Egy halott barát emlékére

Újsághír: Több honvédségi jármű ütközött augusztus 26-án az M7-es autópályán, Székesfehérvárnál, a Balaton felé vezető oldalon. A balesetben egy fiatal, szerződéses őrvezető az életét vesztette. A teher-gépjárművekből álló konvoj a Bátor Harcos, 2019 gyakorlatra tartott Hódmezővásárhelyről a Magyar Honvédség Központi Gyakorló- és Lőterére, Veszprém-Újmajorba.

Régóta sejtem, ma már tudom, hogy a hősök úgy születnek, hogy előtte meghalnak. Gábor tegnap még egy srác volt, a fiam barátja, nyaranta olykor a házam vendége, mindig illemtudóan viselkedett, a kajában nem válogatott, találkozáskor, elváláskor megöleltük egymást, ha vallatnának, rosszat akkor sem mondhatnék róla.

Ez a fiú ma már hős, híradások szólnak róla, csupán azért, mert rossz időben, rossz helyre ült egy katonai konvojban. A járművek összeütköztek, a katonák többsége baj nélkül megúszta, de Gábor súlyosan megsérült, és helikopterrel Budapestre, a Honvéd Kórházba szállították. Lehet, hogy reménytelen volt az állapota, lehet, hogy a világ más táján, egy jobban felszerelt, egy személyzettel bőségesebben gazdálkodó intézményben talán segíthettek volna rajta, de a halála felülírta a találgatásokat.

Most kell nagyon figyelnem. Mit írnak, mit mondanak róla? A közbeszédben marad határozatlan névelőnek? Egynek, a rendszer sok ezer áldozatából? Eltitkolják, esetleg megtanulják a nevét? És helyesen ejtik ki? A nyomozás miről fog szólni? A korszerűtlen, felújításra érett útszakaszról vagy magáról az őrvezetőről? Miért oda, ahova ült? Milyen volt a magánélete, kire szavazott, a barátai miről beszélgettek? Gáborról esetleg megemlítik, hogy ősei Lengyelországból költöztek Szegedre, talán azt sem titkolják el, hogy egyenruhában egy kerítést védett, és semmi szüksége sem azt tanulni, hogy miként lőjön a nem létező ellenségre.

Vélhetően katonai temetése lesz, a szónokok, pedig ellopják legőszintébb érzéseinket. Nekik, a magánnyugdíjon, a trafikokon, a demokrácián túl, ez fel sem tűnik. Majd helyettünk beszélnek, a mi nyelvünket használják, amikor megígérik, hogy a mindig emlékezni fognak. Pedig, dehogy emlékeznek. Nem is tudják, hányan lehetnek a hiányos közszolgáltatás: a rossz utak, a lepusztult egészségügy, a hozzá nem értés, a fagy vagy a kánikula, a hanyagság esetleg a kapzsiság áldozatai. A szónokok nem akarnak számolni, csak spórolni. Oktatáson, gyógyításon, szakemberen, anyagon, és minden más pénzzé tehetőn.

A hősök dolga, hogy emlékeztessenek…