Egy jó kis berobbanás

Bevallom, nem lelkesít, amikor – kiváló íróktól! – a fülszövegben ilyen jellemzést olvasok a könyvről, hogy „szókimondó, bátor” vagy hogy „pimasz”. Mert milyen is legyen egy debütálás, ha nem ilyen. Ez ilyen, de nem ettől erős.

Hanem attól a szinte gátlásosan takargatott, mégis mélyen megélt és ábrázolt érzelmi világtól, amely sehogyan sem képes összesimulni azzal a társadalmi világgal, amelyben működnie kellene. Meg attól erős, hogy alig néhány szereplővel és feltűnően kevés szituációban, viszonylag rövid fikciós időtartamban képes ábrázolni reményt, boldogság- és tettvágyat, meghunyászkodást, csalódást, alkalmi akaratosságot és általános elbizonytalanodást, egy mindenre nyitott világ zárt útjait.

Író-olvasó találkozón aligha tudná (lehet, nem is akarná) a szerző bebizonyítani, hogy regényének hősnője nem ő maga, de ez nem lényeges. Amint az sem – pedig recenziók kedvelt nézőpontja –, hogy mennyire generációs jellemzők a figurák, a problémák, illetve mindegyikük kezelése és kezelhetetlensége. A lényeg: a regény hiteles és hat, szóval él.

Van azonban, ami nem tetszik, noha a létjogosultságát kétségbe vonni eszem ágában sincs. Picit messzebbről kezdem: azt hiszem, hogyha a stand up-osoknak (isten őrizz, de) megtiltanák, hogy bármilyen övön aluli működést, illetve eseményt és bármiféle módosult tudatállapotot (főleg részegséget) szóba hozzanak, akkor a többségük pályafutása azonnal véget érne, esetleg 20 perces monológok rögvest kétpercesre zsugorodnának.

Nem véletlenül juthatott ez az eszembe a Puncs olvasásakor is. Hogy (mondom, isten őrizz) cenzúra esetén hány oldal maradhatna meg a könyvből, amelyen valamilyen formában, okkal, céllal, illetve helyzetben nem szerepel az alkohol. Tudom, hogy itt ennek művészi funkciója van, hogy – a nagyon mai! – embert és világát, hangulatát, szorongásait stb. így ábrázolni kézenfekvő, hiteles, reális – de mégis…

Nagy reményekre jogosító „berobbanás” ez a könyv még akkor is és úgy is, ha a szerzője még láthatóan nem találta meg a hangját. Nem a nemzedékit, hanem a csak rá jellemzőt. Amíg keresi, illetve megtalálja, addig is egy kicsit modoros. Csaknem természetes.

Mucha Dorka: Puncs – 21. Század Kiadó, Budapest, 2019, 160 oldal

(A könyvismertető elsőként itt jelent meg.)