Merkelnek mindenekelőtt orvosolnia kell nyitott ajtók politikájának gyengeségeit. Amit a kancellár tett a menekültekért, az csodálatra méltó volt, de most a politika fenntarthatóságáról van szó. Vagyis jobban ellenőrizni kell az érkezőket, javítani kell a beilleszkedésüket, végül pedig vissza kell küldeni azokat, akik nem kaptak menedékjogot. Nem szabad megengedni ugyanakkor, hogy a terroristák megosszák az országot, és hiba volna túlságosan odafigyelni az idegenellenes szirénhangokra, jóllehet a szélsőjobb egész Európában erőre kap és azonnal igyekezett a maga javára fordítani a berlini támadást a választások előtt. Ez nem lesz könnyű egy olyan világban, amelyben Trump külföldiellenes demagógiával lett az USA elnöke.
A német kormányfőre most az a feladata hárul, hogy bebizonyítsa: a demokratikus jogok nem egyszerűen jól megférnek a társadalom biztonságával, de hosszú távon annak legjobb biztosítékai. Ezt kell tennie, és nem számít, hogy közben időnként mennyire magányosnak érezheti magát.
Timothy Garton Ash a The Guardian hasábjain arra figyelmeztet, hogy Merkelnek Európa érdekében ki kell tartania a középen, mert a berlini tömeges gázolás után elszabadulhatnak az intolerancia erői, amelyek azután az egész földrészen fenyegetik a liberális eszményeket. A neves elemző szerint a nagy kérdés az, ki tud-e tartani a politikai közép, miután a populizmus elárasztotta Nagy-Britanniát, Lengyelországot és az Egyesült Államokat.
Ilyen helyzetben Németország a földrész stabil, liberális centrumának számít, a kancellárral a kellős közepén. Reménykedni kell, hogy a miniszterelnök jövőre győz a választáson. De mi van akkor, ha kiderül, hogy Berlinben a támadást olyasvalaki követte el, aki tavaly menekültként érkezett az országba? Az biztos, hogy keményíteni kell az eddigi irányvonalon, ideértve hogy valószínűleg az eddiginél több lehallgatásra lesz szükség. A németeknek egyben tudomásul kell venniük, hogy a jövőben valamivel nagyobb kockázattal kell szembenézniük a mindennapok során. Nagy dilemma az, hogy a társadalom elég erős-e, hogy kitartson a Merkel által megjelölt ideálok mellett, azaz szabadon, együtt és nyitottan éljen.
Bizakodásra ad okot, hogy az országnak jól megy gazdaságilag. A bulvársajtó viszonylag felelősen viselkedik. De a legfőbb ok: Adolf Hitler. Merthogy a németek egykor a populista idegengyűlölet ördögi példáját szolgáltatták, de éppen ezért most a legtöbbször immunisak azzal szemben. Merkel jól ragadta meg a lényeget, amikor kijelentette: nem akarunk úgy élni, hogy megbénítson bennünket a félelem a gonosztól. Németország utat mutat Európának, ha közelebb jut ahhoz, amit II. János Pál úgy fogalmazott meg: a gonoszt jósággal kell legyőzni.
A Financial Times vezércikke szerint Lengyelország az illiberális demokrácia felé tart, de a kormánnyal szembenálló erőknek ki kell állniuk jogaikért, mind a parlamentben, mind azon kívül. A tüntetések azt támasztják alá, hogy sokan nem szeretnék, ha a Jog és Igazságosság a fékek és ellensúlyok lebontásával betonozná be a hatalmát. Most éppen amiatt nagy az elégedetlenség, hogy a kormánypárt korlátozni próbálja a demonstráció jogát, illetve a sajtó tevékenységét a törvényhozásban. Utóbbi ügyben Duda elnök felajánlotta segítségét, de utána aláírta, hogy a kabinet teljesen uralma alá vonja az alkotmánybíróságot. Nagyon fontos, hogy ebben a feszült helyzetben mindkét oldal felelősen járjon el, tiszteletben tartsa a parlamenti szabályokat és az alaptörvényt. Újra kell szavazni a jövő évi költségvetésről, az ellenzéknek viszont nem szabad azzal fenyegetnie, hogy a 2017-ben is megszállja a szejm üléstermét.
