás, Ujházi Péter alkotásai.
Négy évvel ezelőtt szervezte meg a Godot az első pop-up kiállítását és vásárát, a Godot Young Generation Art Fair-t akkor még az ugyancsak pesti, Klauzál téri csarnok emeleti szintjén. Pályakezdő alkotóknak szólt a felhívás, a beérkezett művekből válogatták ki a kiállított festményeket, grafikákat, szobrokat, akkor még design-műveket is. Úgy mondták, „gerillaáron” árusították a műtárgyakat. Abban az időben elképzelés volt, mára megalapozott gondolat a „gerilla” árképzés, tehát annak a folyamatnak a tükrözése, ahogy az alkotók és alkotásaik egyre emelkedő értéken kerülnek be a művészeti életbe.
Jó érzékkel és a megismertetés elkötelezettségével nem a gazdag műgyűjtők figyelmét akarták fölkelteni, sokkal inkább új gyűjtőgenerációra számítottak, számítanak. Azokra, akik nem tudnak félmilliókat fordítani egy-egy tárgyra, de nyitottak a mai művészet iránt. A vásárt már az elmúlt évben a Goldberger-épületben tartották, az idén a Kortárs Művészeti Intézet első nagyszabású vására lesz az Art Market Budapesttel azonos időszakban. A most is belépődíj nélkül látogatható kiállítás és vásár végén hat díjat oszt ki a Godot. A fődíj nyertese önálló tárlaton mutatkozhat be a galériában, és részt vehet a többi díjazottal együtt a Godot tíznapos mezőszemerei művésztelepén. A művészfaluban olyan neves képzőművészekkel találkozhatnak, dolgozhatnak együtt, mint Bukta Imre, Ferenczy Zsolt, Gulyás Andrea Katalin, Kopasz Tamás, Kótai Tamás, Mizsák Gergő. Rubliková Adriena, Szelley Lellé, Szurcsik József, Töttös Kata, Wahorn András.
A Godot Kortárs Művészeti Intézet megálmodói és megteremtői érzékelhetően a szó klasszikus értelmében olyan független képzőművészeti intézményt kívánnak életre hívni, amely megfogalmazásuk szerint „lehetőséget teremt a művészet szabad áramlásának, teret adva fiatal művészek és kurátorok önálló alkotói szabadságának kibontakoztatására”. Eszményük szerint segíteni akarnak azoknak, akik még csak próbálják átlépni a galériák küszöbét, akik talán nem sejtik, mit kell kezdeni magukkal a misztikusnak vélt világban, pontosan azt sem tudják, a galériában sem kötelező vásárolni, elég nézelődni. És nem muszáj művészettörténészként érteni a festményt, a szobrot, elég átengedni magunkat egy-egy műtárgy varázslatának, hagyni kell, hogy hasson az érzelemre. Nevezhetjük ezt művészeti edukációnak, de egyszerűbben szólva egyfajta hittel és bizalommal vállalt, elkötelezett missziónak, a művészet és mindennapok közti fal lebontásának.
Ebben a kiállítási térben rendezték meg a Metropolitan Egyetem fotódiploma-kiállítását is. A fenti három felvételt Huszár Dávid / METU készítette.