Lakott területen elsősorban a varjúfélék, különösen a dolmányos varjak április végén kezdődött és akár június közepéig tartó fiókareptetésekor számíthatunk akár félelmet keltő madártámadásokra – hívja fel a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).
A madárszülők ilyenkor a fészket elhagyó, de még ügyetlen és gyakran nem teljesen röpképes fiókáikat védelmezik. Hiperérzékeny párnál a támadó viselkedést már az is okozhatja, ha az ember néhány tíz méterre megközelíti az egyébként nem is látható fióka rejtekhelyét.
Európában alig él olyan madár, amelyik közvetlen sérülést okozhat a támadásával. Gond inkább a járulékos balesetveszély, amikor a megijedt ember leesik a fáról, elbotlik, esetleg kiszalad az úttestre.
Támadó madarak esetében is hasonlóan kell eljárni, mint a nekünk rontó kutyáknál: ne fussunk el, forduljunk szembe az állattal, karunkat széttárva mutassuk magunkat sokkal nagyobbnak és félelmetesebbnek, és kiabáljunk rá az állatra. Rámenősebb madarak esetén nyugodtan használjuk védekezésre a kezünk ügyében lévő szatyrot, kézitáskát, könnyű hátizsákot, kabátot, esernyőt, kalapot, és így hátráljunk el.
Ha elég bátrak vagyunk, sokat segíthetünk a kevésbé hősies embertársainkon azzal, ha a rossz helyre tévedt (pl. középület bejáratánál vagy a járda mellett a földön üldögélő) varjúfiókát a látótávolságon belül lévő bokros, fás területre visszük. Ilyenkor az izgatott madárszülők minket követnek (erre legyünk felkészülve), az addig „megközelíthetetlen” épület és járda pedig ismét használhatóvá válik.
Itthon leginkább a kis, szürke tollú fiókáival úszó bütyköshattyú-pártól kell tartanunk, mert ha csónakkal vagy úszás közben óvatlanul megközelítjük a családot, az öregek a szárnyukkal és a csőrükkel fájdalmasat ütve támadhatnak.
Ez a fürdőző gyerekek és a gyengébb fizikumú felnőttek számára nem kis kockázat lehet. Ezért a fiókáit vezetgető hattyúkat (vagy a fészküket) kerüljük el. Részletek, további érdekességek itt; tessék kattintani!