Igen fontos, hogy a másik oldal továbbra is kérdőre vonja Kaczynskit, aki az illiberális demokráciát építő Orbán Viktor nagy csodálója. Magyarország a nacionalista-populista program megvalósítása közben gyakran tesz három lépést előre, de csupán azért, hogy utána kényszerűen visszalépjen egyet vagy kettőt. Az eredmény azonban az lett, hogy a gépezet csakis egy irányba mozog, és fokozatosan lebomlanak a demokratikus biztosítékok. Lengyelországnak el kell kerülnie, hogy ugyanerre a sorsra jusson. Közben az EU-nak is hatékonyabban és kreatívabban kell bevetnie korlátozott lehetőségeit a tagsággal járó kötelezettségek megtartatására.
A többi tagállam számára egyértelművé kell tennie, hogy magyarok és a lengyelek 2021 után nem kaphatják meg a sokmilliárd eurós támogatást Brüsszeltől. A közösségi támogatásokat és a NATO védernyőjét nem lehet összeegyeztetni a demokratikus értékek lerombolásával. A varsói tiltakozásoknak azonban van egy átfogóbb üzenetük is, tekintettel a nacionalizmus és a populizmus erősödésére. Éspedig az, hogy előbb vagy utóbb széles körű ellenállás vár a radikális kormányokra, amelyek demokratikus úton jutottak ugyan hatalomra, ám utána igyekeznek monopolizálni a politikai teret. Mert nem mindenki hajlandó belenyugodni abba, hogy elvegyék tőle a jogait és a szabadságot.
A Frankfurter Rundschauban olvasható: a hídon akkor kell átkelni, amikor odaérünk. Így válaszolt a Bizottság alelnöke, amikor arról kérdezték, hogy mi tévő lesz az EU, ha meg akarná vonni a szavazati jogot Lengyelországtól, ám azt a nemzeti-konzervatív magyar vezetés megvétózza. Az Orbán-kabinet ugyanis már jelezte, hogy ellenzi a 7. paragrafus alkalmazását, márpedig itt egyhangú döntésre lenne szükség. Mindenesetre Brüsszel most két hónapot adott, hogy Varsó eloszlassa az aggályokat az alkotmánybíróság reformja körül. Ám Timmermans elismerte, hogy ha a lengyelek addig nem tesznek érdemi engedményeket, akkor szükség lesz a többi tagállam, illetve az Európai Parlament támogatására.
Lengyelországban tovább tart az alkotmányos válság, az unió még hónapokig nem tud érdemben közbelépni, de végső eszközként azután pénzbüntetést szabhat ki – véli a Der Spiegel. A Szydlo-kormány minden brüsszeli figyelmeztetés ellenére kitart elképzelése mellett, az EU viszont veszélyben látja a jogállamiságot.
A szavazati jog felfüggesztése a magyarok ellenállása miatt nem jöhet számításba, ám pénzzel még lehet valamit csinálni. A brit kilépés miatt ugyanis szó van arról, hogy már 2019-ben érjen véget a mostani pénzügyi ciklus, az új előirányzatról pedig jövőre elkezdődhetnek a tárgyalások, az pedig fölöttébb kellemetlenül üthet ki Kelet-Európa és főleg a lengyelek számára. Úgy tudható, hogy a keleti tagállamok azt szeretnék, ha más nagy nettó befizetők, elsősorban a németek állnák a kieső brit hozzájárulást.
Az is lehet, hogy a közösség inkább főként a strukturális alapokat nyirbálja meg, annak pedig a lengyelek igencsak meginnák a levét. Egynémely uniós politikus és diplomata a szájra tett ujjal azt mondja, nem lenne tragikus, ha a megszorítások más államokat is érintenének a kontinens keleti felén. Merthogy ez egyben jelzés lenne azok számára, akik nem hajlandó semmiféle szolidaritásra menekültügyben.
Elmar Brok, az EP Külügyi Bizottságának elnöke ugyanakkor azt mondja, hogy a források megvonása nem csak a varsói kormányt, hanem annak ellenfeleit is sújtaná, és az unió mostanság nem engedheti meg magának, hogy újabb barátokat veszítsen. A német szociáldemokraták egyik képviselője ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a szavazati jog felfüggesztését a Bizottságon kívül az Európai Tanács vagy az Európai Parlament is kezdeményezheti.