A Race angol szónak 171 jelentés-árnyalata lehet. Három szélső tartalom: versenyt fut; két ellenkező irányú erős áramlat találkozása; birkaterelő ösvénykorlát.
Race – A legendák ideje alcímű, heroikus ihletésű sport+politikai mozi magába sűríti ezeket. A bonmot pedig – hollywoodi módra, árnyalatnyi gondterheltséggel – az edző és az atléta között hangzik el: a házasság néha még az atlétikát is lenyomja. Persze, a filmben végül is nem így van, de ad hoc baj is fájhat úgy, mint a valódi.
Térjünk vissza a három kiemelt jelentéshez!
1. Jesse Owens minden idők egyik legnagyobb atlétája; nemcsak futó és ugró, de igazi nyertes is volt. Hatévesen tanult meg dolgozni, küzdeni; gyapotszedés keményítette meg a kezét és az akaratát. Egyetemi hallgatóként is benzinkutasként keresett pénzt a családja eltartására. Tűrte a megaláztatásokat és a lekezelést; dacolt a világgal, s olykor a saját férfi természetével is; ámde (be)futott, hőssé vált. Méltó emlék róla ez a film. Nem csak az igazi sportra vágyakozóknak ajánlom. Online és dvd módon is megtalálható.
2. A főmenü az 1936. évi berlini olimpia közegébe vezeti a nézőt, hátborzongató párbeszédekkel. Több tételben megmérkőzik egymás antitézise: a fasizmus és a demokrácia értékrendje, metodikája. A színes bőrű sportoló rovására elsütnek egy primitív poént, a T-Modell autóra utalva: bármilyen színben kapható, csak fekete legyen: ha-ha-ha.
3. A berlini játékok miliője nem csupán addig sosem látott látványosságot kínál, de a kirekeszteni próbált, birkának inkább tekintett színesbőrű sportolók náci megítélésére is szégyenbélyeget ragaszt. Korlátoltság és hamisság a náci hozzáállás lényege. Jesse Owens viszont előbb otthon, majd Berlinben: ellenszélben arat diadalt magának, hazájának és a humanizmus eszméjének.
Jó úton jár az, akit ez a film a halhatatlan Tűzszekerek mozijára emlékezteti. Kevéssel marad el ez a Race az 1924. évi párizsi olimpia történetét Vangelis zenéjével, brit sportolók győzelmei révén bemutató „tüzes” angol mozitól. Tizenkét év alatt nagyot fordult a világ, főként Európa aurája; és ezt dermesztően jeleníti meg a Race: az amerikai alkotás. Jelenleg 7,1 IMDB-ponton áll; én többre: 9-re taksálom.
Sportról és politikáról tettem említést fentebb; ezeket látom döntő vonulatoknak, s igazán értékesnek, maradandó alapigazságok hordozóinak.
Előbb jöjjenek a sportvonzatok, zömmel párbeszéd idézetek az edző és versenyzője között. – Futni, ugrani tudsz, de dolgozni, s győzni is tudnál? –Szeretnek vagy gyűlölnek: nem számít! – Kapcsolj ki mindent, a pályán úgyis csak magadra számíthatsz. Owens axiómája a 100 méteres síkfutás döntőjében: ott a 10 másodperc a tökéletes szabadság – neki. Az önbizalmára lelt futó vidám bemondása a trénernek: – Nagy edzőt tudok csinálni magából. A bölcs edző aranyigazsága pedig: – A világcsúcs megdönthető; az aranyérem viszont a tiéd marad. Ha elindulsz: nyerhetsz vagy veszíthetsz; ha kihagyod, már veszítettél.
Másodjára következnek a politikai elemek, melyek két tételből állnak. Egyrészt, az amerikai bojkott mérlegelésének vitájából. Másrészt, a berlini olimpia náci kiaknázásának és eme cinikus bornírtság morális vereségének a történetéből.
I. Avery Brundage roppant ellentmondásos szerepében Jeremy Irons brillírozik. Ellenpólusaként William Hurt (mint az USA Olimpiai Bizottságának másik csúcsszemélyisége: Jeremiah Mahoney-ként) is meggyőző. A nácik által korrumpált Brundage kétlelkű: érvelésmódja is ellentmondásos. Így: – Nem az a dolgunk, hogy beleszóljunk Németország belügyeibe. – Amerika népének bajnokokra, önbizalomra van szüksége; pár buta pletyka nem számít. – A jelenlét fontos; csakis a győztesekre szokás emlékezni.
