Egy tiszta hang

Ez nagyon hasonlít arra az esetre, mint amikor kérünk valakitől valamit, és ő azt feleli, utánanéz a dolognak, de ne hívjuk, majd ő hív. Sose hív persze vissza. A tálib ügy annyiban azért más, hogy teljesen a lovak közé dobni a gyeplőt, kapcsolat nélkül maradni a tálibokkal a latorságuk totális ellenőrizetlenségét jelentené, valamint segély nélkül az éhínség olyan hullámát, amihez csak a 30-as évek szovjet drámája foghat.

A tálibok azt követelik, hogy képviselőjük felszólalhasson az ENSZ közgyűlésében, ami igazán pofátlan ötlet, mondanánk, ha afgán és más ügyekben nem lennénk már régen túl a primér érzéseken. Azt azért leszögezhetjük, hogy Afganisztán ENSZ-nagykövete a tálibok által megdöntött kormányt képviselte, ha tehát a kérést megvizsgáló különbizottság 9 tagja, köztük Oroszország, Kína és az Egyesült Államok úgy dönt, hogy a terrorszervezetnek tekintett tálibok emberét, Suhail Shaheent elfogadja legális felszólalónak, azzal az új rezsimnek megadja a nemzetközi elismerést, egyben mindenki másnak is a felhatalmazást hasonló galádságokra.

Persze, ha az ENSZ ilyen kényes (vagy az lenne) akkor, kérdezhetnénk, mi van Mianmarral, Jemennel vagy Etiópiával? A tagságuk rendben van? Igaz, az alapokmány, ami kizárólag békeszerető államok felvételét engedélyezi, azt úgy érti, hogy a felvétel pillanatában épp ne legyen ott háború. A jövőbe úgyse lát senki.

Az ENSZ ennek ellenére mondhatná, hogy a tálib követelés pofátlanság, de nem teszi. Vizsgálódik, mondja, ami nagyon hasonlít arra az esetre, mint amikor kérünk valakitől valamit, és ő azt feleli, utánanéz a dolognak, de ne hívjuk, majd ő hív. Sose hív persze vissza. A tálib ügy annyiban azért más, hogy teljesen a lovak közé dobni a gyeplőt, kapcsolat nélkül maradni a tálibokkal a latorságuk totális ellenőrizetlenségét jelentené, valamint segély nélkül az éhínség olyan hullámát, amihez csak a 30-as évek szovjet drámája fogható.

A tálib bevonulás az ENSZ-be most még halasztható. A közgyűlés hétfőig tárgyal, a napirend zsúfolt, az eddigi afgán nagykövet maradhat, de sok idő igazából nincs. Az éhhalál és milliók kivándorlása a küszöbön áll.

Nota bene: a tálib képviselő is erről akart beszélni a közgyűlésben.

A világnak úgymond „be kellene piszkolódnia” ahhoz, hogy tegyen valamit. Jó részének ez menni fog, koszos volt már eddig is.