Cumi utca 7. szám

(Rab László jegyzete elsőként a Városi Kurírban jelent meg.) Jól átverték a népet Borkaival, szavaztattak a Fidesz polgijelöltjére, csak aztán másnap azt mondták, már nem is a Fidesz polgijelöltje, de hülyék vagytok, hát így becumiztátok?

Hát ha nem a Fideszé, akkor ugyebár nekünk, a világ legtisztább orrmányának semmi közünk nem lehet az entyempentyemhez! Hát hogy gondoltátok, aranyoskáim, he? Hagyjuk, hogy ránk rohadjon ez a sok lónézés meg csikóláttamozás? Tényleg azt gondoltátok, hogy mink nem tudunk válságkommunikaratérozni?
Na most az a fura helyzet állt elő, hogy Kövér, Balog tiszteletes és a többi makulátlan nagyon szeretett volna már a hét közepére megszabadulni a “nemzeti kokainista párt” bélyegétől, és elvonulva a gonosz komenista újjáéledéses zakatolás elől, mely abból fakad, hogy cirka 3,5 millió polgárocska intett be a miniéknek a maffiatempó miatt, azt gondolta kimunkálni, hogy kellene legalább három napig elhúzni a totális rádöbbenést. És jött az – vajúdtak a hegyek –, hogy a hatszavazatos munkáspárti és más noname jelöltek óvják meg a választást, addig csak kitalálják valahogy, hogy a pénzszivattyú szelepeit hogy rejtsék el a nyilvánosság elől.
A mentőötlet: álljon be a mini kipcsáknak! Így történt, hogy a hét elején, amikor a Nézőpontnál és a Századvégnél a minista jelöltek a választások után is toronymagasan vezettek, és a Nyál 1 tévén is az ment még, tudta-e-é, hogy Nyirati Klára Baján tulajdonképpen szőkehajú néger, az agyközpontnak az jutott az eszébe, úgy lehet a nép elpártolását a legjobban fékezni, ha azzal az őrületes felfedezéssel örvendeztetik meg az agyarokat, hogy ők voltaképp kipcsákok, amiben nincs semmi új, ez a kunok neve, azoké a kunoké, akik jó ezer éve itt lavíroznak velünk együtt, illetve hát nem is velünk együtt, mert a kunok mi magunk volnánk…
– Most akkor mi a frászt csináljak? – kérdezte a minielnök. – Lefekszem Putyinnak, le Erdogannak, és akkor még ökörködjek is ezzel a… mivel is? Kipcsoge?
– Az más – gajdolta a tanácsadó, és fogta a fejét, mert a bukott helyekről sorra érkeztek a telefonhívások, mind úgy kezdte, hogy akkor most mi a fene lesz, miért nem értesítette őket a rogánhabony, hogy új címre kell utalni a sokáig Mr. 20 Százaléknak címzett tételeket.
– Itt sas, itt sas, sólyom jelentkezz! Mi az új cím? – kérdezték türelmetlenül a mini fidesztalibánjai.
– Megmondom, írjátok föl, október 13-a óta megváltoztak a viszonyok, diktálom, hova kell a kétségbeejtő leveleket küldenetek a Lendvay utca helyett: Cumi utca 7. szám. Megjegyeztétek?
Na ezután történt, hogy a mini előjött a Kipcsákok-e a kiscsákók? munkacímű projekttel. – Azért kell rágni, hogy eltereljük dezertőr népünk figyelmét. Ne foglalkozzanak már annyit a választási eredményekkel. Még a végén beleringatják magukat abba, hogy megbuktathatnak.
Mit művel a hálátlan nép? Van félezer (!) újságjuk, övék az összes tévé, annyi hallgathatatlan rádiójuk van, mint égen a csillag, minden villanykaróra ők akasztgatták a jelöltjeiket, az összes hirdetőoszlopot lenyúlták Simicskától, minden az övék, és akkor elvesztik a választást ott, a karmelita kolostor tövében, ahol soha más még nem tudott nyerni rajtuk kívül. És bukják azt a Rózsadombot, ahol kommunistát 1945-ben láttak utoljára. Láng Zsolt a II. kerületben egyébként ugyanazt csinálta, mint Wintermantel Zsolt Újpesten: hatalmas útfelújításokat kapott ajándékba a főváros által kezelt részeken. Október 12-én estére elkészültek az utak, hátra lehetett dőlni (nem figyelmeztet a rogánhabony), jöhet a nép, hogy lerója kegyeletét az időzített útépítésért.
De a büdös nép mit művel? Hát simán leszavazza őket! De úgy ám, hogy az újpesti Déri Tibor az összes körzetet elviszi Wintermantel elől. Tóth József meg a 13-ban berántja a gyönge 82 százalékot, a 15ker Németh Angélával mindent vitt. Észak-Pest most úgy néz ki (kicsit tovább, Veresegyházat és Vácot is beleértve), hogy a fideszes képviselőket nagyítóval kell a környékben keresni.
Erre volt a félezer orgánum egybeterelése? Ezért volt a migráncsolás a tévékben? Ezért csaptak hozzá Újpesthez néhány angyalföldi körzetet? Hogy megérte!
És akkor mit látnak szemeink, a Gulyás Gergely szerint morális fölényben lévő Mediaworks egyik újságírója, egy műkedvelő Facebook-on közzétett novelláját Az én sztorim címmel közölte a morális fölény lapjában. Kicserélte a tigrincset farkasra, az erdélyi házaspárból pedig Vas néni lett. Miután az igazi szerző szóvá tette az erkölcsi magaslatokban tündöklő újság vezetőjének a lopást (Borkainál fideszes terminológiával: botlást), ezt a választ kapta: “Utólag sajnos már csak annyit tudunk tenni, hogy elnézését kérjük ezen történés miatt.”
Menjünk tovább ezen a nyomvonalon. Telnek-múlnak az évek, szétlopják az életünket, bezárják az újságjainkat, lehazudják a csillagokat az égről, jachtra járnak kiélni a keresztény szabadságukat, muszlim országokkal seftelve muszlim bevándorlók ellen épített határkerítéssel hülyítik Európát, kinyírják az akadémiát és a CEU-t, beolvasztják a szobrainkat, külföldre kényszerítik a gyerekeinket.

És mit fognak a végén mondani? Hát azt, amit a novellatolvaj főnöke: “Utólag sajnos már csak annyit tudunk tenni, hogy elnézését kérjük ezen történés miatt.” Ez volt a 42-es, jöhet az újabb hét, a nyertes ellenzéki polgármestereket másfél-két hét után csak beengedik oda, ahová a nép a szavazataival beparancsolta őket.

A balrad.ru karikatúrája