II. Mahoney ellenben a nácik magatartására hivatkozik: – Ömlik belőlük a gyűlölet diktálta politika. – Ott ami van, az politika, s nem sport. – A sport teljesen szemben áll a náci ideológiával, van mitől tartani.
A menni vagy nem menni dilemmáját Amerikában 58–56 arányban a „részt veszünk” döntése oldotta fel. Adott időben Amerika rasszista felhangoktól, durva faji elkülönítéstől volt visszhangos, mégis példáját adta a demokratikus elkötelezettségnek. Mahoney így summáz: tiszteletben tartom a döntésüket, de tiszta lelkiismerettel nem tudom azt végrehajtani. (Megjegyzés: az élet – a sikerek ellenére – zömmel őt igazolta!)
Brundage (B) kutyaszorítóba került. Göbbels (G) ugyanis korrupciós csapdába csalta, üzletnek beállítva egy „ajánlatát”. B küszködött is; kifogásai, fenntartásai és feltételei voltak a német csúcsvezetés cinikus és álságos válaszait illetően. B: – Ne szolgáljanak fel trágyát libamájként. – A birodalmi kancellár vagy mindenkinek személyesen gratuláljon, vagy senkinek! G cinizmusa: – Nem megfelelő talán az illemhelyek színvonala? – Zsidók: azok nem sokáig lesznek még itt.
A versenyek vége felé pedig G meg is zsarolta B-t a lefizetés nyilvánosságát bedobva, ha az amerikai váltóból nem dobnak ki két zsidó származású futót. És lőn; azok a fiúk nem is indulhattak.
A film magában foglal két kiemelkedő párviadalt, illetve párbeszédet is.
1. Leni Riefenstahl történelmi súlyú krónikásként vívott meg Göbbelsszel félelem nélküli, nyertes csatát a játékok filmre rögzítése tárgyában. Jelentős szellemi és morális fölényben került a megszállott filmes a gátlástalan politikussal szemben. G ugyanis bele akart szólni a filmes felvételbe: cenzúrázni próbált. Riefenstahl ellenállt: – Ne dirigáljon, a tényeket úgyse változtathatja meg! Riefenstahl még azt is elérte, hogy csak neki, és a történelem számára Owens produkáljon két műsoron kívüli ugrást!
Itt jegyzem meg, hogy Owens szerepét mind a sportérték, mind a színészi játék tekintetében bravúrosan alakította Stephan James; az edzőjeként pedig Jason Sudeikis remekelt.
2.Szirupos, szentimentális kapcsolat látható a német és az amerikai csúcsatléta viszony(lat)ában. A totális fair play – ott és akkor – bizarr összefüggéseket is mutatott. Ám Owens (O) és Luz Long (L) párbeszéde örökbecsű értékekre és különbözőségekre is rávilágított. O: – A kaja is finom, lehet, hogy csak a híre rossz a náciknak? L, vitatva: – Szeretem a hazámat, de a kormányon már kezdenek megőrülni. Már nem is akarják eltitkolni, már nem is szégyellik, amit csinálnak. Egy lányt küldtek hozzám, megparancsolva neki, hogy teherbe essék. Rajtunk, sportolókon keresztül akarnak valamit bizonyítani. De ha fegyverként használják az olimpiát, ne csodálkozzanak, hogy az ellenük fordul. Ne azért nyerj, hogy valamit bizonyíts a kormánynak!
Nota bene: nekünk is időszerű (lenne) mindez.
Owens megértette a hallottakat, nyert 4 olimpiai aranyérmet. Nemzeti ikon lett, 1990-ben posztumusz hőssé is nyilvánították.
Két, ellentmondásos mozzanat jut e jegyzet végére. Egyfelől: otthon a dicsőséget elismerő díszvacsorára Owenst és családját nem a fehérekkel egy ajtón engedték be. Ott még azért ’36-ban nem tartottak. Másfelől: két fantasztikus sportember, az edző és a bajnok viszonyát bravúrosan szemléltette a berlini győzelmi mámor: edzői kalap repült a magasba.
A film alapvető hitelességét a záró kockákon feltűnő egykori, igazi szereplők fényképei jelenítik meg. Brávó!
Race – A legendák ideje, 2016-ban bemutatott, 130 perces, szinkronizált életrajzi dráma. Rendező: Stephen Hopkins. Írta: Joe Shrapnel és Anna Waterhouse. A szereposztásból kiemelhető: Stephan James, Jason Sudeikis, Jeremy Irons, William Hurt, David Cross és Carice van Houten.